A lovak ellátásában, felkészítésében és versenyeztetésében elengedhetetlen az istállószemélyzet munkája. Éppen ezért a versenyszervező a Kincsem Nemzeti Kft. a most bevezetett életpályamodell keretein belül, teljesítménytől függően kívánja mind erkölcsileg és mind anyagilag is támogatni a lovakkal foglalkozó szakembereket a trénereket, a lovasokat és a lóápolókat. A trénerek mellett dolgozó munkatársak a lovászok és a lovasok, az ő munkájuk elengedhetetlen a mindennapi munka során. Stanislav Georgiev idomár munkatársait, Benkő Ádámot, Kovács Leventét és Cserei Szabolcsot kérdeztük.
Mikor ismerkedtetek meg először a lovakkal?
Benkő Ádám: Én lovas családban nőttem fel, így már kiskoromban is jelen voltak az életemben a telivérek. Édesapám ugrólovasként lett ismert, bátyám munkalovas volt és versenyzett is, édesanyám pedig benti munkásként tevékenykedett a lóversenyért.
Cserei Szabolcs: Gyermekkoromban a házunk szomszédságában egy lovarda volt, így ott találkoztam először velük és éreztem, hogy le tudnám élni az életemet ebben a közegben.
Kovács Levente: Én 2007-2008 körül találkoztam először lovakkal, ekkor már beléjük szerettem!
Miért a galopp sport mellett döntöttetek?
Levente: Édesanyám újság hirdetésben látta először az Alagi Zsokéiskolát, így akkor elhatároztam, hogy ide szeretnék jönni. Kovács Botond tanár úr segítségével pedig ez meg is valósulhatott.
Szabolcs: Mindig is lovasiskolába szerettem volna járni, így Kovács Botond segítségével kerültem az Alagi Zsokéiskolába. Itt először felmérték a tudásunkat félvér lovakon, majd Hajdi Lajos idomár istállójába kerültem, ahol a többszörös champion Stanislav Georgiev volt az istálló zsoké. Mivel látták, hogy szorgalmas és kitartó vagyok, emellett sokat is fejlődtem, így arra a döntésre jutottak közösen, hogy kikérik a licenszemet, így már versenyben is kipróbálhattam magam. Mondanom sem kell, igazán nagy megtiszteltetés volt! Már az első pillanattól kezdve nem is volt kérdés számomra, hogy itt szeretnék dolgozni.
Ádám: Kiskoromban sokat ültem lovon, de komolyabban 15 évesen kezdtem el vele foglalkozni, egy évvel később pedig már versenyben is felülhettem. Mondhatni nem is volt kérdés, hogy a galoppon fogok elhelyezkedni, kicsi voltam és könnyű, a családi háttér pedig adott volt.
Ádám és Szabolcs, ti versenyben is rendszeresen lovagoltok. Hogyan tudjátok megtartani a súlyotokat?
Szabolcs: Én a mindennapi lovaglással főként, egy nap 5-6 lotom is van, ez edzésben tart. Természetesen az étkezésre is odafigyelek.
Ádám: Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem küzdök súlyproblémákkal. Azt eszem, amit csak szeretnék és így vagyok jelenleg 54,5 kg, de ha megerőltetem magam akár 52 kilogrammot is tudok hozni.
Edzetek külön azért, hogy formában maradjatok?
Szabolcs: Rendszeresen járok futni, egy héten minimum háromszor 3-4 kilométert. Annak érdekében, hogy az egyensúlyomat fejlesszem, illetve a lábamat és kezemet erősítsem műlovazni is járok.
Ádám: Szabolcshoz hasonlóan, én is szoktam járni futni, emellett súlyzós edzéseket végzek.
Levente: Edzeni én is szoktam, eleve a munkában való lovaglás is formában tart, de ahogy a többiek említették én is járok futni, focizni kikapcsolódásként.
Milyen hosszú távú terveitek vannak ebben a sportban?
Szabolcs: Addig szeretném csinálni ennek a csodálatos sportnak a verseny részét, amíg a súlyom is engedi. Ezután is ebben képzelem el a jövőmet, főleg munkalovasként.
Levente: A későbbieket nézve én munkalovas szeretnék maradni, alkatomból adódóan a versenyzés számomra problémás lenne.
Ádám: A hosszú távú terveim között az szerepel, ami szerintem minden galopplovasnak, hogy minél sikeresebb legyek, minél többet lovagoljak versenyben.
Terveztek esetleg külföldön szerencsét próbálni?
Levente: Az én elképzeléseim között mindenképpen szerepel, meglátjuk mikor fog megvalósulni.
Ádám: Én öt hónapot dolgoztam Franciaországban, majd öt hónapot Angliában, mindkét alkalom hatalmas élmény volt, így tervben van, hogy kint dolgozzak, főleg ha nem úgy sikerülnek itthon a dolgaim, ahogy szeretném.
Szabolcs: Konkrét tervem még nincs, de ha lesz rá lehetőségem mindenképpen szeretnék határon túli tapasztalatot szerezni és világot látni!
Mit tanultatok ettől a sporttól?
Szabolcs: Én elmondhatom magamról, hogy a galopp miatt tanultam meg küzdeni, versenyezni!
Levente: Jó pár dolgot megtanulhattam itt, például a lovakkal való munka minden csínját-bínját, értem ezalatt a csikók belovaglását, istálló munka elvégzését.
Ádám: Rengeteg dolgot megtanulhattam itt! Alázatot, kitartást és azt, hogyha mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt vártuk akkor sem szabad feladni! Itt minden egyes nap tanul az ember valami újat, mindig van hova fejlődni, minden nap különböző.
Mi a legszebb emléketek a telivérekkel kapcsolatban?
Levente: Egyértelműen az, amikor életemben először versenyezhettem egy Szépike nevű pej kancával.
Szabolcs: Nekem főként az a pillanat volt kedves a szívemnek, amikor az első lovaglásomat sikerült megnyernem Morita Menatie-val!
Ádám: A legszebb emlékem, amikor a negyedik győzelmemet arattam Szamba nyergében, akit munkában is számtalan alkalommal lovagolhattam.
Titeket mi fogott meg, ami miatt itt maradtatok?
Ádám: Én nagyon szeretem magát a sportot, azt, hogy egy több száz kilós önálló gondolatokkal rendelkező élőlénnyel együtt dolgozhatunk a közös sikerért. Persze ezen felül a sikerélmények, nem csak versenyben, de munkában is.
Szabolcs: Engem maga a versenyzés fogott meg, az, hogy küzdeni kell. Megtetszett ennek a sportnak a hangulata, itt mindig történik valamilyen érdekesség.
Levente: Engem minden magával ragadott, ami ehhez a világhoz tartozik, talán főként az, amikor a csikókat együtt lovagoljuk be. Hiszen maga a tudat, hogy én voltam az, aki elindította a versenypályáján, majd folyamatosan része lehetek az életének, ez semmihez sem hasonlítható. Mindig örömmel és büszkeséggel tölt el.