/ by /   A nap híre / 0 comments

A Föld túloldalán – Nagy Zoltán ausztráliai tapasztalatai

 

Sokáig Magyarországon dolgoztál abrakmesterként, ezt követően idomárként, majd 2014-ben jött a váltás és Ausztráliába költöztetek feleségeddel. Miért olyan messzire? Milyen munkakörben helyezkedtetek el?

Már hat éve annak, hogy 2014-ben szerencsét próbáltunk külföldön, ráadásul Ausztráliában. Két éven át csikók felkészítése volt a feladatom, a feleségem pedig tanulni jött ide, de sokszor besegített a lovak körüli teendőkbe, főként az ellést felügyelte. A csikók felkészítése kiemelt munkakör, sok türelmet és szakmai hozzáértést igényel, hiszen nem mindegy, hogy mit mutat meg magából a ló az árverésen. Nagy hangsúly van a minőségen, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy minden alapvető dolgot megtanuljanak a felvezetés előtt. Fontos, hogy ismerjék a kötőféket, a vezetőszáron való közlekedést, a paták feladását, a pucolást, a takarót. Gyakorlatilag 6-7 hetes kurzuson vesznek részt, ennyi idő áll rendelkezésünkre, hogy mindent megtanítsunk nekik. Ez a későbbiekben abszolút előnyükre válik, sokkal kezelhetőbbek lesznek. Ezután egy magánfarmon dolgoztam négy és fél éven át, változatlanul Victoria államban. Az államon belül mentünk versenyekre is. Nagy segítségünkre volt, hogy kaptunk lakást, emellett kiemelkedő ellátásban részesültünk. Reggel hétre jártunk az istállóhoz, a hazai szokásoktól eltérően itt a lovak box helyett folyamatosan karámban voltak, őket kellett felkészítenünk az aznapi tréningre. Először lepucoltuk, majd felnyergeltük őket, ezután a jártatógép következett és jöhetett a bemelegítés. Amint megérkezett a munkalovas felkantároztuk őket és mentek is a pályára. Amíg ők kint dolgoztak, mi a következő lotot készítettük fel, majd beérkezésük után lemostuk őket és ismét a jártatógépbe mentek sétálni. Ez a munkakör három évig tartott. Egy napon kevés lovas volt az aznapi tréninghez, így én is nyeregbe ültem. A tulajdonos ennek éppen szemtanúja volt, munkalovasként folytattam tovább. Ausztráliában minden lóversennyel kapcsolatos tevékenységhez kell engedély. Értem ezalatt, hogy lovagolni csak engedéllyel lehet, ráadásul az sem mindegy, hogy milyen munkára kapunk felhatalmazást. A lovak felvezetése szintén ehhez kötött, így természetesen nekem is igényelnem kellett egy kártyát, ami ezután feljogosított a pályahasználatra, de gyors munkát hivatalosan nem mehettem. A szabályokat nagyon szigorúan veszik!

Mi a véleményed, miben más az ausztrál rendszer, mint az európai vagy a magyar?

Véleményem szerint összehasonlíthatatlanok a viszonyok Ausztráliában és hazánkban. Teljesen más az emberek anyagi helyzete, ami itt nagymértékben befolyásoló tényező. Ausztráliában ló és lóverseny kultusz van, hatalmas üzlet, sok pénz mozog, presztizskérdés. Rengeteg lóval dolgoznak a trénerek, számtalan tulajdonos van, viszont nagyon sok esetben szindikátusként működnek a magas költségek miatt, amiben akár 10-20 ember is részt vehet. A tájékoztatás is folyamatos, a tréner és a tulajdonos mindig kommunikál egymással, jellemzően az idomárok videókat küldenek az adott napi munkáról. Amennyiben valami ok folytán a tulajdonos nem tud részt venni a versenyen, az idomár elküldi neki a zsoké nyilatkozatát. Az emberek kifejezetten lócentrikusak, türelmesek velük és szeretnek adni a megjelenésre. A felvezető ruhája, a zsoké dressze, a ló takarója, minden összhangban van, ezzel már egy kellemes megjelenést nyújtanak. A takarmányozás is kardinális kérdés, minden pontosan ki van számolva, a minőségről már nem is beszélve. A munkák során is nagy hangsúlyt fektetnek a biztonságra, mindenki láthatósági mellényben lovagol, emellett bármilyen baleset történik, rögtön kivizsgálásra kerül. Az állatjólét nagyon fontos szempont, nem minden áron a pénz és a győzelem a cél.

A közelmúltban több magyar ló került Ausztráliába, elég megemlíteni a Group 1 nyerő Nancho, vagy Thunder Teddington nevét. Mit gondolsz, mi volt a motiváció a vásárlásnál?

Mindenképpen üzleti szempontok voltak előtérbe helyezve, hiszen az összeg, amiért megvásárolták őket nem sok pénz az itteni viszonyokat tekintve. Sokan azt gondolják, hogy Európában csoda lovakat lehet venni, de sajnos előfordul, hogy nem bírják az itteni intenzív felkészítést. Általában kedden és pénteken galoppot mennek, 800-1100 méter között, akkor is, ha éppen nincs kilátásban verseny, ez nagyon igénybe veszi őket.

 

A Melbourne Cup a kontinens és a világ egyik legkiemelkedőbb versenye. Sajnos több alkalommal is baleset árnyékolta be az eseményt. Mit tesz ennek megelőzése érdekében a versenyszervező?

A futamot tekintve főként európai tréningből érkező lovak szenvedtek el balesetet. A szezon Ausztráliában az eredményes, jó lovaknak gyakorlatilag szeptemberben kezdődik, az európai tréningből érkező telivérek ekkor már a szezon végén járnak, végig versenyezték az évet. Sokszor 2-3 alkalommal is starthoz állnak még itt a Melbourne Cup előtt, a szervezetük addigra már elfárad, véleményem szerint ez is oka lehet a baleseteknek. A sajnálatos esetek után minden apró részlet kivizsgálásra kerül, megnézik a ló állapotát, a pálya állapotot, a talajt. Nélkülözhetetlen és példaértékű az az odafigyelés, ami itt jelen van. A pályafutásukat kezdő kétéveseknek is több kritériumnak meg kell felelniük. A versenyintézőség és az állatorvos is jelen van a kvalifikációnál, az adott telivér viselkedését figyelik, a startgéphez való viszonyát, majd meghatározott táv időre való lefutását. Ha minden rendben van, csak akkor engedélyezik a versenyzést. A futam előtt 24 órával rendelkezésre kell állnia mindegyik lónak, bármelyik pillanatban jöhet egy ellenőrzés, ez ugyanúgy igaz a futam utáni időszakra is. A jártatóban is nézik a járásukat, viselkedésüket, a startgépnél szintén van egy állatorvos, illetve egy kovács is.

A vírus milyen hatással volt az ottani versenyéletre? Ausztrália hogyan küzd meg ezzel a nehéz helyzettel?

A versenyek – akárcsak Magyarországon – közönség nélkül zajlottak, a maszk viselése kötelező volt. A pályabejáratnál egy mentő állt, azonosítás és lázmérés után lehetett csak belépni a területre. Több ember felügyelte a távolságtartást is, a nagy odafigyelés előnyükre vállt.

Mennyire követitek a magyarországi eseményeket? Tervben van esetleg a hazatérés?

Általában a nagyversenyeket figyelemmel kísérjük, főleg ha ismerősünk érintett benne. Az élőközvetítést az időeltolódás miatt nem tudjuk nézni, de a futamokat rendszeresen visszanézzük, így mindig képben vagyunk az aktualitásokkal. Jó pár évet eltöltöttünk itt és most új környezetre vágyunk, de egyelőre nem Magyarország a cél. Az új évet már reményeink szerint Angliában kezdjük, kíváncsian várjuk, hogy mit tartogat majd számunka ez az időszak.