/ by /   A nap híre, Hazai galopp hírek / 0 comments

A jövőért mindig tenni kell – Tormási Gyula

A tavalyi szezonod kevésbé alakult szerencsésen, mint az ezt megelőző években. Milyen eredményeket vártál 2019 kezdetén?

Őszinte leszek, pályafutásom leggyengébb éve volt a tavalyi, összesen három lóval tudtunk versenyben indulni. Az állomány egy része sajnos vagy a felkészülés, vagy a versenyek során lesérült, a másik része kiöregedett és tenyésztésbe vonult. A szezon kezdetén egy viszonylag kiegyenlített évre számítottunk, főként az idősebb lovakban volt a bizalmunk, a kétéveseken már láttuk, hogy korai versenyeken nem fogunk tudni indulni velük. A várt teljesítményhez képest sajnos gyengébb eredményeket hoztak.

Egy kevésbé szerencsés év után mit vársz a 2020-as szezontól?  

Jelenleg 7 ló áll az idomításomban, viszont idén és magam is beálltam a futtatók körébe! A bérlés mellett döntöttem több okból kifolyólag, a választásom pedig Apostolra (FR) (Dylan Thomas-Anoush) esett. Az előző tulajdonosa már nem szerette volna versenyeztetni, de én még látok benne fantáziát. Emellett úgy gondolom, segítheti a fiatalok felkészítését is, ami kiemelten fontos! Konkrét versenytervek még nincsenek, év közben dől el javarészt, hogy hol fognak futni. Ahogy mondják „Ember tervez, Isten végez”.

Minden istálló esetében jelentős kérdés ősszel a yearling vásárlás. Érkeztek hozzád fiatal lovak?

Egy kétévessel dolgozunk jelenleg, őt egy angliai árverés alkalmával sikerült megvásárolni. Egy másik telivér várható még február vége felé, őt egy új tulajdonos vásárolta meg Orosházáról, annak érdekében, hogy belekóstoljon a telivér futtatás szépségeibe. Én talán kicsit máshogy kezdem velük a munkát, mint a többi idomár munkatársam, ugyanis nálam a megérkezést követően egy hét pihenőt kapnak, hogy szokják a környezetet és nem utolsó sorban a személyzetet is. Ezt követően minden megy a megszokott séma szerint, először nyereg kerül rájuk, majd felhasalunk vagy felülünk, ezután jöhet a trappolás és a kentre. Természetesen a munka az időjárás függvényében történik.

Több amatőr is segíti a munkádat, a hosszú évek alatt rengetegen kerültek ki a te kezeid alól a versenypályára. Úgy látom, hogy kiemelten foglalkozol a fiatalok támogatásával. Miért jelentős számodra az ő képzésük és foglalkoztatásuk?

Jómagam 1979-ben kezdtem el dolgozni, ekkor mindössze 14 éves voltam. Amint befejeztem az iskolát már munkába is álltam. Az alagi tréningtelep közelében laktam és szinte mindennap bejártam a pályára játszani. Akkoriban 30 kg voltam, ráadásul kis növésű is, így a szakiskolák szóba sem jöhettek. Édesapám rögtön a pályára hozott, azóta is itt ragadtam. Tudom, hogy mennyit jelent ez a sport nekem és mennyit jelenthet egy az útját kereső fiatalnak. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen fontos, hogy lehetőséget biztosítsunk a tanulásra és a versenyzésre a jövő nemzedékének. Lehetőséget kell adni minden fiatalnak, erősíteni kell a sportágat új szakemberekkel. Kitűnő példa Virág András esete, ő is amatőrként kezdte, most pedig munkatársamként erősíti a csapatot.

Az idomári pálya során aratott sikerek mellett, több évtizedes lovas pályafutás is melletted szól. Idén is láthatunk lovagolni a Kincsem Parkban?

Van, volt engedélyem, de két éve nem igazán indultam versenyeken, fizikálisan és mentálisan nem éreztem jól magam, nem tudtam hozni azt a formát, amit szerettem volna. Idén viszont ismét nagy hangsúlyt fektetek erre, szeretném felmérni, hogy mit tudnak a lovaim, így reményeim szerint még jobb eredményeket érhetünk el.

Az életpályamodell mennyiben segíti a munkádat?
Nagyon jó dolognak tartom, hogy plusz pénz került a rendszerbe, hogy odafigyelnek jobban ránk. Az elosztása tavaly – mint kis istálló – számunkra nem alakult kedvezően, így bízom benne, hogy ez majd változni fog. Mindenben a pozitívat kell megtalálni!