Az idomárok nagy része már gyerekkorától kezdve kapcsolatban van a lovakkal, esetedben ez egészen máshogy történt. Pontosan hogyan kezdtél el ezekben a körökben mozogni?
Klimscha Albertet úgy gondolom, senkinek nem kell bemutatni, amit ő véghez vitt ebben sportban az bámulatos. Anno 2006-ban kezdtem el tanulni a csontkovácsolást, így volt szerencsém vele utazni Európa szerte. A hosszú utak alatt rengeteg lóversennyel kapcsolatos történetet mesélt. Ez az évek alatt annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem én is kipróbálom magam benne és megvettem életem első lovát. Gyakorlatilag neki köszönhetően tanultam meg mindent, amit ma tudok, ő adta az alapokat. Mivel nem fiatalon kezdtem el ezt a szakmát, így „iskolapadba” már nem ülhettem, inkább a gyakorlati tudásra fektettem hangsúlyt. A többi kolléga rengeteget segített, sok dolgot elleshettem tőlük.
Évek óta tulajdonos idomár státuszban dolgozol. Hogyan értékeled a tavalyi szezont és milyen terveket szősz 2020-ra?
Összességében pozitív év volt számomra, rögtön két győzelemmel kezdtünk. A folytatás már kevésbé alakult jól, minden összejött, ami összejöhetett. Viszont zárásként szeptemberben sikerült megnyernünk a kancák egyik legfontosabb versenyét a Gróf Széchenyi István Emlékversenyt! Idén ennek az eredménynek az ízével készülünk, így nagy reményekkel indulok, de még messze vagyok attól, hogy valós esélyekről többet tudjak mondani, mert még a munka elején vagyunk. Szeretnék külföldön is szerencsét próbálni. Szlovákiában már jártunk, sikerült egy értékes harmadik helyet szereznünk, ennek köszönhetően motivált vagyok a további határon túli versenyeket illetően. Hazai futamok tekintetében az 1600 méteres Batthyány-Hunyady Díjjal szeretnénk kezdeni, a többit majd meglátjuk.
A tréning lista alapján két ló áll nálad idomításban. Mit lehet róluk tudni?
Rose Fire (Overdose-Rainfire) másfél éves korában került hozzám, a Bábolna Nemzeti Ménesbirtoknak köszönhetően bérlem. Nagyon szerettem volna egy Overdose csikót, azt hiszem, ezt nem is nagyon kell indokolni. Eléggé érzékeny kis kancáról van szó, nehezen bírja a környezetváltozást, így ő Alagon töltötte a telet is, a pihenő időszaka jól sikerült. Ugyanez elmondható arról a fekete ménről akivel dolgozom, ő Gauteng Chief (Ryan-Gerle) az első saját tenyésztésű lovam. Bár már négyéves, még nem sikerült vele bemutatkoznunk, de nem bánom! Nagyon bízom a képességeiben, megadom neki a szükséges időt, ha kell, akkor még ezt az évet is. Jelenleg két kancám van, Gerle (Swift Boy-Gabardin) és Áloműző (The Bogberry-Álomarcú Lány). Utóbbi jóvoltából ősszel az idomításomba kerül egy Eagle Top (Pivotal-Gull Wing) apaságú csikó, An Eagle’s Dream.
Tervezel istállót bővíteni?
A licenszemből adódóan korlátozott lólétszámmal dolgozhatok csak. Persze tervek vannak, szeretném, ha ez változna és nyilvános idomári engedélyem lenne. Nem gondolkozom nagy istállóban, a minőségi munka híve vagyok, olyan kis istállót szeretnék és olyan tulajdonosokat, akik nyitottak az új dolgokra és egyetértenek a telivérről és a tréningezésről vallott elképzeléseimmel. Meglátjuk, hogy mit hoz ez az év!
Hogyan képzeljük el egy napodat Alagon?
Reggel ugyanúgy, mint a többi helyen etetés és trágyázás van, majd ha vége az istállómunkának nyergeljük a lovakat. Lovasom, Virág András 9-10 óra körül ül fel az első lóra. Nem szeretem korán kezdeni velük a tréninget, hiszen egy versenyt sem reggel futnak le. Azt vallom, hogy szokják a melegebb hőmérsékletben történő munkát is. Amint végeztek a napi penzummal kimennek karámba. A cél az, hogy minél kevesebb időt töltsenek a boxban. Este hat óra körül van etetés, ha tehetem, én jövök le hozzájuk, mert sok dolog ilyenkor derül ki, egy-egy problémára is hamarabb fény derülhet. Az sem elhanyagolható, hogy a délelőtt rohanását az este nyugalma teszi jobbá, ilyenkor több időm van velük foglalkozni.
Nem a megszokott módszerekkel dolgozol, a nálunk még alig ismert technikai vívmányokat nem félsz használni. Pontosan milyen eszközökről van szó?
Mindig is szerettem új dolgokat kipróbálni, pláne ha technikai jellegű. Az emberi test funkcióinak mérése akár csak egy okosórával a hétköznapokban már nem ismeretlen dolog, ezt gondoltam tovább, hogy mennyire lehet alkalmazni ezeket a mechanizmusokat lovakon. Utánaolvastam mindennek és úgy gondoltam, hogy ha a tapasztalat kevésbé szól mellettem, akkor legalább az újdonságok és a trénereket segítő technika szóljon. Mindent annak érdekében tettem, hogy a lehető legjobb munkát tudjam velük végezni és ezáltal eredményesen szerepeljenek. Jelenleg egy olyan műszert használok, ami a heveder huzatba van beépítve, méri a ló pulzusát, a sebességet, a lépés hosszát és azt mennyi idő telik el két galoppugrás között, ezeket az adatokat letöltöm a számítógépemre. A program segítségével a kapott táblázatokat elemzem és összehasonlítom akár az előző mérések vagy más lovak eredményeivel. Rengeteg következtetést le lehet vonni, csak jól kell tudni használni. Most is nagy hasznát veszem az alapozásnál, nálam az adott napi munka függ attól, amit az előző alkalommal láttam rajta, amit a kedve mutat, amit a lovas mond és amit a műszer mér. Egy telefon segítségével munka közben is hallja a lovas, hogy éppen milyen sebességgel mennek, mennyi a pulzusa a telivérnek, én pedig egy kijelzőn látom a pályát és azt, hol haladnak éppen. A jövőben más módszerekkel is szeretnék foglalkozni, de egyelőre ezek még fejlesztés alatt állnak.
