Papa Adrian már biztosan beírta magát a Nemzeti Agárstadion történelmébe, hiszen a pálya fennállása óta a kisszámú külföldi versenyzők közül elsőként nyerte meg 2022-ben a sport legrangosabb hazai versenyét, a Magyar Derby-t és mindezek tetejébe egy nagyon szoros holtversenyből győztesként kikerülve ő lett az Év Trénere is. Adrian nagyon szép évet zárt három csodálatos agarával, a “Trend fivérekkel”.
Mióta vannak agaraid, hogy kezdted a sportot?
35 éve vannak agaraim, eleinte vadászattal foglalkoztam. Akkoriban egész Romániában nem volt még semmilyen fajta versenyzési lehetőség. Az első versenyem 2012-ben volt Rábapatonán, később pedig nagyon sokat jártam Alsónémedibe és Isaszegre is. Nagyon szeretek a Kincsem Parkba járni, sokkal jobban tetszik ez a pálya, mint a régiek, egyrészt, mert olyan, mint az angliai és írországi pályák, másrészt a versenyek, a hangulat és a miliő is sokkal jobb itt.
Amióta hozzánk jársz mindig kintről vásárol agarakkal dolgozol. Nem foglalkoztat a tenyésztés gondolata?
Régebben jártam saját tenyésztésű agarakat is versenyezni, de most csak kintről behozottakkal dolgozom. Idővel lehet, hogy jövök majd ide is saját nevelésű agárral, de egyelőre maradok az import vonalnál.
Azért nem részesítem előnyben a tenyésztést, mert ahhoz, hogy biztosan nyílt osztályban tudjak versenyezni, akár 6-8 almot is le kell hoznom ahhoz, hogy jó eséllyel kikerüljön belőle egy-egy olyan kvalitású agár, mint pl. Reggie. Ez iszonyú sok idő, munka, pénz, energia, mire kiderül, hogy a kölykök között van-e ilyen. Viszont ha kintről veszek, akkor ott felnevelik és beiskolázzák őket, versenyeznek velük, én pedig már felkészített “kész” agarakat hozok el, akikről biztosan tudom, hogy megállják a helyüket a legjobbak közt.
Tavaly Írországból vásároltál három fantasztikus agarat ugyan abból az alomból, a Trend fivéreket; Reggiet, Ronniet és Cherry-t.
Igen, több kiskutyát is vettünk akkor közösen pár barátommal, akiket kint hagytunk felnőni, majd átküldtük őket Angliába versenyezni, én pedig onnan hoztam haza őket és kezdtem el velük versenyezni a Kincsem Parkban.
Hogy tervezed az idei évet, kikkel jössz, lesznek új versenyzőid?
Reggie, Ronnie és Cherry jönnek idén is, és mellettük három fiatallal is kezdek; Faithful Sarah-val, aki tavaly futott egyszer év végén, a testvérével, Faithful Vinnievel és egy Ballymac Best kölyökkel.
Van segítséged az agarakkal való munkában, vagy egyedül csinálsz mindent? Hány agarad van most otthon összesen?
Hét agaram van otthon, ők hatan, plusz nálam maradt Malbay Vienna is a ’21-es évről tenyésztési céllal. Pont nem olyan régen fedeztem be őt Reggivel, de hogy sikerült-e, azt még nem tudjuk. Ha otthon vagyok én csinálok velük mindent, ha munka vagy egyéb elfoglaltság miatt távol kell lennem, a családom segít mindenben.
Mivel foglalkozol a hétköznapokban?
Zöldségtermesztéssel foglalkozom, melegházaim vannak, mellette pedig zenészként tevékenykedem.
2021-ben Vienna mellett Cashen és Boxer voltak a versenyzőid, de tavaly már nem láttuk őket, velük mi lett azóta?
Cashennek eltört a lába, ezért a műtét után kedvencként Németországba került, Boxert pedig egy barátomnak adtam ajándékba.
A Magyar Derby három hete az itt élő trénereknek is komoly kihívás szakmailag, hogyan tartsák szinten az agaraikat hétről hétre. Te ezen felül még utazol is velük 10-12 órát a verseny előtt. Hogy tudtad Reggiet ilyen kirobbanó formában tartani, hogy a döntőt ekkora fölénnyel tudta nyerni?
A Derby hetei alatt igaziból nem csináltam velük semmit, nem dolgoztam velük külön, csak annyit mozogtak, amennyit az udvaron maguktól akartak. A hosszú oda-vissza utazás miatt a pihentetésre helyeztem a legnagyobb hangsúlyt. Szerencsémre ezek a kutyák kimondottan jól viselik az utazást, egyáltalán nem idegesek, gyakorlatilag végig alusszák az egészet. Sőt, igaziból azt kell mondjam, hogy nyáron a klímás autóban a 10-12 óra út alatt sokkal jobban kipihenik magukat, mintha egész nap a 30 fokos kennelben feküdnének lihegve. Volt persze olyan agaram is, aki végig stresszelte az utat, azzal nem is tudtam versenyezni, mert képes volt 3-4kg-ot is leadni mire ideértünk.
Milyen érzéssel tölt el egy másik ország nemzeti Derby-jét megnyerni?
Fel sem fogtam az egészet mikor megtörtént. Hazafelé úton 60km-re Budapesttől megálltunk egy étteremben vacsorázni, ahol a barátommal visszanéztük a futam videóját. Bennem ott, akkor, a videót nézve tudatosodott az egész, hogy mit is nyertem meg… hogy hány ember állt ott mellettem minket ünnepelve és hogy a román himnusz szólt a tiszteletünkre. Fantasztikus érzés volt, a legemlékezetesebb versenynap számomra.
Azok közül akik Magyar Derby-t vagy más kiemelkedő versenyt nyertek az évek alatt, többen érzik úgy, hogy azt az agarat, aki ilyen élményt adott nekik, megtartják egészen öreg korukig, nem keresnek nekik másik gazdát. Te hogy érzel Reggivel kapcsolatban, marad nálad a nyugdíjas éveire is?
Jó kérdés, ezen eddig még nem gondolkoztam.
Megkoronázva ezt a gyönyörű győzelmet egy nagyon szoros versenyt követően az Év Trénere címet is te nyerted el. Mit szóltál hozzá, mikor megtudtad? Szerintem ez óriási dolog, főleg, ha az ember “idegenben” méretteti meg magát.
Sosem gondoltam volna, hogy valaha fogok ilyesmit is nyerni. Persze versenyt nyerni szeretne az ember, de ekkora címek egyszer sem jutottak eszembe, mikor egy-egy versenyre készültem.
Mi a véleményed a ’22-es év mezőnyéről, erősnek találtad?
Sokkal jobb volt ez az év, mint az előzőek, sokkal többen voltunk, sokkal jobb agarak versenyeztek, mint az előző években és tavaly az eddigi összes rekordot is megdöntöttünk. Teljes mértékben elégedett voltam ezzel az évvel minden szempontból.
Mit az, ami hajt téged ebben a sportban, hiszen jelenleg te utazol a legtávolabbról és így is a 19 versenynapból 17-en indultál valamelyik versenyződdel. Ehhez azt gondolom, hogy nagyon komoly elhivatottság kell.
Nagyon szeretem az agarakat és nagyon szeretek versenyezni is. Nekem ez nem csak egy hobbi, hanem szerelem. Anyagilag persze egyáltalán nem éri meg, mert minden egyes utam 300 Euro, plusz az etetés és az egyéb költségek, úgyhogy számomra ez abszolút a szerelemről és a sport iránti szenvedélyről szól.
Fotók: The Sighthound Photographer