Idao de Tillard a tavalyi peches kiesése után veretlen menetelésbe kezdett, végül az elmúlt hétvégén, január 28-án feljutott a világ tetejére, hiszen Vincennes-ben megnyerte az ügetők csúcsrangadóját, a Prix d’Amérique-t. Thierry Duvaldestin ezúttal harmadik alkalommal ünnepelhetett amerikai stílusban és Ready Cash után egy újabb korszakos zsenit adott az ügetősportnak. A siker íze még édesebb számára azzal, hogy fia hajtotta a halhatatlanok közé a mént, és így a mindössze 26 esztendős Clément Duvaldestin is beírta magát a történelemkönyvek lapjaira. Talán sorszerű volt Idao de Tillard győzelme, hiszen az USA-ból származó felmenőkkel a vér kötelezte erre a sikerre, és egy régi adósságot törlesztett családja több generációja felé.
Prix d’Amérique-re született
Idao de Tillard pedigréjében felfedezhető az amerikai vérvonal, hiszen 25%-ban rendelkezik az Egyesült Államokban tenyésztett felmenők genetikai állományával. Ez az arány, a következőképpen oszlik meg: Orkaholic (US), a harmadik generációban 12,5%; Royal Prestige (US), a negyedikben 6,25%; Star’s Pride (US), az ötödikben 3,125%; és ismét az ötödik generációban Speedy Crown (US), 1,5625%; ami összesen 23,44%. Manapság ez viszonylag kevésnek tűnhet, de figyelemre méltó, hogy származása az amerikai ügetőtenyésztés két kulcsfontosságú ménje köré épül.
Speedy Crown 1971-ben robbant be a köztudatba, huszonnégy futásból tizenöt győzelemmel és az Ohio állambeli Delaware-ben, az Old Oaken Bucketben felállított világrekordjával, amelyet a Kentucky állambeli Lexingtonban, a Red Mile-on 1:57,1-es idővel megjavított. Ezért a teljesítményéért az Év Ügetője címet is megkapta, a következő évben pedig veretlen maradt és 350 ezer dolláros keresetével az Év Négyévesének választották. Egy emlékezetes versenysorozatban Speedy Crown megnyerte a Roosevelt International Trotot, az 1 1/4 mérföldes Challenge Matchet, a Realizationt és az American Trotting Championshipet, valamint megdöntötte Nevele Pride világrekordját is. 545 495 dolláros életnyereményével a történelem hatodik leggazdagabb ménjeként vonult vissza. A Lana Lobell Farmra került tenyésztésbe, ahol 1996-ig 2201 csikót nemzett, amelyek több mint 106 millió dollárt nyertek. Legnagyobb klasszis ivadéka Moni Maker, kétszeres Év Lova cím birtokos, a történelem leggazdagabb ügető ménje, több mint 5,5 millió dolláros bevétellel. Nincs még egy apamén, amely annyi 1 millió dollár feletti életnyereményt elérő klasszist fedezett, mint ő. Fia Moni Maker (1999) és másik unokája, Varenne is nyert Prix d’Amérique-t, utóbbi kétszer is (2001-2022). Speedy Crown tizenhárom éven át volt apamén champion az USA-ban, beiktatták a Harness Racing Hall of Fame-be, később a New York állambeli Goshenben, a Historic Track gyepszőnyege alá temették el.
Star’s Pride versenykarrierje nem volt ennyire kimagasló, de így is 104 ezer dollárt gyűjtött, és 100 ezer dollárért, valamint az akkor 50 ezer dollárra becsült tenyésztési jogok megvásárlásával került a Hanover Shoe Farms ménesébe. Nyolc Hambletonian-győztesnek lett az apja, többek között Hickory Pride, Nevele Pride, Lindy’s Pride és Super Bowl. Akkoriban az utódai 25 millió dollárt nyertek, a yearlingjei átlagosan 9,4 millió dollárért keltek el.
Érdekesség, hogy Star’s Pride kétszeresen érintett Idao de Tillard felmenői között, méghozzá Podosis révén. A négy Group versenyt is nyerő (Prix de Cornulier/ de Vincennes/ du Président de la République/ és des Centaure) nyereg alatti bajnok harmadik generációban született ivadékának kancáját, az Atlanti-óceánon túlról származó vezető apamén, Royal Prestige leszármazottja fedezte. A másik ágon Idao de Tillard anyjának a nagyapja Podosis. Nem árt róla tudni, hogy apja Florestan, nagyanyja pedig az a Roquepine, aki Henri Levesque istállójában kétszer nyerte meg a Yonkers International-t és 1966-68 között háromszor a Prix d’Amérique-t. Lényegében ő volt az utolsó a generációban, aki a csúcsra tudott érni Vincennes-ben, így Idao de Tillard vastag jeget és hosszú böjtöt tört meg vasárnap.
Közeli rokonai többször is próbálták elhódítani az amerikai serleget, az apja Sévérino háromszor futott, legjobb eredménye egy ötödik helyezés volt. Apai nagyapja, Gobernador és anyai nagyapja, First de Retz is csak hetedik lett, az eddigi legjobb helyezést pedig a harmadik generációban kell keresni. Albert Viel idomítottja, Mon Tourbillon, Sévérino anyai nagyapja ötször próbálkozott az 1980-as években, hatévesen érte el legjobb eredményét, egy negyedik helyet. Idao de Tillard tehát egy nagy adósságot törlesztett, különösen a Chaunion család tenyésztési vállalkozásának, amely Sévérino – akit Lucien Urano keresztelt el, egy vele kötött megállapodás értelmében – és Bonheur de Tillard sikereivel is büszkélkedhet. Utóbbi ráadásul 1995 és 1998 között négy Prix d’Amérique-et is futott, de az ötödik helynél nem tudott előrébb végezni. Bonheur de Tillard ugyan nem áll rokonságban Idao de Tillard-al, de oldalágon ugyanattól a Podosis-tól származik, a Chaunionok ugyanis kifejezetten szerették az ő utódait. Hasonlóan hozzá Workaholic-ban is nagyon bízott André Chaunion és felesége, a ménes jelenlegi vezetőjének, Françoise-nak a szülei. Melléjük megszerezték a Critérium Continental győztesét és ma Idao de Tillard nagyanyját, Classe de Tillard-ot. Talán az sem a véletlen műve, hogy Idao de Tillard anyját éppen America de Tillard-nak hívják. Nomen est omen.
Út a csúcsra
Idao de Tillard 2018. április 11-én született a Calvados megyében található, mindössze 309 lélekszámú Hotot-en-Auge településen, a Chaunion ménesben. 2019-ben 27 ezer euróért vásárolta meg egy macaron készítő cukrász, Cyril Sevestre, majd Thierry Duvaldestin idomításában kezdte meg pályafutását. 2020. május 14-én, Caenban kvalifikált 1:20.12-es idővel, és első versenyében 2021. január 31-én, Argentan-ban győzelemmel debütált a Prix Pays de la Loire-ban. Állandó hajtója Clément Duvaldestin lett és még ez év novemberben a tartományi pályák után Vincennes-ben is bemutatkozott. Később a pályarekordját is itt futotta meg 2023. június 10-én, amikor rövidebb távon 1:09.7-et repesztett.
A mén tavaly is ott volt a Prix d’Amérique mezőnyében, ahol sajnos esélyesként is elugrotta magát, így idő előtt véget ért számára a legendás futam. Ettől függetlenül, veretlenül zárta az elmúlt szezont és topfavoritként tért vissza a klasszikus startjára.
2023-ban lenyűgözte a szakírókat a Prix Jockey-ban, amelyben az indításnál elkövetett hibája után lemaradt, de az utolsó kanyarban történt ütközése ellenére is mindenkit megelőzött a célegyenesben. Szeptember 17-én megnyerte az Ötévesek Kritériumát, majd első lett a lovakat rangsoroló Crack Séries tabelláján is.
November 9-én tovább menetelt a Prix Marcel Laurent-ben való címvédéssel (ez a dupla eddig csak Ready Cash-nek sikerült 2009-ben és 2010-ben), majd december 24-én a Prix Ténor de Baune-ban szerzett győzelemmel kvalifikálta magát a Pd’A-ra. Másodjára már nem hibázott és január 28-án, magabiztos hajrával végérvényesen a legnagyobb sztárrá vált Vincennes-ben.
A világ legjobb ügetője azóta már visszatért Thierry Duvaldestin istállójába, az Orne megyei La Ferté-Fresnelbe, ahol pihen és boldogan legelészik.
Nomandiai partraszállás
Normandia idén arra készül, hogy megünnepelje az 1944. június 6-i partraszállás nyolcvanadik évfordulóját, amelyben az amerikai erők jelentős szerepet játszottak. A történelem előtt tisztelegve, a Prix d’Amérique Legend Race 2024 dobogósai minden tekintetben amerikai-normandiaiak: az első kettő, Idao de Tillard és Hokkaido Jiel normandiai tenyésztőktől és apai ágon amerikai felmenőktől származnak, míg az egyébként svéd tulajdonban és idomításban álló, harmadik helyezett Joviality is tökéletes szinergiában egyesíti az amerikai apai ősöket és francia kancacsaládot, akik eredetileg ugyancsak Normandiában születtek.