Bárdosi György (1940-2007)
Az ötvenes évek közepén kezdődött a pályafutása, lovásztanuló évei alatt sok mindent elsajátított a szakma rejtelmeiből. 1954-ben került Kertész Sándorhoz, 1955-ben lovagolt először versenyben. Ebben az időben nagyon nagy volt a konkurencia, sok kiváló képességű lovas volt, így nehezen tudott érvényesülni. 1963-ban és 1964-ben gátversenyekben lovagolt és ekkor születtek az első sikerei. Fejes nevű lóval két, Taktussal és Boglárral egy-egy gátversenyt nyert. Első síkverseny győzelme 1967-ben Robogóhoz fűződik, a tizediket Rikkancs, a huszonötödiket Pisze, a negyvenediket Abszint nyergében érte el. A hatvanas évek végén Tóth Pál istállójában lovagolt, ahol ebben az időben főleg csak hendikepszintű lovak álltak.
Szép győzelmeket aratott Brigadéros, Durbints, Ananász, Vadrezeda, a már említett Rikkancs, Szobaasszony és Praktika nyergében. 1971-ben már Kiss József istállójában lovagolt, ahol 1974-ig dolgozott. Itt érte el első komolyabb sikerét Imre király nyergében, mellyel megnyerte az Alkotmány Díjat. 1975-ben és 1976 elején Magyarosinál lovagolt, ahol Királyasszony társaként győzött a Kozma Ferenc Emlékversenyben. 1976 második felétől Németh Ferencnél folytatta a pályafutását, itt Stinával és Abszinttal, a két jó képességű telivérrel ért el sikereket. Ezután Barna Andrásnál töltött két évet, itt Csembaló, Kontár, Mérges és Adamsach nyergében nyert nagyobb versenyeket. 1984-ben és 1987-ben ért fel pályafutása csúcsára Horák János istállójában. Ebben a két évben minden összejött, kiváló lovak egész seregét kapta, és ezt Bárdosi György maximálisan ki is használta, mert győzelmet-győzelemre halmozott. Külföldön nyert többek között Pozarevac, Zobnatica, Pozsony, és Bécs pályáján.
1984-ben champion lett, a következő évben pedig harmadik. 1986-ban is sikeres évet mondhatott magáénak, sőt még 1987-ben is nyert két nagyobb összecsapást Halandzsával, majd ezután váltott és idomárként dolgozott sikeresen. A somogysárdi és szenttamási lovakat idomította hosszú évekig, majd mivel Somogysárdon megszűnt a tenyésztés, Szenttamás pedig leredukálta a ló anyagát, így abbahagyta a trenírozást. Nem szakadt viszont el a lóversenyzéstől, mert először Szabó Józsefnél dolgozott Alagon, majd az utolsó időkben a pesti pályán tevékenykedett. 2007 nyarán váratlanul rosszul lett és elhunyt.
Potássy János (1950-2021)
Potássy János ismert és népszerű alakja volt az új évezred futtatói közösségének. Szenvedélyes, de mindig józan és megfontolt játékosként került közösségünkbe még az antevilágban, ám egy idő után már nem érte be a formák számolgatásával. Vonzotta az istállóban folyó munka és a dolgos hétköznapok vidám hangulata a Kincsem Parkban és Alagon. Az idomárként szárnyait bontogató Tormási Gyula mellett tette le a voksát, első lova a dunaújvárosi Ferrotech Lovas SE által tenyésztett hűséges Amigos volt. A sikereken felbuzdulva újabb és újabb telivéreket vásárolt, az ő színeit vitte Königin, Kormányos (Szent István Díj, Lovaregyleti Díj), Bugenwillea (Zirci Díj, Szent István Díj, Tatai Díj, Hesp Róbert Emlékverseny – kétszer, Szenttamási Díj, Grand Csarló (Pettkó-Szandtner Tibor Emlékverseny, Viharsarok Díj) és Premier. Passzióját jól menő autósiskolája bevételeiből finanszírozta. Mindig tudta hol a határ, sohasem esett túlzásba, és csak annyi telivér ropogtatta az abrakot az istállójában, amennyit könnyedén eltarthatott. A lelátón, a közönség soraiban élvezte a futamok varázslatos hangulatát, egymás után szívta az illatos, márkás cigarettákat, és amikor nyerő tikettet húzott elő a zsebéből halkan csak ennyit mondott: „ez egy tisztességes hármas volt.”