A 110. Hungária Díj elképesztő történelmi múltra tekint vissza, bár a verseny többször elmaradt, méghozzá a gazdasági okok és a háborús évek miatt, 1914-ben, 1919-ben, az 1935-1938 közötti években, 1940-ben, valamint az 1945-1946-os években is. Magyarországon a galopp népszerűbbnek számított az ügetőnél, ez volt az egyik fő oka ennek a mára kiemelt jelentőségűvé vált nagydíj létrehozásának 1906-ban, melyet a Millenniumi Díj mintájára alapítottak. A nézőközönség idevonzásánál sokkal fontosabb feladata, hogy összemérje az évjáratok legjobbjait, és előrelendítse a tenyésztést. Neve, megalapítása óta nem változott, ami egyedülálló a versenyek sorában. Távja is közel állandó maradt, 2500-2800 méter közötti. Kialakulásakor hároméves mének és kancák állhattak starthoz, később három- és ötévesek futhatták, majd az évtizedek folyamán kialakult a mai felállás, miszerint hároméves- és idősebb lovak mérkőznek meg egymással. Az első világháború előtt csak osztrák vendégek mérték össze erejüket a magyar klasszisokkal, 1965-től vált nemzetközivé, szinte valamennyi környező országból érkeztek résztvevők. Az első győztes egy hároméves sárga kanca, Dora volt, sulkyjában C. U. Pennock-kal. Ideje 1:28.7, 2550 méteres távon. 1908-ban Rabló P. vitte el a Hungária Díjat, aki jukkerek leszármazottja, és egy festőt is megihletett. 1912-ben Dora fiatalabb ménestársa, Käthe és Rabló P. öccse, Czinczár holtversenyben érték el a célt. Az első győztes magyar hajtó Sennyey Géza volt Tedd meg sulkyjában, 1913-ban. Az első ló, aki kétszer egymás után meg tudta nyerni a nagydíjat Paris volt 1915-ben és 1916-ban. Bajnok még Paris teljesítményét is túlszárnyalta, hiszen háromszor is nyerni tudott 1923 és 1925 között. 1923-ban Sennyey Géza vitte győzelemre először Bajnokot, aki ekkor már negyedik Hungária Díj sikerét aratta. 1928-ban újabb holtverseny született Grimbusz és Baba között. Egy viszonylag hosszabb, kevésbé szenzációdús időszak után, 1942-1943-ban újabb duplázásra került sor, Cilley személyében, sulkyjában Kovács János II.-vel, aki mind a két alkalommal hajtotta, és egy évre rá, 1944-ben ötödik Hungária Díj győzelmét söpörte be Defilé kocsijában. A második világháború után nem tartott még ott a magyar ügetőtenyésztés és versenyzés, hogy nyomban a régi keretek között folytassák a versenyeket, de a lelkes dolgozók és lófelkutatók segítségével, akik összeszedték az országban szerte-szét kallódó anyagot, 1947-ben újra futhatták a Hungária Díjat. 1947-1949 között újabb nagy szenzációra került sor, amikor Katóka, az „acélos, kistermetű kanca”, föllépett Bajnok mellé a triplázók sorában. Az 1950-es években megváltoztatták a Hungária Díj klasszikus feltételeit, mely ezáltal hendikep jellegűvé vált. Így történhetett meg az, hogy 1953-ban Alapos és 1955-ben Cselló, azaz kisebb tudású ügetők arattak győzelmet. Ezekből a példákból tanulva később visszaalakították a rendszert az eredeti formájára. Kincsem II. is kétszer zsebelhette be az első helyet, először 1951-ben, majd 1954-ben. 1956-ban került sor a Hungária Díj megrendezésének 50. évfordulójára, habár ez nem az 50. verseny volt, hanem csak a 42. A küzdelem méltó volt a verseny múltjához. A helyzet pillanatonként változott, a befutó végül: Bejöhet-Dolgos-Babona lett. Duplázókkal folytatjuk a sort, Fresko következett, mindkétszer Szabó Istvánnal 1959-1960-ban, majd Ipse 1961-ben és 1964-ben, Garem 1967-1968-ban, Api 1975-1976-ban, Csínom Palkó 1978-1979-ben, végül egy kisebb szünet után Addicted (SWE) zárta a sort 1996-1997-es győzelmeivel. Ezek közül számunkra a legemlékezetesebb Api sikere 1975-ben, amikor Menyhért Ferenccel 20 méteres előnnyel ért a célba Golosznüj (SU) előtt. 1989 a változások éve nem csak politikai, de a Hungária Díj szempontjából is, hiszen ebben az évben a lovak hurutos megbetegedése miatt később került megrendezésre. Ez az időpont a külföldi vendégek számára alkalmatlan volt, ezért egyedülálló módon csak hazai tenyésztésű lovak álltak starthoz. A futam végül Lecke és Veres László biztos sikerét hozta.
A Hungária Díj egyik érdekessége, hogy 1965 óta egy napon tartják a Marschall József Emlékversennyel, kivéve az 1989-es évet. A Villám Díjat 1957. május 13-án futották először, 1965-től vált nemzetközivé, akárcsak a Hungária Díj. 1994-ben nyerte el jelenlegi nevét, amikor is elnevezték a nagy lovas múltú család leszármazottjáról, a legendás, 19-szeres hajtó champion, Marschall Józsefről. Ő emellett kétszeres Hungária győztes volt Recorder-rel (1950) és Karvallyal (1963). A két verseny kapcsolatát tovább erősíti a második Villám Díj győztes Dakota, mivel ő a háromszoros Hungária Díj nyerő Katóka egyetlen utódja. A hosszútávú, nemzetközi versenyben szép magyar sikerek születtek már korábban. Az egyetlen női győztes, Fazekas Andrea, aki amatőrhajtóként bizonyult a legjobbnak 2012-ben Ollyan nincs sulkyjában. Bízunk benne, hogy az ebben az évszázadban aratott magyar győztesek (Detroit 2000., Diktátor 2001., Globus 2004., Kentish Boy 2007., Merengő 2009., Oguz 2011., Ollyan nincs 2012., Zsenerőz 2019. és Bonaparte Boss 2021) után, idén ismét eredményesen vehetjük fel a harcot a külföldi klasszisok ellen, hiszen ott lesz a startnál a bombaformában lévő Derby-győztesünk, Enjoy is! A verseny történetének legeredményesebb hajtói, akik ötször tudtak győzni, Kovács János II. (1932-ben Páva Lánya, 1939-ben Jósnő, 1942-ben Cilley, 1943-ban ismét Cilley, 1944-ben Defilé) és Fazekas Imre (1992-ben Salus, 2000-ben Detroit, 2004-ben Globus, 2007-ben Kentish Boy és 2011-ben Oguz).