Ha elnyűhetetlen, nagytudású, csupaszív, erős szervezeti szilárdságú és jó lábakon álló telivért kell említeni az elmúlt évtizedből, akkor egészen biztosan sokaknak Böröcz József által tenyésztett Freddie Mercury (Kandahar Run – Flying Sensation) ugrik be elsőre.
Hét évig versenyzett a szemünk előtt a Kincsem Parkban. A galoppsportól 2019-ben ugyan visszavonult, de pici pihenés és átlovaglás után új szakágban és versenyhelyszíneken jelentkezett.
Kétévesen kezdte a karrierjét, hét éven keresztül volt tréningben, síkon és gáton egyaránt versenyzett. Legjobb időszakában a pálya legkiválóbb lovaival is felvette a versenyt átlag feletti küzdeni tudásával. Kétévesen hatszor futott, közte a csikók leghosszabb távú versenyében, az 1800 méteres Ürményi Díjban is.
Háromévesen itthon és Ausztriában is a legnagyobb versenyekben futtatták. A klasszikus versenyekben nem alkotott maradandót, a Magyar Derbyt a nyolcadik helyen fejezte be.
Négyévesen kedvezőbb mezőnyökben és középtávon szerepelt, aminek számtalan győzelem lett az eredménye. Ötévesen sem kopott meg tudása, sőt a legnagyobb versenyekben is becsülettel hozta magát, a Batthyány – Hunyady Díjban és a Köztársasági Díjban harmadik, a Millenniumi Díjban negyedik lett.
Hatévesen a szezon legnagyobb versenyére alaposan felszívta magát és az előkelő harmadik helyen végzett a Kincsem Díjban. Nyolcévesen is tréningben volt még, és 2019-ben a 2800 méteres Ceglédberceli Gátversenyben elért ötödik helyezése után intett búcsút a Kincsem Parknak. 62 versenyben futott, 10 versenyt és 14,1 millió forintot nyert.
Csak kis idő telt el galopp pályafutása óta, de Freddie ismét hallat magáról. A csupaszív telivért megvásárolta és átlovagolta a fiatal díjlovas, Dobos Áron és most már két éve közösen dolgoznak a díjlovagló négyszögben.
– Az egyik ismerősöm révén jutottam Freddie Mercuryhoz, több pályáról lekerült telivérrel is foglalkozik. Nekem ekkor épp nem volt lovam, de nagyon szerettem volna egyet, ez abban az időszakban volt, mikor befejeztem Kaposváron az egyetem edzői képzését.
Csak remélni tudtam, hogy alkalmas lesz a díjlovagló feladatokra (bár tény, hogy Nero xx, szintén galoppon futott angol telivér 1935-ben FEI Nagydíjat nyert, 1936-ban pedig bronz érmet a Berlini olimpián, Podhajsky Osztrák tábornok lovaglásával). Ami elsőként megfogott benne az a nagyon tiszta és szép, száraz feje, az intelligens tekintete. Előtte sosem foglalkoztam angol telivérekkel, bár mindig nyitott voltam a közös munkára.
Az egyetem előtt Angliában dolgoztam, és ott több erősen telivérezett ír sportlovat lovagoltam, ráadásul a látóköröm is sokat tágult Markus Bauer nemzetközileg is elismert lovas edzőnek köszönhetően. Sok jó és képzett lovat lovagoltam, sokat fejlődtem.
Teljesen más egy telivért képezni és végrehajtani a feladatokat. Jó két éve dolgozunk együtt Freddie-vel, és másfél éve versenyzünk is. Mivel nagyon nagy kihívást jelentett díjlovaglásra képezni, az elejétől fogva a párom, Fehér Sára segíti az edzésmunkánkat, tanácsokkal, idomító edzésekkel.
Jó élményt ad a lovaglása, nagyon tanulékony társ, igényli a lovaglást és a pontos, precíz segítségeket; azokra nagyon jól reagál, intelligenciája kiemelkedő, a feladatokat hamar megérti. Jól át tudott állni a galoppsporttól teljesen eltérő szakág követelményeire, megtanulta az összeszedettséget, a jármódok közti, és azokon belüli átmeneteket. Nagyon sokat tanulok tőle, fejleszti az én precizitásomat is, a nem pontosan adott segítségeket nem tolerálja.
Azt vettem észre, hogy miután ő egy nagyon sokat látott és tapasztalt ló, sok minden már nem tudja kizökkenteni. Remekül reagál mindenre és minden új dolgodra. Az első díjlovas versenye előtt nem látott négyszöget, körbe ülő bírákat, de teljesen jól kezelte már első alkalommal is, azóta pedig a kinti versenyek már-már megszokottá váltak az életében.
Meghálálja a sok törődést, a masszírozást, a sétát, a legeltetést. Komoly bizalmi viszony alakult ki köztünk, ami minden cselekedetében érződik, bízik a lovasban, ha esetleg elsőre nem is érti meg amit szeretnék tőle, akkor is mindig igyekszik hogy megfeleljen az elvárásoknak.
Ennek köszönhetően szépen haladunk előre, az „A” kategóriában versenyzünk idén, ahol első és második helyek jelzik, hogy jó úton járunk, hozzászokott a versenyrutinhoz, egy két versenyhelyszínt már megszokottként kezel. Úgy látom ha minden jól megy, jövő szezonra megérik a magasabb szintre és elindulhatunk majd „L” kategóriás versenyeken is.