Kozma Ferenc (1826-1892)
Az 1826-ban, a Somogy megyei Sörnyepusztán született a majdani neves szakember, aki gimnáziumi évei után kadétiskolába került, katonai pályára készült. Édesanyját korán elveszítve, szigorú, kemény gondolkodású, de haladó szellemiségű édesapja nevelte, aki fiát Somogy vármegye nemesi lovastestőrségébe ajánlotta. Itt a fiatal katonatiszt, Kozma Ferenc rövidesen alhadnagyi rangot kapott. Az 1848-as év forrongásba hozta a fiatal lovastestőrtisztet, aki Pesten jelentkezett a magyar hadügyminiszternél és végig a fronton volt a szabadságharc alatt, egészen a világosi fegyverletételig. A szabadságharc bukása után bujdosnia kellett, mert távollétében halálra ítélték. Először Léván húzódott meg, majd 1850-ben Baracskára került. Itt ismerte meg későbbi feleségét, Domonkos Juditot, akinek párszáz holdas birtokán átvette a gazdálkodást.
A kiegyezést követően, 1867-ben Deák Ferenc személyes kérésére állami szolgálatba lépett, miniszteri tanácsosként a magyar lótenyésztés ügyeit intézte. Kozma Ferencnek örök érdemei vannak a magyar lótenyésztés minőségi fellendítésében, különösen sokat ért el Mezőhegyes, Bábolna és Kisbér fejlesztésében, de kiválóan szervezte meg a népies lótenyésztést is. Mint az Állami Ménesbirtok vezetője, nagy sikereket aratott itthon és külföldön, ami alapján I. Ferenc József császár miniszteri tanácsossá léptette elő.
Az 1878-as Párizsi Világkiállításon, az általa vezetett Mezőhegyes egyedülálló rangot vívott ki, nagy sikereket értek el a kiállításokon és a lovasversenyek különböző szakágaiban. A sok munka aláásta egészségét, 1892. július 6-án agyvérzés következtében rosszul lett, majd meghalt. Baracskán temették el, de szellemiségét és munkásságát példaképként tisztelő tanítványai, követői segítségéből Mezőhegyes is méltó emlékművet emelhetett, nagy tudásának emlékéül.
Hesp Róbert (1823-1887)
A veretlen Kincsem idomárja Angliában született. 1846-ban Ausztriába került Prandorfba, ezután Eszterházán dolgozott a falkánál. Innen Kisbérre került Batthyány Károlyhoz. A szabadságharc bukása után előbb Batthyány Ödönt menekítette ki az országból, majd a Batthyány család értékeit. 1852-ben tért vissza és átvette a kopcsányi vadászlovak idomítását, majd a fóti, később a csákói falka vezetését. 1867-ben Polgárdiban nyilvános idomító telepet nyitott, 1874-től 1880-ig Gödön működött, ezután Tatán idomított. 1875-ben került idomításába a csodakanca Kincsem. Érdeme, hogy lovát mindvégig formában tartotta, aki a nagy utakat egészségesen tette meg. A veretlen Kincsemmel és Elemérrel Osztrák Derbyt, Gamianival Német Derbyt nyert. További jó lovai voltak: General Hope, Gamecock, és Bálvány. Legidősebb fia, Hesp Ede (1860-1922) szintén jó nevű idomár lett. Legnagyobb sikereit Egyedi Artúr és Lajos lovaival érte el, de Mr. Lincoln, Wahrman Richard, Mr. C. Wood és Blaskovich Emö lovaival is nyert nagyversenyeket. Fia Hesp József (1885-1945) apjánál tanult, majd gróf Pejacsevich Albertnél volt segédidomár. 1921-ben lett önálló, az erőskezű idomár csak jól trenírozott lovat állított starthoz. Nem hendikepre készítette őket, igyekezett velük jelentősebb versenyeket nyerni. 1921-től 1944-ig nyert 644 versenyének fele korteher. Kezdetben az Ercsi ménes lotját idomította, majd 1929 és 1931 között Ausztriában a Rothschild istálló trénere volt. Legszebb sikereit Zboray László, Thiringer Vilmos lovaival érte el: Kamarással Derbyt nyert, majd még 5 Magyar Kancadíjat, 4 Millenniumi Díjat, 3-3 Alagi Díjat és Magyar St. Legert, valamint Nemzeti Díjat ünnepelhetett. Legjobb lovai: Kamarás, City, Caruso, Bohém, Marcal, Róna, Réka. Hesp József fia, Hesp Edwin (1912-1979) egyetemet végzett és apja fenntartása ellenére a magyar lóversenyzést szolgálta egész életében. Volt versenytitkár, hendikepper és nagy szaktekintélynek számított. Fia, Hesp József (1941-) is folytatta a lóversenyzésben a munkát, korábban volt starter és versenytitkár az ügetőn, több szakmai kötet szerzője, nyugdíjasként pedig a mai napig tagja a Hendikepper Bizottságnak.
Papp István II. (1942-2007)
Érdekes és fordítottnak mondható a pályája a népszerű Pitláknak. A legtöbb lovassal ellentétben, gát- és akadályversenyekben kezdte karrierjét a hatvanas évek elején. Első gátgyőzelmét 1965-ben Szalonka-val érte el, de nyert Altvater, Galina, Divatos, Faustina, Süvítő, Ilyesmi, Szemafor, Generális, Iparos, Leander, Ábrándos, Metil és Amazon II. nyergében is, Terimpex és Kartárs révén pedig kétszer a Tövis Jankó Akadályversenyben lett első. Ilyen előzmények után, a hetvenes években kezdett el a Galló istállóban egyre sűrűbben síkversenyben is lovagolni, nem is eredménytelenül. Először 1974-ben Rozikával ünnepelhetett, a tizedik győzelme Lódulj!, a huszonötödik Mangróve, a negyvenedik Preludium nevéhez fűződik. Testsúlyával sohasem volt probléma, az 55-56 kilót bármikor tudta nyeregbe vinni. Később több istállóban is megfordult, 1978-tól 1980-ig Alt Lászlónál volt sikeres korszaka, majd 1982-1983-ban Papp Sándornál Képmutatóval, Korvitállal aratott szép győzelmeket. 1984-ben Farkas Tibor istállójában lovagolt, majd 1985-ben Notóriussal hat nagyversenyt sikerült nyernie. A legeredményesebb évek Házi László lovaihoz köthetőek, Midway nyergében 13 versenyt nyert, köztük kiemeltek egész sorát és Bécsben az Austria Preis-t Midway-el. A kilencvenes években egyre többet járt Jugoszláviába lovagolni, ahol korábban Derby-t nyert Radarral 1978-ban és háromszor győzött a Tito Díjban. 1995-től 1997-ig a VIP istálló lovasa volt, szép sikereket könyvelhetett el itt is, 2004-től pedig már, mint idomár működött itthon. Összgyőzelme 388, mellyel akkor a tizenkettedik helyen állt az örökranglistán. 2007-ben az általa idomított Saldenzar megnyerte a Magyar Derby-t, ezután három hetes nyári szünet következett. Ekkor érkezett a szomorú hír, hogy Pitlák a reggeli munka során leszállt a nyeregből, rosszul lett, a kiérkező mentők pedig már nem tudták megmenteni az életét. Személyében egy kiváló szakembert veszítettünk el.