Aperianov Zakariás
(1927-2015)
A nemzetközi hétvége egyik kiemelkedő futama kapcsán, minden idők legeredményesebb magyar galopp idomárjára, a magyar lóversenysport legendás alakjára, Aperianov Zakariásra emlékezünk.
1939-ben került a pályára, első versenyét 1941-ben lovagolta. Fiatalon lett tréner és országosan elismert szakember. 1961 őszén került istállójába a XX. század legismertebb és legjobb magyar lova, Imperiál. A csodálatos telivér az ő kezében vált Európa-klasszissá. 1963-ban az „aranyszőrű táltos” Osztrák és Magyar Derbyt nyert. A Derby siker pályafutása során tizenhétszer adatott meg számára (ebből Imperial a fenti kettőt nyerte meg), mely világraszóló eredmény az egyetemes galoppsport történetében. Idomári pályafutását 2009-ben fejezte be.
A lóversenyszerető suszter, id. Aperianov Zakariás megfogadta, ha fia születik, akkor zsokét fog belőle nevelni. Óhaja meghallgatásra talált és két lány gyermeke után, 1927. február 8-án megszületett fia, Zakariás. A fiatal fiút, – akit édesanyja Pubinak szólított – 1939. augusztus 10-én lovásztanulónak adták gróf Pejacsevich János alagi idomító telepére. Ma már hihetetlennek tűnik, de akkor lovászfiúnak lenni egy versenyistállónál komoly kitüntetésnek számított. Az akkori előírások szerint két év tanulóidő után lovagolhatott csak lovászfiúként versenyben. A kis Pubi 1941-ben gróf Erdődy Rudolf Daru nevű lován debütált a pesti gyepen, majd az első győzelmét 1943-ban Caracalla nyergében aratta.
A tehetséges lovastanuló pályáját kettétörte a háború mivel a versenyek is leálltak. A telivérek nyugatra mentése közben, társaival orosz fogságba esett. A háború után versenysúlyát egyre nehezebben tudta hozni, utolérte a zsokék legveszedelmesebb ellenfele. Elnehezedett és 1952-ben befejezte a lovaglást. A lóversenysport államosítását követően, 1953 januárjában idomári engedélyt kapott, amivel egy világraszóló életpálya kezdődött el. Az idomárság egy izgalmas, versenylázzal teli, erőt és kitartást kívánó szakma. A színes dressz helyett a távcső és a stopper lett a legfontosabb munkaeszköze, de a kezében még évekig lüktetett a lovaglás ritmusa. Kezdő trénerként 12 lóval kezdett el dolgozni, első idomári győzelmét 1953 júliusában aratta Gazemberrel, nyergében a lovastanuló Farkas Tiborral.
Az első klasszis lova Balkán volt, majd jött Bakony és Direktor. A LÓ, azaz Imperiál ezután érkezett. Gyakorlatilag pályakezdőként, csupán 34 évesen megütötte vele a főnyereményt. 1961 őszén került yearlingként az istállójába a XX. század legismertebb és legjobb magyar telivére. A nagyrámájú, tértölelő galoppú, négy láb kesely, hókás Imperiál sikereinek köszönhetően elvitte a magyar telivértenyésztés jó hírét Nyugat-Európán keresztül egészen az Egyesült Államokig. Az „aranyszőrű táltos”, ahogy Pubi bácsi hívta, 1960. február 14-én született a Rádoki József vezette Kisbéri ménesben. A kiváló Imi és az olasz import kanca Hurry fia, Imperiál csodálatos eredményei egész pályafutását végig kísérték, de nem csak az övét, hanem a teljes hazai galoppágazatét. A hókás sárga nem csak a több tízezer rajongó, hanem a nagypolitika figyelmét is kivívta. Sikerei legalizálták és elfogadottá tették a kommunizmus évtizedeiben az úri passziónak tartott sportot és hosszú időre megalapozta népszerűségét. Imperiál elismerést és tiszteletet hozott a számára, ami a későbbi, őszi csikóválasztásoknál komoly előnyt jelentett. Tudását, érzékét, szemét és legendás formaidőzítését a Derby győzelmeinek száma igazolja. Imperiál után még 15 Magyar Derby győztest vezethetett vissza.
Klasszisai közül ki kell emelni a „Hármas Korona” nyerő Bilbao-t, a 16 hosszas Derby nyerő Try Star-t, és a rendszerváltás utáni első magántenyészetben született Derby győztest, Kovács Mihály Alfonzát.
A Derby sikerei mellett olyan rekordok fűződnek a nevéhez, amit nagyon nehéz, vagy lehetetlen lesz megdönteni. Ő nyerte a legtöbb nagydíjat és ő vezeti a hazai idomárok örökranglistáját is. Emellett volt olyan versenynap, mikor öt lovat indított és mind az öt idomítottja győzött.
Életműve, munka- és hazaszeretete mindannyiunk számára példaértékű, emlékét megőrizzük és ápoljuk!
Imperiál, a XX. század legendája
A legendás Imperiál nagyapját, a kiváló szülőktől született Intermezzo II-t (Caissot – Alcyone) Martonvásár környékén találták meg igába fogva a második világháborút követően. A klasszis származású, szép küllemű mén erős szervezetét a szénhordás és az igahúzás sem tudta megtörni. Intermezzo II 1946-ban, kétéves korában, váltakozó formákkal futott. Több jelentős versenyt nyert, de nem boldogult Mincivel, a pompás kancával, aki a Magyar Derbyben nem engedte szerephez jutni. Intermezzo II későbbi eredményei elmaradtak a várakozástól, ennek ellenére ménbokszot kapott a kiváló származású telivér.
A ménesben többek között korábbi vetélytársát Mincit is hozzá osztották be és az ebből a párosításból született Imit1953-ban, akit Dióspusztán nevelték fel. Már éves csikó korában felfigyeltek rá, kétéves korában, küllemével és kivételesnek látszó képességeivel hívta fel magára a figyelmet. Hároméves korára csodálatos versenylóvá fejlődött, izmosabb, erősebb lett, mint valaha. Pályafutása alatt sorra nyerte a legnagyobb hazai és külföldi versenyeket. Sok nagy sikere közül kiemelkedik a Prágában aratott fölényes győzelme a Szocialista Országok Nagydíjában. Lábai azonban nem bírták az erős igénybevételt, így korán ménesbe kellett vonulnia.
Imi fedezőménként a Kisbér melletti Apáti-pusztára került. Az első ivadékai között sok hasznos egyed volt, de az igazi áttörést Imperiál hozta meg számára, hatalmas termetével, impozáns külsejével és klasszis teljesítményével.
A történet másik szála 1958 novemberében olasz földön íródott. Banos György és Pál János Olaszországba utazott, hogy telivér mént és egy-két vemhes kancát vásároljanak a magyar telivértenyésztés minőségi fejlesztése céljából. A kis magyar küldöttségnek egy telivér mént, két vemhes kancát, valamint egy versenypályáról lekerült, jó származású kancát sikerült vásárolnia. A két vemhes kanca, Hurry és Statira Kisbérre került. A következő évben a ménes vezetője, Rádoki József, Hurry-t a magyar rögön tenyésztett klasszishoz, Imihez párosította. Ennek eredményeként született 1960. február 14-én Imperiál. A Kisbéri ménesben napvilágot látott kis telivér méncsikó már a születésekor is érdekes jelenség volt. Darabos, csontos, mind a négy lába magasan kesely, éktelen nagy hókával a fején.
Rádoki József és munkatársai által kidolgozott gyakorlat szerint, a csikók anyjukkal az első hét után egy természetes környezetű jártató pályára kerültek, ezzel elkezdődött fokozatos mozgatásuk. A lehetőség szerinti 800 – 1000 méteres, ovális alakú pályán időjárástól függetlenül, napi rendszerességgel mozgatták le a lovakat. Rádoki a mozgás szükségességét fontosnak tartotta és bebizonyította, hogy a napi jártatóban történő mozgatás, az erőnlét, edzettség megszerzéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ezentúl a mozgatás hatására nem várt gyógyulási folyamatok indultak el.
Rádoki József ezzel a felnevelési gyakorlattal mind a galopplovaknál, mind később az ügetőknél Somogysárdon sikereket ért el. Kisbér után a somogyi ménesben folytatta módszerét, és volt olyan évjárat, amikor a 22 pályára felkerült yearlingből 20 kétévesen versenyt tudott nyerni.
Imperiál a bábolnai vezetés kérésére a fiatal Aperianov Zakariás istállójába került 1961 őszén. „Az aranyszőrű táltossal” Aperianov megütötte a főnyereményt és megmutatta, hogy fiatal kora ellenére művésze a mesterségének. A sárga mén kétévesen a Balatoni Díjban kezdte pályafutását Nagy Imrével, majd Németh Ferenccel és Gelics Mihállyal sorra nyerte a nagyversenyeket itthon és külföldön egyaránt. Lenyűgöző megjelenéséhez, alkati nagyságához csodálatosan illeszkedő nyugodtság társult. Ebben a telivérben minden jó tulajdonság és képesség összpontosult. Rendkívüli egyed, galoppja olyan tértölelő, hogy mellette minden hazai ló vágtája eltörpült. Nem mindig indult jól, de gyorsulási készsége utánozhatatlan volt. Ha a mezőnytől elmaradt, gyorsan képes volt az élre kerülni. Széles szügye, izmos háta és ágyéka, rendkívül nagy deréktája, az átlagnál hosszabb lábai lehetővé tették páratlan sikereinek elérését. Csillogó sárga szőrét öt helyen díszítette fehér folt. Az egyik a fején, a négy lábán pedig egyforma magasságban messzire világító fehér szőr ragyogott. Eredményei magukért beszélnek.
Minden versenyét megnyerte a Kincsem Parkban. 1962-ben kétévesként, négy verseny, négy győzelem, 1963-ban, négy start, négy győzelem, 1964-ben háromszor állt starthoz és mind a háromszor győzött. Külföldön is kiemelkedő sikereket aratott. 1962-ben kétszer Prágában, egyszer Bécsben futott és győzött. 1963-ban kétszer startolt Bécsben és két győzelmet aratott, melyből az Osztrák Derby-diadal pályafutása egyik legnagyobb sikerének számít. Győzött Berlinben, majd a baden-badeni helyezetlen futása (Fürstenberg Rennen) után néhány nappal, pályafutása legmagasabb formáját érve el második lett ugyanott, a 2400 méteres Nagydíjban. Az év végén eredményeinek köszönhetően meghívást kapott Washingtonba, ahol kiváló amerikai és európai lovak mögött helyezetlenül végzett. Négyévesen is komoly sikereket aratott külföldön, 1964-ben Münchenben, Malmö-ben és Hamburgban a Hansa Preis-ben győzött és második lett Düsseldorfban. Imperiál utolsó versenyében, 1964. augusztus 30-án Baden-Badenben helyezetlenül futott a 2400 méteres Nagydíjban. Szervezetén kiütközött a sok utazás és a versenyzés fáradalma.
A visszavonulása után fedezőmén lett a Bábolnai Állami Gazdasághoz tartozó Kerteskői Telivér Ménesben. Komoly lehetőséget kapott, több mint 350 ivadéka született. Az egyik legjobb fia, a külföldi kancától született Prince Ippi volt, aki a németországi Röttgeni Ménes színeiben megnyerte a kölni Európa Nagydíjat. Itthon sokszoros apamén championként, évtizedekig volt meghatározó tagja a tenyésztésnek. Számos csikója nyert Magyar Derbyt, de egy sem érte el apja sikereit.