A cikk Izsó Lajos barátai és agaras sporttársai; Miklós Levente és Erdős László emlékei alapján íródott.
Izsó Lajos a háború utáni agarászat kiemelkedő egyénisége, az újrakezdés egyik alapítója volt. 1932-ben született Gyomaendrődön, földműves családban. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végzett, majd az egyetem tangazdaságában dolgozott előbb kerületi igazgatóként, később a baromfi ágazat vezetőjeként.
1969-ben egy angol üzleti partnerétől kapott egy angol agár szukát; Reynoldstown Gem-et, azaz Gemy-t, melynek hatására belépett az 1968-ban megalakult MEOE Agár Szakosztályba.
Lajos aktív versenyeztető lett, Gemy pedig sikeres versenyagár. A versenyzést követően tenyésztésbe fogta és Királyparki kennel néven több almot is lehozott vele. Sok kitűnő versenyagár született nála, többek közt Miklós Levente (szintén angol ősöktől származó) Nyakigláb Hafiz kanjától, akik közül számos pályacsúcs tartó, Országos Bajnok, cím versenyek és nemzetközi versenyek győztese került ki.
“Vicces történet, hogy ezen almok egyikéből lett nekem is egy kutyám – meséli Erdős László –, Királyparki Star Fighter, aki abszolút esélytelenként egy osztrák fogadásos versenyen jó pénzt fizetett a rá fogadó egyetlen svájci hölgynek.”
A ’70-es évek elején még Alagon voltak az egyesületi kennelek, majd a ’70-es évek közepén Bösztörpusztán Miklós Levente, majd Gödöllőn Izsó Lajos segítségével zajlottak az ideiglenes versenyek, melyekre fűmag volt a nevezési díj. Valamivel később megkezdődött a Váci agárpálya építése is, ahol a pályaavató verseny döntőjében 5 Nyakigláb agár futott, a verseny győztese pedig az Izsó Lajos által tenyésztett Királyparki Marco Polo (Jocó) lett. “Amikor éppen nem volt pályánk, akkor pedig a gödöllői repülőtéren rendeztük a versenyeket” – meséli Miklós Levente.
“Lajos az egyik legaktívabb versenyeztető volt – emlékszik vissza –, minden elérhető versenyre elmentünk mind itthon, mind külföldön. Azt tudni kell, hogy akkoriban még nem volt egyszerű a külföldre utazás, csak különleges engedéllyel, a hatóságok figyelő szemétől kísérve utazhattunk. Kezdetben csak Csehszlovákiába, Lengyelországba, majd a politikai légkör enyhülésével Ausztriába is eljutottunk. Néhány évvel később már Nyugat-Európa versenypályáit is látogathattuk. Az utazó csapat “kemény magja” Izsó Lajos, Erdős László, Kun László, és jómagam voltunk, és hozzánk csatlakoztak az alkalmi utazók.”
1983-ban megalakult a MEOE Versenyagár kiképző iskola, aminek első elnöke Miklós Levente, titkára pedig Izsó Lajos volt. Ide csatlakoztak azok, akik versenyezni szerettek volna, majd idővel létrejött a jogutód Hungária Agárklub, amiben Lajos szintén vezetőségi szerepkört töltött be. Rendkívül aktív és segítőkész volt barátai elmondása szerint, örömmel látta el tanácsokkal a fiatalokat és a kezdő agarasokat is.
“A ’80-as években sajnos agyvérzést kapott, de rövid kihagyás után jobban lett, újra járta velünk Európát, és versenyeztetett itthon is. A beszéde jó ideig töredezett volt, énekelni azonban kiválóan tudott – meséli Levente. Kedves story volt, amikor az akkori osztrák pálya – Mattighofen – melletti panzió tulajdonosával a tehénistállóban “beszélgettek”. Lajos keveset beszélt németül, a tulaj nem tudott magyarul, ellenben sokkal erősebben dadogott. Különleges egy élmény volt a társalgásuk…”
Barátai elmondása szerint betegsége után teljes erővel az agarászat felé fordult, ami nagyon nagy segítségére volt annak leküzdésében. Újra meg kellett tanulnia vezetni, de a ’80-as évek közepétől már minden külföldi versenyre vitte magával az agarait és saját maga vezette az autóját is. “Ebben az időben sikerült eljutnunk német, belga, svájci és holland versenyekre is, ami akkortájt csak szolgálati útlevéllel volt lehetséges” – emlékezik vissza Erdős László.
“Az utóbbi időben már agarat tartani, tréningezni nem tudott, de a versenyeken mindig ott volt. Halála nagy veszteség, óriási űrt hagyott maga után! Nyugodj békében drága Barátunk!” – Dr. Miklós Levente és Erdős László
Élt: 1932.10.09. – 2017.03.24.