/ by /   Friss hírek, Interjúk-szakcikkek / 0 comments

Vihar egy pohár vízben

Írta: Brian Sheerin, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.

Egy kevéssé ismert ír idomár, Charlie Moore, április közepén komoly riadalmat keltett a brit és hazája bukmékerei körében. Történt, hogy az Észak-Írországnál is északabbra fekvő, Donegal grófságban főleg marhatenyésztésből élő tréner, aki ugyan minden évben megújíttatja működési engedélyét, de többnyire beéri azzal, hogy néha előveszi és nézegeti, gondolt egyet, és két idomításában álló lovával elindult az angliai Wolverhampton felé.

Wolverhampton

Hozzá kell tennünk, hogy Donegal grófság Ulster tartományban van, amely terület arról vált ismertté a történelem során, hogy az ott lévő kilenc grófságból hat 1921-ben Észak-Írország néven önálló államot hozott létre, mert a brit koronához kívánt tartozni. Nem csoda, hiszen lakói többnyire protestáns, Nagy-Britanniából elszármazott telepesek voltak, akik megőrizték identitásukat. Csakhogy Ulsterben katolikus, ír nemzetiségű kisebbség is élt, akiknek ez cseppet sem tetszett, ráadásul az anyaországban élő honfitársaik is adták alájuk a lovat, nem is beszélve az Egyesült Államokba kivándorolt és ott meggazdagodott ír hazafiakról, és máris kezdődhetett az évtizedekig tartó vérontás és acsarkodás. Mindez napjainkra viszonylag lecsendesedett ugyan, de ettől függetlenül senkinek sem ajánljuk, hogy a Rule Britannia című brit hazafias dalt énekelje az utcán a Union Jackkel a kezében Letterkenny büszke városában, miután az utolsó kocsmát is bezárták. Ide valósi Charlie Moore idomár is. A környéken akár tizennyolc fokot is elérheti a hőmérséklet nyár derekán, nem csoda, hogy latinul Hibernia a szigetország neve.

Térjünk azonban vissza a témánkhoz. Moore mester Angliába érve elhelyezte lovait, és meg sem állt az első fogadóirodáig. (Persze, lehet, hogy nem az elsőig, mert a hazafias hév az ír alapítású Paddy Powerhez irányította.) A pult mögött ülő kisasszonnyal közölte, hogy dupla tétfogadást óhajt kötni lovaira. A szigetország lóverseny fogadási szabályai értelmében egy tréner bármikor köthet fogadást saját idomítottjaira. Gyanút keltett azonban, hogy Bazzat kurzusa 50/1-en, Penny Greené 100/1-en állt. Ha mindkét ló nyer, így már 5000/1 odds mellett kellett volna kifizetni Mr. Moore-t, aki 40 font sterlinget tett a pultra, és várta a tikettjét. Paul Binfield a fogadóiroda lánc magas rangú vezetője később így nyilatkozott az eset kapcsán: – Elfogadtuk a tétet, de figyelmeztettük kollégáinkat az esetre, és lett is riadalom. A Sky Bet nem kötött fogadást a lovakra, és az odds-ok meredeken esni kezdtek. Az első ló 5/1-en, a másik 7/1-en állt meg, dupla tétre már csak 20/1-et mertek ajánlani a kollégák. Régen is gyorsan terjedtek a hírek, de a mai világban másodpercek alatt értesülhetnek a szemfüles fogadók a jó lehetőségekről, résen kell lennünk. Kissé megkönnyebbültünk, amikor Bazzat hetedikként ért haza, de csak akkor lélegezhettünk fel, amikor Penny Green sereghajtóként ért célba két órával később. Lehet, hogy nem tűnik túl izgalmasnak a történet, és visszatekintve az egész csak vihar volt egy pohár vízben, de ha belegondolunk, 200 ezer font (75.6 millió forint) forgott kockán a mi részünkről. A legjobban az zavart, hogy csak a tét elfogadása után tudtuk meg, Mr. Moore több mint 600 kilométert utazott a két lóval a versenyekre, és ebben benne volt a tengeri átkelést is. A mi szakmánkban ebből bármi kisülhet.

Charlie Moore így emlékszik vissza a történtekre: – Már két éve nem futott lovam, gondoltam, kis pénzből is szép haszonra tehetek szert, ha nyerünk. A tulajdonosaim is játszottak, de ők már más kurzust kaptak. Lehet, hogy vakmerően hangzik, de nekem ennyi pénzt megért a játék.

Mindkét ló futtatója a Hard Decision Syndicate (Nehéz Döntés Szindikátus). Talán nem hangzik túl ironikusnak, de érdemes lenne elgondolkodni az eredmények tükrében azon, hogy mi lehetett nehezebb döntés: elindulni Írországból, vagy pénzt tenni a két hűséges telivérre?

Rule Britannia:

https://www.youtube.com/watch?v=_FZchwE0R5E