/ by /   E-Turf Magazin, Friss hírek, Hazai galopp hírek / 0 comments

Száz éve történt

Aki olvasta írásaimat megszokhatta, hogy a „visszapillantó tükör„ szerepét szeretem betölteni, mindemellett minden tiszteletem és elismerésem a jelen versenyek  szereplőinek.

Különös hangulattal bír minden egyes Derby előkészület. Annak idején Aperianov mester istállójában volt az első ilyen tapasztalatom. Sokszor egy-egy telivér már yearling vagy kétéves korában elkezdte a felkészülést a nagy napra. A verseny után az ünneplés vagy éppen a kudarc élményével gazdagodtunk. Nem hiszem, hogy sokan tudják ekkora eredménnyel zárni karrierjüket:  16  magyar és egy osztrák Derby győzelem „Pubi” bácsi számára.

Most viszont messzebbre tekintenék időben: száz évvel ezelőtt az Osztrák- Magyar Monarchia szokott módon Bécsben rendezett küzdelmet a Derby kék szalagjáért.  Viharos időkben járunk, de tekintetünket messzebbre helyezzük. Festetics herceg aranysárga-kék sapkás dresszét látjuk feltűnni a versenypálya zöld gyepén. Festetics herceg nagyon jó szemmel és szakértő módon nyúlt a telivérhez. Ennek eredményeképpen sok kitűnő képességű lovat tenyésztett Fenékpusztai ménesében és futtatott a pályán. Igaz, Patience Kisbéren született Tasziló herceg büszkeségére. A sárga kanca méltán említhető a legnagyobb magyar versenylovak között, nyolc startból nyolc győzelmet tudhat magáénak. Egy sajnálatos baleset következtében hároméves korában kényszerült elhagyni a versenypályát. Fényes karrierjét azonban a ménesben folytatta. Négy ivadéka, igaz, árnyékai voltak anyjuknak, kivétel nélkül szép győzelmeket és a tenyésztésben sikereket értek el. Számunkra jelen esetben Patrie kanca vonala érdekes. Nemcsak azért, mert Patrie őrizte meg Patience vérvonalát, hanem mert Lovik Károly meggyőző érveire hallgatva Pardon nevű ménhez vezettette Festetics Tasziló herceg a kancát. A párosítás elsőre nem adott a várakozásnak megfelelő eredményt. A herceg újabb bizalmat adva Lovik Károly, a kor szépírója és hippológusa elképzelésének, 1915-ben megismételte a párosítást. Ez a frigy eredményezte 1916-ban Pázmán világra jöttét.

Dr Halász Béla Telivérek című könyvében így emlékezik lovunkról, Pázmánról: „Pázmán pályafutása elég rövid volt. Amikor a Fenéki ménes csikó-lotját 1917 őszén bevonult Alagra, Pejacsevics gróf telepére, már napokon belül tudta a sportemberek világa: újból csodalovat nevelt a keszthelyi zászlós úr. A csikópróbák után azt is tudták a beavatottak, hogy ez a darabos erős méncsikó Fenék, Patience sikereit Fogja elhomályosítani.” Kétéves korában három startból veretlenül ment téli pihenőre.

„Felfokozott várakozással tekintett minden sportember Pázmán telelése, illetve következő évi pályafutása elé.” A történelem viharai azonban szüneteltetni kényszerítették a versenyzést. „A pesti pályát feldúlták és Alag lovait zárlat alatt tartották – szó sem lehetett rendszeres tenyészpróbák tartásáról. Munkában azonban megmutatta Pázmán, hogy kivételes képességéből mit sem felejtett. Augusztus végére felszállíthatták Freudenauba, ahol a versenyzés eladdig szintén szünetelt. Először a Preis von Mannswört-ben „sétált” jó lovak egész serege előtt, majd –mondhatnánk három lábon- felülmúlhatatlan stílusban lelépte az Osztrák Derby mezőnyét.” „Erejére jellemző adat, amit az istálló környékén élő emberek mint különös érdekességet emlegetnek: reggelenként, mikor a végzett munka után lovasa feltartotta, a mén mély lélegzetet vett, népiesen szólva felfújta magát – akármilyen erős hevederrel is erősítették is meg a nyergét, az mint a papírrongy hullott le róla. Egyébként nyugodt, jó természetű ló volt, a versenyben tökéletesen engedelmeskedett lovasának.

Ez a példa is mutatja, hogy a Derby győzelemhez nagy szerencse is kell. Pázmán ezzel a győzelemmel veretlenül befejezte rövid sikeres pályafutását. Ezután ménesben brillírozott. Több Derby nyerőt adva, tizennégy ménes éve alatt Magyarországon kilencszer, Ausztriában kétszer volt a legeredményesebb apamén.

Fekete Attila