/ by /   A nap híre, Friss hírek, Interjúk-szakcikkek / 0 comments

Kállai Pál – menekülés a szabadságból – II. rész

Írta: Steve Dennis, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.

Az 1970-es évek sok tekintetben zavaros évtized volt. Az Egyesült Államok keleti partján mindennapos volt a csalás a lóversenypályákon. A leghírhedtebb futamrendező „Fat” Tony Ciulla a hegyomlásnyi ember volt a maga 190 centiméter testmagasságával és 158 kilogrammos testsúlyával, aki szoros kapcsolatban állt a hírhedt gengszterrel és gyilkossal, Whitey Bulgerrel és a Winter Hill bandával. Az bevett eljárás az volt, hogy a favoriton ülő lovasokat lefizették, hogy hátrébb végezzenek. A nagy odds-szal adott lovakat befutóra és hármasbefutóra körbejátszották. Egy zsoké ára ötszáz és nyolcszáz dollár között mozgott.

Kállait is megvették? Nagyon valószínűtlen, ismerve a nyílt és egyenes jellemét. Amikor azonban Ciullát bíróság elé állították, elítélték és végül vádalkut kötöttek vele, hogy menthesse tekintélyes méretű irháját, a maffiózó Kállai Pált is bemártotta, pedig egyszer már tanúként úgy nyilatkozott a zsoké, hogy sohasem álltak semmiféle viszonyban egymással.

Ennek következtében Kállait kétrendbeli csalás és csalási kísérlettel vádolták meg. A csalás alól később felmentették, de az esküdt szék előtt megállt a csalási kísérlet vádja, amelyet szerintük 1974. december 21-én követett el a Garden State Parkban. Egy tanú azt vallotta, Kállai versny közben azt megkérte tőle, üsse fejbe ostorral a lovát, Way To Reasont, mert nem tudta fogni, és félő volt, hogy nyer. Kállai Pál, a pálya legerősebb embere nem tudta fogni a lovát. Nem volt olyan ló, akit ne akkor állított volna meg, amikor akar. Kivéve ezt az egyet, úgy látszik. A zsoké, aki ezt vallotta, Ralph Baker volt, aki később szintén vádalkut kötött, hogy elkerülje az ítéletet. Ugyanaz a Ralph Baker, akit Kállai kétszer is kiütött a ringben Philadelphiában. Ezt hallva nyilván azt kívánta, bárcsak keményebben püfölte volna annak idején. Egyébként Way To Reason megnyerte a futamot. Ebben az időben vált a magyar lovas a maffia célpontjává. Valószínűleg azért, mert nem kart úgy táncolni, ahogy ők fütyülnek. Nem úgy, mint néhány kollégája. 1976-ban a maffia már nem érte be burkolt fenyegetésekkel, már nem érte be azzal, hogy megverik a liftben az Atlantic City Racetracken. Kitört a háború. Mártának sokat mesélt Kállai Pál ezekről az évekről.

 

– Abban az időben Marlyn volt a felesége. Egy éjszaka megölték a kutyájukat, kiherélték, és a kilincsre akasztották. Egyértelmű üzenet volt. Leveleket is kapott, hogy tudják, hová jár a lánya iskolába. A nyomában voltak. Volt egy verseny, amiben nem érhetett az első háromba. Azt mondták neki, lelövik, ha nem így lesz. Erre Pali azt válaszolta, próbáljátok meg. Gyors a lovam, túl gyors, hogy lepuffantsatok. A verseny előtt ott állt a startgépnél, várta, hogy betegyék a lovát. Ekkor a pálya kerítése mögül rálőttek. A mellénye cipzára fogta meg a lövedéket. Ennek ellenére végiglovagolta a versenyt, és harmadik lett.

Ez volt Kállai Pál. Az ember akit nem tudtak elpusztítani. A lónak egy kevéssel több ólmot kellett vinnie. Ennél jobb magyarázatot senki sem találhat a visszamázsálásnál. A gengszterek azonban nem nyugodtak bele a kudarcba.

– Paliéknak öt kocsijuk volt. Szerette az autókat. Az összesnek elvágták a fékvezetékét. Marlyn és ő balesetet szenvedtek ugyanazon a napon. Mindez egy évvel a merénylet után történt – meséli Márta. – Pali az országúton hajtott, és nem tudott megállni. Választhatott, a szakadékba rohan, vagy egy fának. Ez utóbbit találta jobb megoldásnak. Totálkárosra törte a kocsit, de túlélte. Ekkor már fontolgatta, hogy elhagyja az Egyesült Államokat, de Marlyn hallani sem akart róla.

Fékek és lövedékek. A maffia nem tudta megállítani Kállai Pált, de a Burlington megyei bíróság igen. 1978 novemberében öt zsokéra mondtak ki ítéletet, köztük Kállaira csalási kísérlet miatt, és a bíró másfél év börtönbüntetésre ítélte. A tudósító azt írta, a verdikt hallatán Kállai lehajtotta a fejét, és elsírta magát, majd ezt kiáltotta: Inkább állítsatok kivégző osztag elé, de a szabadságomat nem veszitek el!

Ez mindent elmond a zsoké jelleméről és becsületességéről. Az árulóvá vált Fat Tonyt bevették a tanúvédelmi programba, új arcot és Tony Carpa néven új személyazonosságot kapott. Kállai Pál pedig ismét kezébe vette a sorsa irányítását, pont úgy, ahogy gyerekkorában Maglódon, és később Bécsben. Nem volt esélye az igazságszolgáltatással szemben.

Mivel a licencét azonnali hatállyal felfüggesztették, nem lovagolhatott Amerikában. Elment hát Jugoszláviába, és Tito kedvenc zsokéja lett. A kommunizmus jólelkű nagybácsija rajongott a lóversenyért, és Radar nevű lován Kállai megnyerte az ország legnagyobb presztízsű versenyét. A bíróságon le kellett volna adnia az útlevelét, de ő úgy döntött, inkább kimászik az ablakon.

– Nem adta le az útlevelét – meséli Márta. – Az ítélethirdetés után kihajtott a repülőtérre, a parkolóban hagyta a kocsiját, és felült az első Jugoszláviába tartó repülőgépre. A reptéri hatóságok még nyolc éven át küldözgették a leveleket szegény Marlynnak, hogy vigye el az autót.

A szabadságnak ára van. Kállai maga mögött hagyta a feleségét és a gyerekeit, hogy megmeneküljön a börtönbüntetéstől. Mielőtt bárki véleményt alkotna, kérdezze meg magát, mit tett volna ugyanebben a helyzetben. Negyvenöt évesen érkezett a téli Belgrádba, két élettel a háta mögött.

 

Aki kapcsolatokat teremt, biztonsági hálót sző maga köré. Tito elnök puha kommunizmusa megengedte, hogy az állam polgárai Amerikába utazzanak. Kállainak sok barátja volt közöttük. Ezért ment Belgrádba. A magyar határt még egyelőre nem akarta átlépni.

– A Kincsem Park igazgatója, a befolyásos dr. Fehér Dezső nagyon szerette volna, ha Pali hazajön – folytatja Márta. – Ő azonban eleinte nem állt kötélnek, mert gyűlölte a rendszert. Később mégis rá tudta beszélni.

Kállaiban felébredt a kalandvágy. Amerikai útlevele és osztrák licence volt, és rendszeresen lovagolt Ausztriában, Jugoszláviában és Nyugat-Németországban. Közben gyakran átmerészkedett a magyar határon, előnyt kovácsolva abból, hogy nem volt információáramlás kelet és nyugat között, és nem voltak még számítógépek. 1979-ben 9 győzelmet aratott 65 lovaglásból a Kincsem Parkban, a következő évben 34 alkalommal volt sikeres 135 startból. Úgy tért haza, mint egy hős, mint egy tékozló fiú.

– Hősként fogadtuk – emlékszik vissza Vas József. – Kísérettel érkezett, és olyan jól öltözött, mint egy herceg. Nekünk, akik a szovjet rendszerben éltünk, ő testesített meg mindent, amit az Amerikai Álomról hallottunk.

1982-ben a hercegből ismét király lett. Ötven győzelemmel megszerezte ötödik magyar championi címét. A következő években azonban elmaradtak a látogatások. Baden-Badenben költözött, és ismét megnősült. A harmadik feleségétől, Petrától két gyermeke született. Onnantól fogva szinte csak Nyugat-Németországban lovagolt. Európa azonban a változások útjára lépett, az évtized végén megdőltek a kommunista kormányok, és kinyíltak a határok. Nem volt szükség kimászni az ablakon, hogy hazatérjen.

– Tizennyolc éves voltam – mondja Márta. – Felhívott a barátnőm, és azt mondta találkozója van Kállai Pállal, de nem akar egyedül menni. Megkért, hogy tartsak vele. Nem volt más dolgom, igent mondtam. Így kezdődött az ismeretségünk. Mindig szerettem a lóversenyt, és szerettem volna jobban belefolyni, belülről megismerni. Abban az időben nem volt sok női lovas Magyarországon, és én ezt tűztem ki célul. Tizennégy éves koromban amatőr lovas voltam, és az istállóban, ahol dolgoztam sok történetet hallottam Kállai Pálról. Tudtam, hogy létezik egy magyar zsoké, aki a világ legismertebb helyeit is megjárta. Kíváncsi voltam rá. Nagyon vicces volt, amikor találkoztunk. Fiatalos volt testben és lélekben egyaránt. Alig tűnt negyven évesnek, pedig már ötvenhat volt.

Az öreg vadász visszatért. A sármja, céltudatossága, és a törött orra mindenkit levett a lábáról. Akárcsak a csillapíthatatlan élet vágya. Márta is ott volt a Kincsem Parkban 1991-ben, amikor Kállai Pál ismét visszaült a trónra. Káprázatos sikert aratott a Magyar Derbyben a szürke Jeremyvel. Végre minden visszazökkent a régi kerékvágásba, sokak úgy érezték, a mester sohasem hagyta el az országot. Abban az évben 98 versenyt nyert, és ismét champion lett. Mint a régi szép időkben az erő, a határozottság és a mérhetetlenül nagy szakmai tudás ismét vakítóan csillogott. A 49 esztendős Pető Sándor Svédországban találkozott Kállaival és hamar összebarátkoztak. Budapesten mellette öltözött a Kincsem Parkban, és rengeteg tanácsot kapott az öreg rókától.

– Mindig tréfált, nagyon vicces ember volt. Dőltünk mellette a nevetéstől. Egészen addig mosolygott, amíg be nem tettek minket a startgépbe, akkor mintha átlépett volna egy másik dimenzióba. Teljesen elkomolyodott. Az első dolga mindig az volt a gépben, hogy keresztet vetett. Három dologban különbözött tőlünk. Az első a kora volt. A második a fizikuma és a gondolkodásmódja. A fejével lovagolt, és iszonyatos erő párosult ehhez. A harmadik a trükkjei voltak. Ismert jó néhányat. Az egyik az volt, hogy beakasztotta a lábfejét a mellette lovagló zsoké csizmájába és húzatta magát. Néha a vistukot kapta el, és visszahúzta a lovat. Az ostorral is nagyon trükkösen bánt. Szélesen hadonászott vele, de nemcsak azért, hogy a saját lovát hajtsa, hanem azért is, hogy a mellette galoppozót megijessze. Hogy valaki kibújjon mellette a falon. Kizárt dolog volt. Az is előfordult, hogy amikor megérezte, mert egyszerűen érezte, hogy a mellette galoppozó ló mind a négy lába a levegőben van, meglökte a lovas vállát. Éppen csak hozzáért. Akkora sebességnél ez simán lekapja a lovat a lábáról, és a versenyének lőttek.

Gyakran előfordult, hogy a hírnevét használta fel a sikerhez. – Nagy sztár volt, ezt senki sem vitathatja – mondja Vas József. – Sok lovaglást elhalászott más lovasok orra alól, és ennek nem mindig örültünk. Egyszer Belgrádba utaztam egymagam, nagyon jó lovat kaptam. A futam reggelén megjelent Pali, és közölték velem, hogy ő üli a lovamat, nekem pedig nem marad más, csak a vezetőló. Nem tudtam mit csinálni. Csak az bosszantott, hogy egy nappal korábban kivágták a kocsim mind a négy kerekét a helyiek, hogy megfélemlítsenek. Megmondtam neki, hogy hamarabb kellett volna jönnie, mert akkor megspórolhattam volna egy csomó pénzt.

Hatvanas éveiben Kállai Pál minden gond nélkül átvette a magyar sportélet nagyöregjének a szerepét. Ha Márta nem festette volna be a haját, azt is mondhatnánk, a szakma szürke eminenciásává vált.

– Amerika volt az ideális világ számára, de ha ott marad, a maffia megöli – mondja Márta. – Tudta, azt is, hogy sohasem térhet vissza, de egy idő után ez már nem zavarta. Nosztalgiával gondolt vissza az ott töltött évekre.
– Örült neki, hogy tárt karokkal fogadták Magyarországon, és élvezte a sikereket. Nagyon tetszett neki, hogy mindenki Pali bácsinak hívja, bár inkább atyai szerepet töltött be magyar lóversenyzésben, nem csak egy nagybácsiét. Sokat beszélt a régi időkről, és mint a legtöbb korosodó ember, ő is az gondolta, hogy a régi idők jobbak voltak – mosolyog Pető Sándor, aki ma már idomár, és annak ellenére is el tudja látni feladatait, hogy egy éve kerekesszékbe kényszerült egy tréningbaleset következtében. Mindenki reméli, hogy csak egy időre. – Mindig szívesen adott tanácsot a fiatal lovasoknak, néha úgy is, hogy nem kérték. Velem egyszer előfordult, hogy azért végeztem előtte, mert megfogadtam amit mondott. Nem bánta, csak mosolygott.

A versenypályán kívül Kállai csendes életet élt. – Nem járt szórakozni – emlékszik vissza Márta. – Csak nagyon ritkán ment be a városba a barátaival, nem ivott. Szabadidejében rengeteget sportolt. A családját a tenyerén hordozta, és rengeteget költött rájuk.
– Sokba kerültek neki a nők. Úgy értem a volt feleségei. Mindegyik lakást és kocsit kapott tőle – mosolyog Vas József.
– A hagyományos családmodellt követtük itthon – folytatja Márta. – Ő volt a férfi, ezért nem gondolta, hogy segítenie kell a házimunkában. Sohasem mosogatott, az ilyesmit rám hagyta. Néha főzött ugyan, de nem evett sokat. Nem tudta fejben tartani a születésnapokat és az évfordulókat, de azért látszott, hogy próbálkozik. Néha felhívta a szüleimet, és tőlük kérdezte mi az, amit nem szabad elfelejtenie. 1994-ben augusztus 1-re szerveztem meg az esküvőnket, mert azt hittem ezt könnyen meg tudja jegyezni. Tévedtem.

– Néha nagyon naiv volt, és mindig megdöbbent, amikor az emberek átverték. Általában mindenkiben megbízott. Néha nekem kellett felnyitnom a szemét. Azt szerette, ha mindig a közelében vagyok. Kissé féltékeny típus volt. Amikor teniszezni ment, azt mondta azért menjek vele, hogy figelyjem a partnerét, mert mindig csal.

Kállai Pál is ember volt. Méghozzá kivételes képességekkel rendelkező ember. Hatvanhat éves korában Rodrigóval megnyerte a Magyar Derbyt, 70 évesen húzta be élete utolsó klasszikusát, a St. Legert Miecislaw nyergében. Senki sem akarta, hogy abbahagyja, legkevésbé ő maga.

– Sohasem beszélt a visszavonulásról – mondja Márta. – Volt azonban egy nagy értékű életbiztosítása, amely 75 éves korában járt volna le. Talán ezt tűzte ki a végső időpontnak. Nagyon büszke voltam rá, és sohasem kértem volna tőle ilyet. A lóversenyzés volt az élete, és ezt tiszteletben tartottam.

 

– Nekem egyszer azt mondta, hogy sohasem akar visszavonulni, és dresszben akar meghalni – meséli Pető. – A kívánsága tulajdonképpen teljesült. Amikor összeesett, megállt az élet a Kincsem Parkban. Két órán át nem történt semmi. Akkor vitték el mentővel a kórházba. Végül folytatódott a versenynap, de mindenki a történtek hatása alatt volt. Az összes lovas lógatta az orrát. Olyan volt Pali bácsi, mintha az apánk lett volna. Mindenki nagyon szomorú volt. Azóta is hiányzik. Az eset a szezon vége felé történt, és utána alig vártuk, hogy elteljen az évad. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ismerhettem. Jó barátok voltunk, gyakran használtam a felszerelését, ő is az enyémet. Sokat jelent számomra, hogy különleges helyet foglaltam el Pali bácsi életében.

Ron Turcotte így fogalmaz: – Nagyon jó lovas volt, és jó ember is. Tiszteltem őt.

– Ő volt Magyarország legjobb zsokéja, aki valaha a zöld gyepre lépett – mondja Vas József, és megemeli a poharát. – Alafi Péter is nagyon jó volt. Pali azonban erősebb volt nála. Semmi kétség, ő volt a legjobb.

Márta az esőt nézi az ablakon át, a szoba elcsendesedik. Az utolsó nap emlékei járnak a fejében. – Aznap nem mentem ki az első futamra, mert a hajamat akartam befesteni. Furcsa, mire nem emlékszik az ember. Azután hívtak telefonon, hogy azonnal menjek a Kincsem Parkba, mert Pali rosszul lett. Amikor kiértem a pályára, már a mentőautóban feküdt eszméletlenül. Fogalmam sem volt róla mi történt, senki sem tudta megmondani. Másnap volt apám temetése, és Pali nem akart eljönni. Nem szerette a temetéseket, és mindig azt mondogatta, hogy a legközelebbi temetés amire elmegy, az a sajátja lesz.

Kállai Pál dresszben halt meg, legalábbis majdnem. Agyvérzést kapott, és összeesett a Kincsem Parkban. Ha van határ világosság és sötétség között, és ha valóban lepergett az élet Kállai Pál előtt, nem véletlenül tartott öt napig míg végleg itt hagyott bennünket. Ennyi idő kellett egyetlen pillanat helyett, hogy ismét végignézze a kalandokban és fényes sikerekben gazdag életét. Micsoda történet! Micsoda ember! Micsoda élet!

KÁLLAI PÁL MONDTA

A kommunizmusról
Lovagoltam Moszkvában, Jugoszláviában, Romániában és Szovjetunió számos tagköztársaságában, és nem kaptam mást egy győztes futam után, csak egy kézfogást, és egy csokor virágot. Ugyan jó fizetést is kaptam az államtól, de egyszer olvastam Amerikáról, és tudtam, ott szabadon éhetek.

A szovjet szokásokról
Szinte alig van fogadás Moszkvában. Az embereknek nincs pénze, hogy játsszanak. Az emberek kimennek a versenyre, visznek magukkal egy üveg vodkát, és berúgnak. A komcsik nem szeretik a lóversenyt, ők csak a munkásokat szeretik.

A profi boxról
Ha az pályán az öltözőben boxolok megbüntetnek 200 dollárra. Itt meg fizetnek érte.

Az apjáról
Apám azt akarta, hogy ökölvívó legyek. Szerinte az a legnemesebb sport a világon.

A közönségről
Vannak undorító emberek. Megyek a parkoló felé a pályán, és valaki a nevemet kiáltja. Megfordulok, és a rohadék pofán vág ököllel. Nem voltam rá felkészülve. Ömlött az orromból a vér. Megpróbáltam visszatámadni, de ketten lefogtak. Visszamentem az öltözőbe, tiszta ruhát vettem, és elkezdtem keresni a mocskot, de nem találtam meg. Eltűnt. Soha többé nem láttam. (Jack Engelhard könyvéből)

A mesterségéről
A lovaglás nagyon veszélyes, egy zsoké bármikor meghalhat. Sohasem tudja az ember mennyi ideje van hátra. Ezért csajoznak annyit a zsokék. Egy zsoké életében minden gyorsan történik. Imádom az életet, imádok lovagolni. (Jack Engelhard könyvéből)

Az elismerésről
A zsokék a legnagyobb szórakoztatók, mégsem tekintik őket annak. Ők a legjobban edzett atléták, mégsem tekintik őket annak. (Jack Engelhard könyvéből)

A felkészülésről
Sok lovas egész éjszaka a lova korábbi formáit bújja. Én nem. Minek gyötörjem ezzel magamat. Viszont mindig megnézem a lovaimat, amikor kiérek a pályára.

„Fat Tony Ciulláról a bíróságon
Úgy hazudik, mint a vízfolyás. Hans Christian Andersennek kellene hívni.

Az előítéletekről
Sok idomár és tulajdonos aggódik a korom miatt. Egy zsoké olyan, mint a bor. Minél öregebb, annál jobb. Ha az ember vigyáz magára, nagyon sokáig lehet csinálni.

A jövőről
Addig akarok élni, amíg reggel fel tudok kelni, hogy kimenjek az istállóba. Ha a Jóisten is úgy akarja, a pályán halok meg egy versenynapon.

KÁLLAI PÁL SZÁMOKBAN

718 győzelem az Egyesült Államokban és Kanadában
1090 győzelem Magyarországon
24 csonttörés (az orr négyszer)
16 éves az első nyerő lovaglásakor
16 országban lovagolt (Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kanada Kelet-Németország, Kuvait, Magyarország, Nyugat-Németország, Olaszország, Románia, Svédország, Szerbia, Szovjetunió, Svájc, Törökország)
9 magyar championi cím (1953-56, 1982, 1991-94)
7 győzelem 10 futamból egy nap a Kincsem Parkban 1992-ben
5 gyermek (Erzsébet, Stephanie, Melanie, Alexander-Attila, Márk)
4 feleség (Erzsébet, Marlyn, Petra, Márta)
2 Magyar Derby (1991 Jeremy, 2000 Rodrigo)
1 merénylet kísérlet a versenypályán (meghiúsult)

 

Írásom összeállításában nagylelkű és óriási segítséget nyújtott Kovács Botond (Kincsem Nemzeti Kft., Magyar Lovaregylet), Roda Ferrero (Keenland Library), Becky Ryder (New York Public Library) és Vlada Popovic (bgturf.com).