Írta: Kovács Botond.
A Gold Cup egyike a legrégebben alapított versenyeknek, 1807 óta csupán három alkalommal nem rendezték meg. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az angoloknak legalább egy világháborúra van szükségük ahhoz, hogy ne fussanak a lovak a kupáért, de a két világégés tizenkét esztendeje alatt így is csupán kettőben volt kimaradás (1915, 1940). Az 1964-es törlést a heves esőzések számlájára írták. Az első verseny győztesének, Master Jackey tulajdonosának, III. György király és Sarolta királyné nyújtotta át a tekintélyes összegnek számító száz arany guinea pénzdíjat. Ez elég komoly összeg volt, hiszem abban az időben 8.4 grammot nyomott a guinea-s érme. Az ún. decimailzációs törvény (1971) előtti angol pénzrendszert szívesen taglalnánk bővebben, de ellenállunk a kísértésnek, legyen elég annyi mostanra, hogy egy szobalány az 1800-as évek első évtizedében 19 fontot keresett (1 guinea = 1.05 font) évente.
A verseny történetének érdekességei közé tartozik, hogy 1844-ben I. Miklós orosz cár hivatalos látogatást tett Angliában, és mi sem volt számára természetesebb, mint hogy Viktória királynő társaságában kilátogasson az ascoti turfra. Lefutották a Gold Cupot, mindenki a nyertest ünnepelte, akinek akármennyire furcsán hangzik, addig még nem volt neve. A lelkes tulajdonos, William Keppel, Albermarle 4. grófja, udvari főlovász mester, ekkor gondolt egyet, és a cár tiszteletére elnevezte lovát The Emperornak (A Császár, A Cár). A Romanov-nagylelkűség nem engedte, hogy a gesztus viszonzatlan maradjon, ezért a jóságos Nyikolaj Pavlovics díjat ajánlott fel a győztesnek, egy művészi kivitelezésű és igen súlyos ezüst asztaldíszt, amely I. Péter cárt ábrázolta. Viktória királynőnek sem kellett több, a gesztus viszonzásának viszonzásául úgy döntött, változzék meg a verseny neve, The Emperor’s Plate-re. A derék The Emperor is érezhetett valamit a nagy felhajtásból, mert rá egy évre ismét megnyerte a nagydíjat. Rendben is lett volna mindez, de jött az 1853-tól 1856-ig tartó Krími háború, a barátokból ellenségek lettek, és minden visszazökkent a régi kerékvágásba, jöhetett ismét a Gold Cup elnevezés.
Hogy azonban szakmai dolgokról essék szó, jegyezzük meg, hogy a Gold Cup az úgy nevezett Stayer Triple Crown (Hosszútávú Hármaskorona) első ága a Goodwood Cup és a Doncaster Cup mellett. Négyéves lovak a versenyben 9 stone-t (57 kg), ötéves és idősebb telivérek 9 stone 2 fontot (58 kg) visznek. A legeredményesebb telivér a futam történetében Yeats volt, aki négy egymást követő évben, 2006 és 2009 között, gigászi teljesítményt nyújtva nyert Johnny Murtagh-val nyergében. Ennek emlékére szobrot állítottak a királyi versenytéren Yeats-nek. A legeredményesebb zsoké a valaha élt legnagyobb lovas Lester Piggott volt. Tizenegyszer vehette át a díjat őfelsége kezéből. Az utánozhatatlan sorozatot Zarathustrával kezdte 1957-ben, majd ezt követte Gladness (1958), Pandofell (1961), Twilight Alley (1963), Fighting Charlie (1965), Sagaróval háromszor nyert egymás után (1975, 1976, 1977), utána jött Le Moss (1979), végül Ardross-szal egy szerény dupla (1981, 1982). Hosszú lenne felsorolni a legeredményesebb trénereket, mert hatan is nyertek ötször Gold Cupot, de 1918 óta ez csak a néhai Sir Henry Cecilnek sikerült, és ehhez elég volt három lovat neveznie: Le Moss (1979, 1980), Andross (1981), Paean (1987). A rekorder Aidan O’Brien, akinek hét idomítottja volt eddig sikeres, Yeats (2006, 2007, 2008, 2009), Fame and Glory (2011), Leading Light (1914), Order of St. George (2016). Brit tulajdonosok nevét nem találjuk a legsikeresebb futtatók listáján. Négy győzelem áll a francia Marcel Boussac neve mellett: Le Moss (1979, 1980), Andross (1981) és Paean (1987). Az emirátusokbeli Godolphin istálló ugyanennyiszer volt eredményes: Classic Cliche (1996), Kayf Tara (1998, 2000), Papineau (2004). Az ír Sue Magnier O’Brien mesternek köszönheti elsőségét.
Megjegyzendő, hogy az 1971-es és 1972-es verseny végeredményét meg kellett változtatni. Új idők köszöntöttek a lóversenyzésre. A nyerő Rock Roi dopping-tesztje pozitív lett. Ráadásul két egymást követő évben. Szomorú, mert erről Rock Roi tehetett a legkevésbé, pedig lelkét is kitette kegyetlen gazdái sikeréért. 1988-ban Mohamed sejk egy óvásnak köszönhette Sadeem győzelmét, a nyerő Royal Gaitet diszkvalifikálták hosszú tanácskozás után a stewardok. Az emír (akkoriban még csak egyszerű herceg) azonban a következő évben ismét indította lovát, aki akkor gond nélkül hódította el az Arany Kupát. Az értékes tiszteletdíj nyilván most is ott díszeleg valamelyik palotája egyik vitrinjében, ha nem éppen pompás sivatagi sátra mélyén, hiszen a királynő által átnyújtott trófeákat (Gold Cup, Royal Hunt Cup, Queen’s Vase) nem kell visszaszolgáltatni a következő évben, mint ahogy ezt meg kell tenni a többi ascoti díjjal.
Óriási várakozás előzte meg az idei Gold Cupot, ugyanis Stradivarius triplázásra készült. Esélyeit 4/5-re értékelték a bukmékerek a start előtt. Bjorn Nielsen tenyésztő-tulajdonos lova háromszor nyert Goodwood Cupot, kétszer Yorkshire Cupot és Lonsdale Cupot, ezen kívül behúzott még egy Doncaster Cupot és Queen’s Vase-t is. Életnyereménye meghaladja a 4.5 millió fontot. Statisztikája huszonegy start, tizennégy győzelem és öt dobogós helyezés. Stradivarius legesélyesebb kihívója Technician (10/3) volt. A bizalmat azzal érdemelte ki, hogy tavaly októberben megnyerte a Group 2-es Prix Chaudenay-t és a Group 1-es Prix Royal Oakot Longchamp-ban. Az előbbiben a most is induló Moonlight Spiritet (10/1) verte, aki előtte stílusos győzelmet aratott a 3000 méteres Prix de Lutece-ben és negyedik lett at ascoti Queen’s Vase-ban. Cross Coutnernek (7/1) ez volt a második Gold Cupja, tavaly negyedik lett, ám előtte ő nyerte a Dubai Gold Cupot Meidanban. Nayef Road (14/1), 2019-ben harmadik lett a doncasteri St. Legerben, és alig két hete megnyerte a 3300 méteres Group 3-as Sagaro Stakes-t, ami bizonyította, hogy Ascotban is számolni kell vele. Mekong (22/1), a 2019. évi Melbourne Cup második helyezettje, a világutazó Prince Of Arran (40/1) és Withhold (50/1) nagyon nehéz feladat előtt álltak.
A hatéves Stradivarius (2014 sm, Sea The Stars – Private Life, Bering) bebiztosította, hogy neve a világ valaha élt legjobb versenylovai közé kerüljön, favoritként káprázatos stílusban nyerte harmadik Gold Cupját. Az indítás után Nayef Road és Withhold párosa tűnt fel az élen, mögöttük Moonlight Spirit, Stradivarius és Prince Of Arran helyezkedtek, majd Technician, Cross Counter és a kissé megkéső Mekong következtek. A tempó érthetően komótos volt, a tribün előtt elhaladva tíz-tizenkét hossz volt a mezőny eleje és vége között, változatlan sorrend mellett. Az iram nem növekedett egy mérfölddel a kezdés után sem, Stradivarius-t az ötödik helyen lovagolta Frankie Dettori. Az egész napos esőzés miatt a belső nyomsávtól kijjebb helyezkedtek a lovasok. A lelátóval szemben elhelyezkedő Swinley Bottomshoz érve a vezető Nayef Road rátett egy lapáttal, Withhold követte, mögöttük továbbra is tartotta pozícióját Moonlight Spirit, Prince Of Arran és Stradivarius, a sort Mekong zárta. Az utolsó mérföldet emelkedőnek felfelé kell megtenni a Gold Cupban, 1200 méternél a mezőny elkezdett tömörödni, Stradivarius-t agitálni kezdte a talján zsoké fenomén, és nagyon könnyedén feljöttek a negyedik helyre. A kanyarban tovább gyorsult a páros és a célegyenesre érve már a közben vezető Nayef Road mögé ért. Withholdot és Moonlight Spiritet erősen lovagolni kellett, Mekongnak halvány momentuma volt, és látszott, hogy Cross Counter hátulról indít majd támadást.
300 méterrel a cél előtt Dettori egyetlen mozdulatára Stradivarius elszállt a mezőnytől, a távoszlop után már négy hosszal galoppozott Nayef Road előtt, és előnyét folyamatosan növelve teljesen szétzilálva a világ legjobb stayereiből álló üldöző sereget tíz hosszas győzelmet aratott. Másodikként Nayef Road galoppozott át a célvonalon, őt nyolc hosszal leszakadva Cross Counter követte, majd Withhold, Mekong, Prince Of Arran, Technician és Moonlight Spirit volt a sorrend.
(Kiemelt képünkön William Keppel, Albermarle 4. grófja látható.)
Az alábbi linkre kattintva a futam megtekinthető: