Írta: Kovács Botond.
Szombat délután felkerült a korona a brit turf-szezonra, lefutották a 875 ezer font sterling összdíjazású King George VI and Queen Elizabeth Stakest. A királyi versenytér ismét megtelt élettel, és a remek futamok mellett lezajlott a Nagy-Britannia legszínpompásabb társadalmi eseménye.
A King George VI and Queen Elizabeth Stakes viszonylag új nagydíjnak számít a brit versenykalendáriumban, ahol nem ritkák az XVIII. században alapított futamok (St. Leger – 1776, Epsom Oaks – 1779, Epsom Derby – 1780). Először 1951 júliusában rendezték meg a II. világháború utáni első nagy nemzeti esemény, a Festival of Britain lezárásaként. Az új futamot az addig példátlan népszerűségnek örvendő uralkodópárról nevezték el. Eredetileg két külön verseny viselte VI. György és Erzsébet királyné nevét, egy hároméveseknek rendezett, 3600 méteres októberi futam az uralkodóét, és egy 2400 méteres júliusi verseny a hitveséét. Az ascoti versenytitkár, John Crocker Bulteel őrnagy kezdeményezésére alkották meg a nagydíjat, amelynek távja 2400 méter lett (egész pontosan 1 mérföld, 3 furlong és 211 yard), és hivatalos elnevezése először King George VI and Queen Elizabeth Festival of Britain Stakes lett.
Az új futamot természetesen óriási lelkesedéssel fogadta a monarchia lakossága, már csak azért is, mert az első versenyben starthoz állt Tantième, a Poule d’Essai des Poulains és a Prix de l’Arc de Triomphe nyerője (1951-ben másodszorra is nyert Longchamp-ban), Arctic Prince, az Epsom Derby hőse, az 1950. évi Prix du Jockey Club (Francia Derby) és a doncasteri St. Leger első helyezettje, Scratch II, valamint a szuperkanca Belle of All, aki nem talált legyőzőre az 1000 Guineasben és a Coronation Stakesben. Nem hiányozhatott a 2000 Guineas leggyorsabb lova Ki Ming sem, és szintén ott volt, Wilwyn, aki 1952-ben Washington International Stakest nyert.
A fantasztikus sztárparádét a hároméves Supreme Court nyerte a negyvenhét esztendős, kétszeres champion (1923, 1924) Charlie Elliott-tal, Evan Williams mesternek, aki egyébként korábban az ugró szakágban volt eredményes lovas (Grand National, Royal Mail – 1937, Cheltenham Gold Cup, Golden Miller – 1936 és Roman Hackle – 1940). Supreme Court győzelme meglepetésnek számított, annak ellenére, hogy a szezonban már hallatott magáról a Chester Vase és az ascoti King Edward VII Stakes behúzásával. Thomas Lilley saját tenyésztésű lovát, felesége Vera Lilley nevén futtatta. Érdekesség, hogy a mai napig tisztázatlan a ló apjának kiléte. A Weatherby’s dokumentumaiban Persian Gulf vagy (!) Precipitation szerepel.
A verseny lefutási idejét (2.29.4) csak 1975-ben überelte (2.26.98) a kétszeres derby-nyerő Grundy, az évszázad futamának titulált versenyben a 1974. évi St. Leger nyerő Bustino ellen. Nem érdektelen, hogy Grundy rekordja 2010-ig állt, amikor a nagy Harbinger lefaragott belőle valamicskét (2.26.78). A jelenlegi rekordot Novelist tartja 2013-ból, 2.24.60-nal.
A nagydíjat természetesen angol tréningben álló telivérek nyerték meg a legtöbbször, de az íreknek sincs szégyenkezniük a maguk tizenkét sikerével, amelyből hat az új évezredeben született. Nem tudunk ellenállni a kísértésnek, ezért megemlítjük, hogy a kitűnő The Minstrel 1977-ben az itt elért győzelemmel juttatta brit champion idomári címhez az ír Vincent O’Brient, akinek csupán tizennyolc angol győzelemre volt szüksége a cím megszervezéséhez.
A franciák sincsenek nagyon leszakadva, tíz győzelmet könyvelhettek el eddig a képzeletbeli tabellán, legutoljára André Fabre mester Hurricane Runja brillírozott 2006-ban.
Az első duplázás a francia tréningben álló, fantasztikus Dahlia nevéhez fűződik (1973, 1974), aki ezen kívül még elhódította a Prix Saint-Alary, az Ír Kancadíj, Washington, D. C. International (1973), Grand Prix de Saint-Cloud, Man O’War Stakes, Canadian International Stakes (1974) és az abban az időben Benson and Hedges Gold Cupnak nevezett International Stakes trófeáit (1974, 1975).
A második duplát az 1997-ig Fabre mesternél álló Swain érte el, ám a dicsőségtáblán már Saeed Bin Suroor neve szerepel. A Godolphin istálló ásza 1997-ben és 1998-ban sem talált legyőzőre. Sikerei közé tartozik még a Kincsem által 1878-ban elhódított Grand Prix de Deauville (1995), a Coronation Cup (1996) és az Irish Champion Stakes (1998) megszerzése is.
Két német siker született eddig, méghozzá egymás után. 2012-ben Danedream, Peter Schirgen idomítottja nyert. A klasszis kanca neve mellett ott találjuk még az Oaks d’Italiában (Olasz Kancaíj), a Grosser Preis von Berlinben, a Prix de l’Arc de Triomphe-ban (2011), és a Grosser Preis von Badenben (2011, 2012) aratott csodálatos sikereket. A remek Novellist Andreas Wöhler istállójából hódította meg Ascotot 2013-ban. Novellist remek ló volt, az Union Rennenben, a Gran Premio del Jockey Clubban (2012), a Grand Prix de Saint-Cloud-ban és a Grosser Preis von Badenben (2013) sem talált legyőzőre. Az ascoti német elsőségeket Andrasch Starke és Johnny Murtagh érte el a nyeregben.
A turf-történelem egyetlen olasz tréningben álló telivért jegyzett fel, Ribot személyében, aki 1956-ban diadalmaskodott Ugo Penco idomár és Mario della Rocchetta őrgróf nagy örömére. Természetesen a zsoké is talján volt: Enrico Camici. A csodálatos Ribotról illik tudni, hogy egyéb komoly nagydíjak mellett ő nyerte a Prix de l’Arc de Triomphe-ot is 1955-ben és 1956-ban.
A legmeggyőzőbb Harbinger győzelme volt 2010-ben, amikor 11 hosszat vert Cape Blancóra. A legerősebb küzdelem Danedream és az előző évi bajnok, Nathaniel között alakult ki 2012-ben, valamint Postponed és Eagle Top között 2015-ben, amikor csupán orrhossz volt a különbség az előbbiek javára a célban.
A legnagyobb meglepetést Montaval győzelme okozta 1957-ben, aki 20/1-re áraztak be a bukmékerek a futam előtt. Nashwan 1989. évi győzelmére csupán 2/9 kurzussal mertek fogadást kötni a könyvesek.
A nagydíj történetében nyolc kanca nevét jegyezték fel a krónikások, akik összesen tizenegyszer győzedelmeskedtek. Itt említjük meg az abszolút rekorder, a felülmúlhatatlan Enable nevét, akinek három győzelmét aligha lesz könnyű felülmúlni (2017, 2019, 2020). Őt követi Dahlia (1973, 1974), Aunt Edith (1966), Park Top (1969), Pawneese (1976), Time Charter (1983) Danedream (2012) és Tagroodah (2014). 1986 óta heréltek is futhatnak a versenyben, de eddig még nem voltak eredményesek.
Idén mindössze öt telivér kentrézett a starthoz. A favorit a kőkemény Love (7/4) volt, aki 2021-ben a Prince Of Wales’s Stakes megnyerésével melegített a megmérettetésre. A tavaly 1000 Guineast, Epsom Oakst és Yorkshire Oakst nyerő kanca legnagyobb kihívójának az idei Epsom Derbyben meglepetés győzelmet arató Adayar (3/1) volt. Lone Eagle (9/2), az Ír Derby nyakhosszas második helyezettjének győzelmét 9/2-n tartották a bukmékerek, a Saudi Cupban és a Dubai Sheema Classic-ban brillírozó Mishriff sikerét 15/2-höz adták. A Grand Prix de Saint-Cloud hőse, Broome (16/1) hosszú odds-szal vonzotta a játékosokat.
A futamot végül Adayar (2018 pm, Frankel – Anna Salai, Dubawi) nyerte William Buick kezében. Az epsomi győző végig a frontban helyezkedett, hatszáz méterrel a cél előtt magasabb sebességi fokozatra kapcsolt, és a mezőny végéből nyomába eredő Mishriff előtt 1 3/4 hosszal biztos győzelmet aratott. Love erejéből csupán a harmadik helyre tellett, őt Broome, majd Lone Eagle követte a célban. Legutoljára Galileónak sikerült a derby-győzelem után megnyernie a King George-ot!
Az alábbi linkre kattintva a futam megtekinthető: