A Kincsem Park leghűségesebb telivére Báthory (Prometheus (GER) – Bright Sun) megkezdi a jól megérdemelt pihenőjét. A magyar tenyésztésű ló összesen 51-szer állt starthoz, ezalatt 22 versenyt nyert, 23 pénzdíjas helyezése volt. 2019-ben a Kozma Ferenc Emlékversenyben aratta a legnagyobb győzelmét, emellett számos kiemelkedő futamban tudott győzedelmeskedni. Életnyereménye közel 25 millió forint, ami régiós szinten is kiemelkedőnek számít.
A számok mellett, beszéljenek most azok, akik igazán ismerik Báthoryt. Megkérdeztük az idomárt, Kovács Sándort, a futtatókat, a Szűcs családot és a zsokéját, ifj. Kozma Istvánt, hogy méltó módon búcsúztassuk a kiváló versenylovat. Természetesen Harakály István tenyésztőt is szerettük volna megszólaltatni, de a kérésünket udvariasan elutasította.
Báthory második versenye
Kovács Sándor
A kezdetektől fogva a te tréningedben cseperedett fel Báthory, aki az évek során letette a névjegyét a Kincsem Parkban.Idén 10 éves, mondhatjuk őt a pálya leghűségesebb telivérének?
Abszolút, ő a pálya egyik leghűségesebb és legidősebb lova.
Gyakran előfordul, hogy kiherélik a méneket valamilyen okból. Báthory esetében mi alapján hoztátok meg ezt a döntést? Ez segített abban, hogy a pályafutása ilyen kiemelkedő legyen?
Elég ideges volt. Tréningben is nehezen lehetett fogni, ledolgozta magát idegileg. Háromévesen azért megpróbáltuk vele a Derbyt, és persze a magyar tenyésztésű, hosszabbtávú versenyeket, de hosszabbra nem igazolta azt a képességet amit kellett, így hároméves kora után úgy döntöttünk a tulajdonossal, hogy kiheréljük. Emiatt lett kiherélve, de a temperamentumán nem sokat változtatott. Az volt a cél, hogy nyugodtabban végezze a munkáját, jobban koncentráljon arra, hogy dolgozni kell.
Te magad is számtalanszor lovagoltad versenyben. Van olyan élmény vagy győzelem Báthoryval, ami a legkedvesebb számodra? Ha igen, mi volt az?
Én három versenyt nyertem vele, mind a három nagyon kedves számomra, a Kozma Ferenc Emlékverseny a legnagyobb ezek közül, így talán azt mondhatom.
A hosszú évek alatt azért elég jól kiismerted. A mindennapokban mi volt az, ami csak egyedül rá volt jellemző? Milyen volt ő a mindennapokban? A versenyek előtti viselkedéséből tudtál következtetni arra, hogy miképp fog futni?
Igazán sok jellemzője van.. Már kora reggel lökdöste az ajtót, amint megreggelizett, jelezte, hogy szeretne kimenni, akár gépre, akár padikba. Amikor kivezettük a karámba már a padik előtt pár méterrel szeretett elugrani, és úgy gondolta, hogy onnan szeretne startolni. Volt, hogy lelökte a boxajtót is éjszaka, bár nem jött ki, mert annyira bátor nem volt, hogy átlépkedjen az ajtón, de ilyen is előfordult. Volt olyan is, hogy reggel mikor jöttünk, akkor a betonfalon egy lyuk tátongott, úgy megrúgta, tehát a boxban is mindig frisseskedett. Minden zavaró külső tényezőt rossz néven vett, mondjuk, ha kint elment egy autó, esetleg zörgött is, akkor egyből pattant. Tréningben mindig inkább az első pár száz métert húzta meg és a végén az utolsó két-, háromszáz méteren már visszalassult, nem törte magát. Persze, láttuk, hogy friss, a jártató gépen is általában frissen mozgott, tolta a gépet és rugdalózott, még 10 éves korában is rakoncátlankodott.
Mindezekből láttuk, hogy mikor milyen formában van., Egy-két futás kivételével ő mindig formát futott. Az esős időjárást, a mély, puha gyep pályát nem szerette, viszont az ázott, keményebb szintetikust, igen. A kemény talaj kedvezett neki igazán.
Mi alapján döntöttél úgy, hogy eljött Báthory számára a visszavonulás, a jól megérdemelt pihenés ideje? Fogod majd őt látogatni?
Sajnos lett neki egy minimális ínsérülése, így úgy döntöttünk, hogy ezt a gyógykezelést, és a vele járó hosszabb, több hónapos pihenőt már nem csináljuk végig. Letett az asztalra annyit, hogy visszavonuljon Kapott egy kis pihenőt itt az istállóban, elbúcsúztattuk, és hazament a születési helyére.
Jó kapcsolatot ápolok a tulajdonosaival, a Szűcs családdal, akiknek van egy kisebb ménesük. Ide kerül Báthory is, így amikor látogatóba megyünk a hozzájuk a jövő reménységei mellett őt is lesz lehetőségem látni.
A lovakra úgy tekintünk mit a társainkra, közösen dolgozunk egy célért. Útravalóként, mit mondanál neki, ha ténylegesen egy nyelvet beszélnétek?
Annyit mondanék neki, hogy vigyázzon magára és boldog nyugdíjas éveket kívánok neki. Sok hosszú évet még egészségben, épségben, olyan frisseségben és vidámságban, mint amilyen itt volt. Azt nem mondanám neki, hogy sok kancát, mert a tenyésztésben ugye már nem tud részt venni, de minden jót!
Szöveg: Zámbó Lili