A Kincsem Park leghűségesebb telivére Báthory (Prometheus (GER) – Bright Sun) megkezdi a jól megérdemelt pihenőjét. A magyar tenyésztésű ló összesen 51-szer állt starthoz, ezalatt 22 versenyt nyert, 23 pénzdíjas helyezése volt. 2019-ben a Kozma Ferenc Emlékversenyben aratta a legnagyobb győzelmét, emellett számos kiemelkedő futamban tudott győzedelmeskedni. Életnyereménye közel 25 millió forint, ami régiós szinten is kiemelkedőnek számít.
A számok mellett, beszéljenek most azok, akik igazán ismerik Báthoryt. Megkérdeztük az idomárt, Kovács Sándort, a futtatókat, a Szűcs családot és a zsokéját, ifj. Kozma Istvánt, hogy méltó módon búcsúztassuk a kiváló versenylovat. Természetesen Harakály István tenyésztőt is szerettük volna megszólaltatni, de a kérésünket udvariasan elutasította.
Farádi istálló
Úgy gondolom, hogy minden futtató álma az, hogy egy ilyen kiváló, kitartó lova legyen. Ez a te esetedben sikerült. Ha jól tudom Báthory anyja, Bright Sun is a ti tulajdonotokban van és ráadásul saját tenyésztés is. Báthory születésekor gondoltad volna, hogy még 10 évesen is komoly ellenfél lesz a fiatal lovak számára? Milyen tulajdonságokat örökölt a szülőktől?
Bright Sun a saját tenyésztésű lovunk volt, akit Harakály Pisti barátommal elcseréltük úgy, hogy cserébe egy csikót majd visszaad nekem a kancából. Ő lett Báthory.
Természetesen nem gondoltam, hogy ilyen képességű lesz és ennyi versenyt fog nyerni. Én 2000 óta követem a versenyeket és az eredményeket a lóversenypályán, és tényleg csak Városbíró jut eszembe, aki a klasszisban és keménységben is felette volt, és hasonló volt, mint ő. Abszolút nem gondoltuk azt, hogy ilyen csodaszép mese kerekedik ebből, mint ami az elmúlt 10 évben történt a lóval és velünk.
Milyen érzés egy ilyen ló mögött futtatóként állni? Nem sokszor fordul elő, hogy egy telivér ilyen sokáig aktív versenyző legyen a pályán, de természetesen nem ő az egyedüli.
Nagyon nehéz kérdés, annyit tudok erről mondani, hogy rengeteg örömet okozott ő nekünk. Nem volt még 5 hónapos, amikor visszakerült hozzánk, mert az anyukájának már elapadt a teje, szóval 5 hónaposan már mi etettük és ott nevelkedett nálunk, Farádon. Júniusi születésű ló különben, így viszonylag későn adtuk tréningbe Kovács Sanyihoz.
Hogy mit jelent számunkra? Nagyon sokat. Sokszor ő tartotta bennünk a lelket, voltak mélypontok a futtatási karrierünkkel kapcsolatban, amiből sokszor az „Öreg” emelt ki minket. Nagyon sokkal és nagyon sok köszönettel tartozunk neki. Fantasztikus élmény egy ilyen ló tulajdonosának lenni, várni a versenyeket, izgulni a sikeréért. Szerintem ő arra született, hogy fusson. Soha nem szeretett bent lenni az istállóban, neki a mozgás volt a lételeme…
Most is az! Elég nehezen lehet vele bírni, de majd megoldódik. Ideális versenyló volt, azt kell, hogy mondjam. Kemény volt, óriási szíve volt és nagyon gyorsan regenerálódott a futásai után. Nagyon jól evett egész pályafutása alatt. Ennek is köszönheti, hogy ilyen sok évet megélt itt a versenypályán.
Azt hiszem mindenkit furdal a kíváncsiság. Hogyan zajlik majd tovább Báthory élete a versenypálya elhagyásával? Mivel telnek majd a mindennapjai? Heréltként ugyebár a tenyésztésben nem tud részt venni, de bizonyára a te tulajdonodban marad.
Itt van nálunk most a tanyánkon. Az elképzelhető, hogy a szomszédunkhoz, Sós Árpi barátomhoz visszük. Ő nagyon érti, hogyan kell átlovagolni ezeket a telivéreket hobbi célra, amit szerintem Báthory igényelni is fog. Itt fogja nálunk tölteni a nyugdíjas éveit,semmi verseny. Talán néha mi hobbi célból felülünk majd rá párszor. Ha valaki, akkor ő biztosan megérdemli a pihenést!
Van olyan pillanat vagy győzelem, ami még sokáig emlékezetes marad számodra?
Több is van vele kapcsolatban. Hétévesen nyerte meg a legnagyobb sprintversenyt itt Magyarországon, a Kozma Ferenc Emlékversenyt, Kovács Sanyival, a trénerével a nyergében. Az egy nagyon nagy pillanatunk volt, szívesen emlékezünk vissza. Valamint itt van az utolsó nyerése is, ami egy kicsit nem várt győzelem volt. Azt mindenféleképpen megemlíteném, hogy 10 évesen, 63 kilóval pályarekordot futott, nem tudom, hogy volt-e már ilyen a magyar turfon. Ez az utolsó győzelem nagyon nagy élmény volt számunkra. Az 50. versenye volt, úgyhogy ezzel jubilált. Nagyon szépen köszönjük mindenkinek a munkáját, aki hozzátett a hosszú és eredményes pályafutásához. Az összes zsokéjának és a trénerének, Kovács Sanyinak. Az utolsó 17 versenyében Pityu lovagolta, ő nyerte vele a legtöbbet is, neki is nagyon köszönjük a közreműködését.
Szöveg: Zámbó Lili