A Kincsem Park leghűségesebb telivére Báthory (Prometheus (GER) – Bright Sun) megkezdi a jól megérdemelt pihenőjét. A magyar tenyésztésű ló összesen 51-szer állt starthoz, ezalatt 22 versenyt nyert, 23 pénzdíjas helyezése volt. 2019-ben a Kozma Ferenc Emlékversenyben aratta a legnagyobb győzelmét, emellett számos kiemelkedő futamban tudott győzedelmeskedni. Életnyereménye közel 25 millió forint, ami régiós szinten is kiemelkedőnek számít.
A számok mellett, beszéljenek most azok, akik igazán ismerik Báthoryt. Megkérdeztük az idomárt, Kovács Sándort, a futtatókat, a Szűcs családot és a zsokéját, ifj. Kozma Istvánt, hogy méltó módon búcsúztassuk a kiváló versenylovat. Természetesen Harakály István tenyésztőt is szerettük volna megszólaltatni, de a kérésünket udvariasan elutasította.
ifj. Kozma István
Az elmúlt 2 évben te voltál Báthory ikonikus zsokéja. A ló nevét látva nem volt kérdés, hogy ki fogja lovagolni majd az épp aktuális futamban. A versenyek mellett munkában is lovagoltad. Sokban hozzájárult a sikereitekhez az is, hogy minden szempontból ismered őt. Milyen volt a hétköznapokban és milyen a versenyekkor? A futamok előtt már tudtad, hogy aznap éppen hogy fog teljesíteni?
A hétköznapokban ő egy nagyon vidám ló volt. Főleg a hétfők, és az ilyen frissebb napok, azért elég kalandosak voltak. Volt egy egyénisége, egy különleges személyisége. Tudni kellett vele bánni és viselkedni, soha nem gorombának lenni vele, inkább csak hagyni, hogy kijátssza magát, utána már lehetett vele dolgozni. Nem olyan ló volt, akivel bárki elbír vagy bárki felülhetett rá. Olyan energiákat mozgatott meg, hogy oda kellett figyelni rá. Volt, hogy én is leestem, úgy kipördült alólam.
Maradjunk annyiban, hogy meg voltak neki a saját maga kis dolgai, amiket rá kellett hagyni és akkor jól ki lehetett vele jönni. Versenyekkor már koncentrált, tudta a dolgát. Amikor én elkezdtem őt lovagolni, már benne volt a korban, és persze volt már jó néhány futás a lábában, úgyhogy akkorra ő már teljesen át volt szellemülve. Tulajdonképpen csak a parádékon nem vett részt, onnantól kezdve a kikentrézéstől teljesen jól viselkedett. Utoljára kellett vele beállni a gépbe, azt sem azért, mert csinált valami rosszat, hanem már ott is annyira pezsgett, hogy sokszor egy helybe kentrézett, annyira ment volna. Tudta a dolgát, és hogy mi következik. Ott már nem volt olyan vidám, meg olyan tréfás, mint munkában.
Szerette a kemény pályát, mindegy, hogy gyep vagy szintetikus. Ha még egy kis meleg is társult hozzá, az sem volt baj. Habár nyert esőben is, a vizes, esős gyepet nem szerette, akkor tudtam, hogy nem ugyan azt a formát futja majd. Az utóbbi időben már az egyenes pályát sem kedvelte, kellett neki egy kanyar, hogy ott megpihenhessen és akkor tudott újítani.
Véleményem szerint Báthory nagyon fontos helyet foglal el a szívedben. Mi volt a legemlékezetesebb közös élményetek, versenyetek?
Volt nagyon sok, szép közös pillanatunk. Tulajdonképpen, amikor nem futott jól, az is egy élmény volt. Sok külföldi utat lemondtam miatta.ő az a ló, akivel fuzionáltok, meg akivel ennyit nyersz, egy idő után nem csak egy ló, hanem az már társ, a szívedhez nő. A felkészülések, a mindennapok teljesen az életed részévé válnak. A legemlékezetesebb talán a két pályarekord. Szintetikuson is 1400-ra, gyepen is 1400-ra pályarekordot állítottam vele. Most utoljára, úgy nézett ki csak harmadik lesz, amikor vert helyzetből nem adta fel és összerázta magát, Ocasio Cortezt megvertük egy fejjel.
Amikor a pozsonyi év lovát megverte, az is fergeteges volt. Nem tudok és nem is akarok kiemelni futásokat, mert ha nyertem vele, ha nem, mindig tele volt a lovaglása pozitív töltettel. Báthory személyisége és a közös történetünk jó emlék. Örülök, hogy minimális sérüléssel, a saját lábán ment le a pályáról.
Mint lovas, te is úgy érzed, hogy eljött a jól megérdemelt pihenés Báthory számára? Meg fogod majd őt látogatni, ha időd engedi?
Igen, abszolút így gondolom. Sőt, tovább megyek. Ő mindig jelezte, hogy mikor akar futni és most azt is jelezte, hogy mikor akarja abbahagyni.
A lovak nagyon jól beszélik a mi nyelvünket, nekünk csak oda kell figyelni és meg kell érteni őket. Azt gondolom, hogy itt azért Sanyi és a tulajdonosi gárda is ezt egy olyan jelnek vélte, hogy az Öreg azt mondta, hogy most és ne tovább. A ló ezt is ugyanúgy jelezte, mint ahogy minden mást. Mikor akar futni, éppen jól fog-e menni, vagy a körülötte lévő dolgokat.Ő mindent nagyon jól elmondott, jelzett.
Aki körülötte volt mindig tudta, hogy mit szeretne a ló. Remélem, hogy lesz rá időm és energiám hogy meglátogassam. Oda kerül, ahol téli pihenőit is töltötte, így tudom, hogy nagyon jó helye lesz. Egy kislány simogatta mindig, mert amúgy Báthory egy kedves ló. Remélem, hogy még sokáig látogathatom majd.
Mit gondolsz, a jövőben még összesodor a sors Báthoryhoz hasonló kitartó és eredményes lóval?
Ebben csak reménykedni tudok. Ha egy ilyen van, az mindig pozitív tölteted ad minden lovasnak, nem csak nekem. Azt gondolom hasonló ló lehet, de ugyanolyan nem.
Neked is felteszem ezt a kicsit különlegesebb kérdést. Ha egy nyelvet beszélnétek, akkor mit mondanál neki útravalóként az elkövetkezendő, pihenéssel teli éveihez?
Legyen ugyan olyan vidám, mint itt a mindennapokban, és élvezze a pihenést, annyit legeljen meg fürödjön a homokban, amennyit csak bír. Imádott a homokban fürdeni, imádott a padikba menni. Sőt, nemhogy imádott, rohant ki a padikba. Simon Feri nagyon jó partner volt neki ebben, mert mindig csak répával lehetett kivinni a karámba úgy, hogy ne ugorjon el. Ha hallaná, amit mondok, meg értené, akkor azt mondanám neki, hogy Papikám, legelj amennyit tudsz és fürödj amennyit tudsz a homokban.
Az utolsó győzelem
Báthory neve mindenki számára felejthetetlenné vált pályafutása alatt. Eredményeivel hozzájárult a hazai lóverseny és lótenyésztés jó hírnevének gyarapodásához. Mi sem kívánhatnánk többet és jobbat, mint lovasa…
Hosszú és boldog nyugdíjas éveket Báthory!
Szöveg: Zámbó Lili