Nálad mi az agarazás története Balázs, és mikorra datálható?
Az első házasságom idején húszon évesen voltak agaraim egy pár évig a Kovács Feri- Rutkai Ági féle Gyémánthalmi Kennelből. Mikor elváltam az agarászásnak is vége szakadt, de közel laktam a csepeli pályához, ahol akkoriban voltak még versenyek, azokat rendszeresen néztem messziről.
Mi a történet folytatása, hogy lett aztán újra része az agár az életednek?
Sokáig nagyon szerettem volna perzsa agarat, mert egy időben solymászkodtam is, és nagyon tetszett az agárral lóháton sólyommal vadászni elképzelés, de munka mellett ezt szinte lehetetlen kivitelezni.
Idő közben megismertem Nemes Tibort (Best Grey Kennel) – állateledel témában dolgozom már évtizedek óta és szállított a mi cégünknek is – és a beszélgetéseink során szó szót követett az agarakról, aminek az lett a vége, hogy bő hat évvel ezelőtt megvettem tőle Ashley-t és Aidát.
Ashley idén tölti be a hetedik életévét, milyen formában van, hogy látod, fogsz még jönni vele idén pályára?
Jól van köszönöm, bár most még nem edzek vele, mert várom hátha betüzel, de ha nem, akkor egy-két hét múlva elkezdek vele dolgozni. Túl sok versenyre már nem szeretném hozni, mert azért nem fiatal, de egy veterán futamban, ha úgy látom, hogy még bírja, szívesen elengedem. Ha viszont betüzel, akkor Tibivel tervezünk egy közös almot vele és egy Ballymac kannal.
Ha vemhesül nálad születnek majd meg a kicsik?
Ha sikerül a fedeztetés akkor Tibi elviszi őt magukhoz, ott születnek majd meg a kiskutyák, náluk lesznek hat hetes korukig, majd átjönnek hozzám és itt lesznek addig, amíg el nem adjuk őket. Ha maradnak meg kölykök, akkor én is szeretnék megtartani magamnak egyet vagy maximum kettőt. Jelenleg öt kutyám van, négy agár és egy mudi, így többre már nincs kapacitásom.
Miért esett a választásod két alomtesóra mikor Borisék megszülettek?
Viszonylag köztudott, és én is mindenhonnan ezt hallottam, hogy két egykorú kölyökkel könnyebb az élet és az edzés maga is, hiszen hosszú ideig gyakorlatilag lemozgatják egymást, ezért választottam kettőt.
Bár az ő vonatkozásukban még korai a kérdés, de marad nálad mindenki, vagy gazdi keresők lesznek, ha leversenyeztek?
Terveim szerint mindenki marad nálam, bár Ashley testvérének Aidának lehet, hogy keresek gazdát, amire amúgy már évek óta készülök, de egyrészt a fiam nagyon kötődik hozzá, másrészt amúgy is nehezen lépem meg, mert nem egy könnyű eset, elég bosszantó szokásai vannak…
Blondie tizenegyszer futott, Boris azonban csak kétszer, bár edzésekre ő is járt egész szezonban.
Borisnál mindig úgy éreztem, hogy kan létére is nagyon későn érő típus és nincs ott fejben. Mivel Aidával elég sok rossz tapasztalatom volt anno még Isaszegen – sajnos elég verekedős volt – ezért nagyon sokat aggódtam miatta, hogy nehogy nála is előforduljon hasonló probléma.
A WGO Nagydíjon elért győzelmén kifejezetten meg is voltam lepődve, hogy teljesen ott volt már fejben, nem mással foglalkozott, és hogy ilyen eredményesen szerepelt.
Van segítséged a kutyákkal, vagy egyedül csinálsz mindent?
Fizetek egy srácnak, aki segít nekem a sprintelésben, de ezen kívül mindent egyedül csinálok velük. Sokat köszönhetek a Baranyai testvéreknek is, nagyon sok segítséget kaptam és kapok mind a mai napig az Ádámtól szakmai dolgokban.
Hol dolgozol jelenleg, hogy tudod összeegyeztetni a munkát a kutyákkal?
A Panzi Pet Kft-ben dolgozom, ami egy nagyon állatbarát munkahely, ha akarnám vihetném is őket magammal, vannak bent kennelek, minden adott ahhoz, hogy ott legyenek velem. Van is olyan tervem, hogy edzés napokon beviszem őket és munka után rögtön tudok is menni sprintelni velük.
Hol oldod meg a sprint edzéseket?
Őrbottyánban lakom, itt nagyon jó homokos a talaj és van egy kis erdős rész, aminek zárt az egyik fele, így ideális a biztonságos sprinteléshez, oda járunk.
Melyik versenynap a legemlékezetesebb számodra?
Blondie két nyíltosztályos győzelmének – Nyári Nagydíj, Novemberi Trófea -nagyon örültem, de igaziból mindegyik versenyt nagyon szerettem, amiben indultak. Számomra sokkal fontosabb, hogy a kutyám egy felsőbb kategóriában fusson komoly agarakkal és érjen el akár harmadik-negyedik helyet, mint hogy egy alsóbb kategóriában győzzön, de alapvetően az egész agarazás hobbi számomra, így nem veszem véresen komolyan.
Köszönöm szépen, és sok sikert kívánok az idei szezonra!
Fotók: The Sighthound Photographer