1994. március 15. – 2023. május 31. Közel 30 év és számtalan felejthetetlen emlék az életemből, a magyar lóversenyből.
Az első közvetítés remegő kezekkel és hanggal, az első Ügetőszilveszter, az első Derby amit én szerveztem Rodrigo és Kállai sikerével, öt évvel később az első Derby-nap az új lelátón, 2009-ben Overdose pesti futása, 2015-től a fesztiválok indulása, az Ügetőszilveszter kiteljesedése, 20.000 fős rendezvénnyé emelkedése, a zsúfolásig megtelt agárstadion látványa, és a lóversenyes pályafutásom csúcspontja, a 100. Magyar Derby.
Köszönet mindenkinek, aki részese volt ennek az időszaknak és segítette, hogy kiteljesedjek abban, ami érdekel, amihez értek, és amit megszállottan hangoztattam, hogy a magyar lóversenyt vissza lehet emelni arra a nemzetközi színvonalra, ahol már járt egyszer.
Köszönet a családomnak, a barátaimnak, a szűkebb és tágabb értelemben vett kollégáimnak, támogatóimnak, tanácsadóimnak, a futtatóknak, a tenyésztőknek, a trénereknek, a lovasoknak, a hajtóknak, a lovászoknak, a rajongóknak, a médiának, amely a kezdetektől partner volt terveim megvalósításában, és nem utolsó sorban a „lóverseny cirkusz” főszereplőinek, négylábú sporttársainknak, a lovaknak valamint az agaraknak.
A sport már gyerekkoromban megtanította számomra, hogy minden helyzetből fel kell állni és újra kell kezdeni álmaink megvalósítását. Itt tartok most, új utakon, régi lendülettel vágtázom tovább, bízva a sorsszerűségben, és soha el nem felejtve mit kaptam a lóversenyzéstől.
Pécsi István