Történelmi estét hozott Santa Anitaban a jubileumi, 40. Breeders’ Cup, ahol az élet ismét olyan forgatókönyvet írt, ami tényleg csak Hollywoodban elképzelhető. Szívszaggató és könnyfakasztó pillanatok, tíz év után dicsőségesen visszatérő sztár tréner, az istállót sújtó megbetegedések miatt távozó és a semmiből tündöklő mén, megdöntött rekordok, Cody Kívánsága, no meg persze Dettori és Ryan Moore. A szó minden értelmébe véve, pokolból a mennybe mentek!
Természetesen november 3-án és 4-én ismét az Egyesült Államokra és Los Angelesre figyelt a világ, főleg a lóverseny rajongók, hiszen 2019 után ismét a Santa Anita Park adott otthont a Breeders’ Cup sorozatnak. Minden adatot összesítve elmondható, hogy a kaliforniai rendezők megdöntötték saját rekordjaikat: a hivatalos statisztika szerint a két nap alatt 109.624 néző látogatott ki a helyszínre, a fogadások globális common-pool forgalma pedig 176.281.989 dollárral zárt. Mindkét esetben a Santa Antiban rendezett, eddigi Breeders’ Cup-ok mindegyikénél magasabb számokat értek el, ami egyértelműen jelzi az esemény népszerűségének növekedését.
A fő esemény persze ezúttal is a Breeders’ Cup Classic volt, az 1984-ben alapított Group I-es csúcsversenyt 2000 méterre futották a hároméves és idősebb telivérek, idén is 6 millió dolláros összdíjazással. Az év első felében talán sokaknak még nem volt ismerős White Abarrio neve, és aligha mert volna fogadni rá bárki is, hogy éppen ő lesz a nagy klasszikus főszereplője.
A most négyéves szürke mént 2020-ban 7500 dollárért vásárolták meg az Ocala Breeders’ januári árverésén és szeptemberben Carlos Luis Perez idomításában mutatkozott be győzelemmel a Gulfstream Parkban. Rögtön utána meglepő módon trénert váltott és Saffie A Joseph Jr kezei alatt folytatta, ahol egészen idén márciusig futott, többnyire alacsonyabb osztályokban. Kiemelt versenyekben rendre kudarcot vallott, a szezon elején például momentum nélkül lett nyolcadik a World Cup Invitational Stakes-ben. Tavasszal nehéz döntést kellett hozniuk a tulajdonosoknak, miután Jospeh istállójában egészségügyi problémák miatt elpusztult két másik telivér. Így került a képbe a tíz év után visszatérő sztár tréner, Richard Dutrow Jr, aki pár hónap leforgása alatt a világ csúcsára juttatta White Abarriot.
Richard E. “Rick” Dutrow Jr. 1959-ben született a Maryland állambeli Hagerstownban, aki apját követve vált profi trénerré és immár kétszeres Breeders’ Cup Classic győztesnek vallhatja magát. Legnagyobb sikerei között még említhető 2008-ban Big Brown csoda tette, aki a Florida Derby, a Kentucky Derby, a Preakness Stakes és a Haskell Invitational megnyerésével az Egyesült Államok legjobb háromévesévé vált. Pályafutása 2011-ben tört derékba, miután a Kentucky Lóverseny Bizottság engedélyezési felülvizsgálati bizottsága úgy döntött, hogy nem újítja meg az engedélyét az államban. Később a New York Állami Verseny- és Fogadási Bizottság (ma New York Állami Szerencsejáték Bizottság) 10 év eltiltással és 50.000 dolláros bírsággal sújtotta, a tréningek során elkövetett jogsértésekre hivatkozva. Büntetését 2013 és 2023 januárja között kellett letöltenie, és bár ez idő alatt szövetségi pert indított a New York Állami Szerencsejáték Bizottság és a Nemzetközi Versenyügyi Bizottságok Szövetsége (ARCI) és több más szervezet ellen, de keresetét és későbbi fellebbezését is elutasították. 2020-ban a queensi kerületi ügyészség újraindította a vizsgálatot Dutrow felfüggesztésével kapcsolatban új bizonyítékok alapján, de hiába tett a trénert támogató tanúvallomásokat Dale Romans idomár, Dr. Larry Bramlage lóállatorvos és New York állam szerencsejáték bizottságának egy korábbi stewardja, nem kapta vissza engedélyét. A tíz év letelte után, idén januárban sikeresen kérelmezte az idomári licencet, májusra pedig már 15 ló állt az istállójában és visszatérése utáni első győzelmét is megszerezte a Belmont Parkban, Prince of Pharoahs révén.
Augusztus 5-én tökéletes ajándékot kapott 64. születésnapjára, ugyanis a hozzá kerülő White Abarrio megnyerte a Whitney Stakes-t Saratogaban. Ez volt Dutrow visszatérése utáni első kiemelet sikere. Érdekes, hogy itt már a puerto ricoi-i klasszis zsoké, Irad Ortiz Jr. ülte, akinek lényegében már bérelt helye van a nyergében. Látszott, hogy sokkal több rejlik White Abarrio-ban, aki azon a bizonyos éjszakán a Breeders’ Cup Classic megnyerésével a pokolból a mennybe juttatta magát és újdonsült trénerét.
Dutrow és Ortiz is másodjára diadalmaskodtak a legrangosabb eseményen, előbbi 2005, míg utóbbi 2019 után. A győztesek körében nyilatkoztak a történelmi sikerről a C2 Racing Stable LLC & La Milagrosa Stable LLC istálló színeiben.
Irad Ortiz jr.: Ez nagyon sokat jelent, apukám figyel és a lányaim is néztek, a családom mindig is támogatott engem. Köszönöm nekik és természetesen a trénernek (Rick Dutrow – a szerk.) is, nagyon boldog vagyok! Nem könnyű egy ilyen versenyt megnyerni, de White Abarrio nagy szívvel küzdött. Áldott vagyok és hálás Istennek, meg a lovaknak, akik mindent megtesznek értem. Nélkülük ez nem lenne lehetséges.
Rick Dutrow: Ez hihetetlen, elmondhatatlan érzés, felfoghatatlan, amin most keresztülmegyek. Anno egy nagyon szép küllemű ló került hozzám, de akkor erről még álmodni sem mertünk. Persze végig bíztam benne és tudtam, hogy ő egy győztes telivér!
Antonio Pagnano, társtulajdonos: „Rengeteg feszültség volt bennünk, amíg célba nem értek. Sosem lehet biztosra menni, de tényleg szóhoz sem jutok.
Mark Cornett, istálló menedzser: „Ez egy csapatmunka volt, mindenki nagyszerű munkát végzett. Sok mindent le kellett küzdenünk ezzel a lóval – olyat is, amit nem tudtunk befolyásolni -, de néha a dolgok okkal történnek. Ennek a sikernek a kovácsa Rick Dutrow, ő az egyik legjobb tréner a világon.”
Természetesen a keretprogramon is a legmagasabb színvonalú versenyeket élvezhette a közönség, és nem lehet elmenni szó nélkül az európai kontinensről érkező főszereplők, így Frankie Dettori és Ryan Moorre mellett sem. Dettori visszatérése az Egyesült Államokba már önmagában is szenzáció, pláne, hogy mégsem fejezi be pályafutását és a tengerentúlon folytatja a jövőben. Ezúttal a négyéves Inspiral nyergében alkotott nagyot, akivel a 2000 méteres Breeders’ Cup Filly & Mare Turf-ot nyerte meg. A Coronation Stakes és Sun Chariot Stakes győztes kanca John&Thady Gosden idomításában áll, akivel az olasz fenomén immár harmadjára húzta be a rangos díjat. Ryan Lee Moorre pedig egyszerűen megállíthatatlan és lassan már Dettori féle magaslatokba ér, hiszen két rekordot is átírt a Breeders’ Cup-on. Persze a sors iróniája is benne van, hiszen a kétévesek között a Breeders’ Cup Juvenile Turf-ot úgy nyerte meg Unquestionable nyergében, hogy eredetileg Dettori ülte volna az Al Shaqab Racing reménységét. Ezzel a teljes istálló egy abszolút rekordot állított fel, hiszen Ryan Moore, a tréner Aidan O’Brien és a tulajdonosok (Mrs. John Magnier, Michael Tabor és Derrick Smith) is hatodik alkalommal hódították el a trófeát. Mindezt sikerült megfejelni az idei Epsom Derby és Ír Derby nyerő Auguste Rodin révén, aki a Breeders’ Cup Turf-on jutott a csúcsra. A tulajdonosi kör (Sue Magnier, Michael Tabor & Derrick Smith) illetve a tréner Aidan O’Brien immár hetedik alkalommal ünnepelhette az aranyat, Ryan Moore pedig ötödször, utolérve ezzel Frankie Dettorit az örökranglistán.
A legszívbe markolóbb történet azonban nem a pályán, hanem azon kívül íródott. Az ötéves mén, Cody’s Wish megvédte címét a Breeders’ Cup Dirt Mile-ban, Junior Alvarado vezetésével, ezzel pedig ő lett a verseny fennállásának második duplázója. Az utolsó helyről hajrázott és egy vizsgálatot is meg kellett várniuk, de aztán kezdődhetett az örömünnep a Győztesek Körében.
Ott volt a tizenhét éves tinédzser, Cody Dorman is, aki egy ritka, gyógyíthatatlan genetikai betegséggel Wolf-Hirschhorn-szindrómával született, amely miatt nem tud járni és kommunikálni, ezért kerekesszéket használ. Egészen megható a kapcsolata Cody’s Wish-el, ugyanis 2018-ban találkozott a telivérrel először, amikor a lovakért rajongó fiút szülei elvitték a Kentucky farmra. Az akkor még névtelen csikó odasétált Dorman kerekesszékéhez és a fejét a fiú ölébe hajtotta, ezzel örökre megpecsételve egymás sorsát. A kis Cody kívánságára róla nevezték el a lovat és amikor csak tudta, elkísérte minden versenyére. A Dorman család tavaly is jelen volt, amikor Cody’s Wish egy fejhosszal megnyerte a Dirt Mile-t Keenelandben, most pedig ismét együtt ünnepelhetett William Mott idomárral.
Az édesapja, Kelly Dorman a következőket nyilatkozta a díjátadón: „Ez a ló valószínűleg megmentette Cody életét. Tudom, hogy ők együtt rengeteg gyermek életét tették jobbá!”
Cody’s Wish ezzel befejezte pályafutását, karrierje során 16 startjából 11-et megnyert, ebből nyolcat kiemelt Stakes versenyben és több mint 3,1 millió dollárt keresett.
A legdrámaibb fordulat azonban még csak most következett, ugyanis miután Cody Dorman megtudta, hogy a kedvenc barátja visszavonul, Los Angelesből Kentuckyba repülve, a hazafelé tartó úton elhunyt. Ő már a mennyből figyelheti Cody’s Wish méneskarrierjét, de élete örök inspirációt és példát mutat a ló és ember közti, kivételes kapcsolatra.