dr. Bucsy László (1945- 2022)
Az állatorvosi egyetemet kitűnő eredménnyel elvégző dr. Bucsy László fiatal orvosként, a gödöllői állatkórházba került, ahol – tehetségének köszönhetően – hamarosan vezető főorvos lett. A lovak életét testközelben ismerte meg, mivel az egyes telephelyek között maga is lóval közlekedett. Az állatkórházban lelkes csapatával végzett kutató és gyógyító munkának köszönhetően az ország egyik elismert szakmai
központja lett. Specialitása a lovak mozgásszervi betegségei voltak, amelyben sok tudományos publikációja, műtéttechnikai újítása volt, melyekkel még külföldön is felhívta magára a figyelmet. Épp ezen tehetségének köszönhetően került közel a versenylovak világához, melyek közül sokat kezelt a gyógyulásukig. dr. Bucsy Lászlót életében sok díjjal jutalmazták. 2014-ben az év állatorvosa volt, 2015-ben A Magyar Lógyógyászatért dr. Plósz Béla díjat kapta. 2020-ban vette át az arany diplomát. Nem csak a lovak szerelmese és gyógyítója volt, hanem tisztelője is. Kezdeményezésére Gödöllőn felállították a magyarok
csatáiban elesett lovak és hűséges sportlovaink emlékművét.
Legyen ez a futam az ő emlékére, tiszteletünk és nagyra becsülésünk jeleként!
Szunyogh István (1884-1959)
Szunyogh István Bihar megyében született, megyei tisztviselőként dolgozott. A lóversenyzés, a lovak szeretete indította arra, hogy elmélyedjen az angol telivérfajta történetében. Fantasztikus pedigrisztikai tudását felhasználva 1920-tól szakcikkeket írt, 1922-től pedig a Magyar Lovaregylet hivatalos hendikeppere lett. Összeállította a Derby nyerők hendikepjét 1868-tól 1944-ig, ami sajnos csak kéziratban volt meg. Az 1990-es években sok más eredeti irattal együtt, a magyar lóversenyzés történetének nagyértékű, pótolhatatlan dokumentumaival egyszerűen kidobták. Később a méneskönyvvezető tisztét is ellátta, mindkét területen kiemelkedő, nemzetközi hírű teljesítményt nyújtott. Nyelvtudása révén rendszeresen jelentek meg szakmai cikkei Angliában és Németországban, neki köszönhetjük, hogy az elzárt keleti tömbből egyedül a magyar lóversenyről jelent meg beszámoló az angol évkönyvekben. Az angol, francia és német lovakat is hendikeppelte, tenyésztési kérdésekben döntő volt a véleménye. 1958-ben a budapesti Nemzetközi Meeting alatt rendezett Kongresszuson hatalmas érdeklődés kísérte előadását, osztatlan bizalom övezte precíz munkáját, holott a hendikeppelés félig sem töltötte ki életét. Zárkózott, puritán ember volt, aki csak a lóversenynek élt. Szunyogh István munkája maradandó érték, felbecsülhetetlen örökség a magyar telivértenyésztés számára. Személye, magatartása példakép.
Zboray László (1901 – 1977)
A kiváló agrár- és lótenyésztő szakember közel egy tucat kancával alapította meg telivérménesét a Szolnok megyei Pusztakengyelen (Szolnok és Mezőtúr között) az 1940-es évek elején. Nem csak tenyésztett, de nagy sikerrel futtatott is, kiemelkedő lova volt Kamarás (I. Derby 1941.), Réka, Róna, Bohém, Hellas és Alpár. A második világháborút követő években nagy szerepe volt az újjáépítésben, a magyar telivértenyésztés és sport talpra állításában. Kiváló szervezőkészség, nagy munkabírás és jövőbe tekintő gondolkodás jellemezte. Életének nagy részét a közszolgálatában töltötte. Az ötvenes évektől 1962-ig a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság igazgatójaként dolgozott közmegelégedéssel, irányítása alatt sok fiatal szakember kapott bizalmat és lehetőséget. Innen az Állami Gazdasági Minisztériumba került, ahol többek között az országos sertéstenyésztési terv programjának kidolgozása tartozott hozzá. Nyugállományba vonulása után sem szakadt el a lóversenyzéstől, haláláig gyakori vendége és megbecsült alakja volt a versenytérnek.