150 éve született Kincsem, a legyőzhetetlen csodakanca.
Emléktábla avatás. 2024. március 17-én délelőtt, a híres csodakanca, Kincsem születésének százötvenedik évfordulója napján emléktáblát avatott Kisbér városa a korábbi törzsmén istálló, jelenlegi járási kormányhivatal épületének falán. Az emléknapi megemlékezés Brenyó József tárlatvezetésével kezdődött a Hegedűs Pál Helytörténeti múzeumban, amely a mindenkori ménesparancsnokok rezidenciája volt, és ahol értékes gyűjtemény látható a Kisbéri Királyi Magyar Ménes történelméről, megidézve a magyar versenylótenyésztés aranykorát.
A tárlatvezetés után sétát tett a hallgatóság, felkeresve a közeli műemlék épületeket, felidézve Kincsem pályafutását, megemlékezve tenyésztőjéről, Blaskovich Ernőről és tréneréről, Robert Hespről is. Ezt követően következett a város által állított emléktáblának az avató ünnepsége. Az avatón beszédet mondott Sinkovicz Zoltán, Kisbér város polgármestere, Dallos Gyula miniszteri biztos és Czunyiné dr. Bertalan Judit, térségünk egyéni országgyűlési képviselője.
Sinkovicz Zoltán az önkormányzat egyik fontos célkitűzéséről, a település hagyományainak és elődeink értékeinek az ápolásáról és a jövőnek való bemutatásáról beszélt.
Dallos Gyula beszédében kihangsúlyozta, hogy történelmi a hely, történelmi a pillanat. Kincsem a világnak, Magyarországnak és Kisbérnek örökkön örökké az örök hírvivője. Kincsem egész életén át a csodák birodalma volt. Csoda volt már a megszületése is és csoda volt egész pályafutása is. Bárhol a világon, ahol csak megfordult, minden körülmények között csak azt tette, amit a genetikai képességei, a teremtő által megadatott neki. Kincsem azt üzeni nekünk, hogy a vidéknek van a legnagyobb ereje, ez tartja egységben a nemzeti értékeinket és kultúránkat, és nekünk, a mában élőknek megtisztelő, hogy ilyen ősökre és hősökre emlékezhetünk. Legyünk a zászlóvivők, hogy kell, szabad és kötelező nekünk ezeket a hihetetlen ajándékot, amit kaptunk megtartani, mert győztesnek lenni, nem lehet más célja a magyarnak.
Czunyiné dr. Bertalan Judit beszédében elmondta, hogy büszkék lehetünk a múltunkra és egy méltó helyen van a mai ünnepség. A magyar történelem rendkívül sok, nehéz évtizedet és évszázadot hagyott maga után, amely bizonyos esetekben talán még hiányos is. Egy azonban biztos, még ha sokan próbálkoztak is a történelem folyamán, hogy a magyarok önbecsülését és büszkeségét kiirtani nem lehet.
Képviselő asszony kihangsúlyozta, hogy Kisbéren az elmúlt 10-15 évben a múlt erejére támaszkodó fejlesztések indultak meg. Ilyen a városközpont és a történelmi látképnek megfelelően a Lovarda épületeinek a felújítása, és ilyen ez az épület is, ahol most emléktáblát avatnak, amely a korábbi törzsmén istálló volt, és most a Kisbéri Járási Hivatalnak ad otthont.
Beszédét egy Széchenyi idézettel fejezte be, amely a Lovakrul című írásában olvasható :
„ Némely embernek az egész esze abban áll, hogy soha semmi újat nem próbál, és minden próbatételről már előre mindig azt jövendöli, e bizony meglássák nem fog menni, és minekutána új dolgot alig, vagy csak ritkán lehet egyszerre végbevinni, íly prófétának többször van igaza, mint nem, melynek következésében a sokaságnál nagy hitele is szokott lenni. Az embereknek ezen osztálya a leggyűlöletesebb, ez csak akadályoztatni, rontani, és a lángoló, forró hazaszeretetre hideg vizet önteni tud.”
Az avató beszédek után a beszédeket mondók, kiegészülve Bozori Zsuzsannával, a táblának otthont adó hivatal vezetőjével és Brenyó Józseffel, leleplezték az emléktáblát.
A Brenyó József és családja által felajánlott tábla anyaga rusztikus travertin, mérete 110 x 70 x 5 cm, 4 ponton rögzítve bronz rozettával és 3 db bronz akasztó.
A vésett fekete betűk, római talpas antikva betűtípus, és amelyet Danka József készített el.
forrás és képek: Kisbéri Polgármesteri Hivatal (https://www.facebook.com/KisberiPolgarmesteriHivatal/?locale=hu_HU)
