Nyitókép: Döry József
Döry József (1841-1913)
Döry József a korábbi magyar lótenyésztés Európa, sőt világhírű szaktekintélye, a Sütvényi ménes alapító tulajdonosa.
Szakértelme, gyakorlati érzéke, következetes szorgalma, töretlen akarata és a „kozmaferenci” aranykorhoz ízesült szerencséje, ritka eredményű életművet eredményezett. 1867-ben indított ménesgazdálkodást, a közel 13 holdas birtokon átlagosan 300-400 lóval. Az Esterházy hitbizomány egykori legjelentősebb földbérlője volt, a kancaállományt részben apjának zombai birtokáról, részben a Salamon-féle Alapi ménesből szerezte be. Ugyanakkor, a ménes természetesen csak azokra az angol telivér ménekre számíthatott, amelyekre Kisbéren nem tartottak igényt. Az egyik legeredményesebb fedezőmén az angol import, Kilcock lett.
A kor legkitartóbb, legjobb lovait nevelték, a 19. század végén pedig megnőtt az érdeklődés a Döry ménesekben tenyésztett lovak iránt. A hazai vásárlók mellett, megjelentek a külföldi vevők is. Szenzációt keltett, amikor 1898-ban az orosz cári udvar két négyesfogatos és két hátas lovat vásárolt a Sütvényi ménesből. Az előző évben Budapesten járt báró Grünewald tábornok, a cár főlovászmestere és végig nézte az őszi árverést a Tattersallban, ahol felkeltették érdeklődését az elegáns, jó mozgású jukkerek. Ellátogatott több magyarországi ménesbe, így Sütvénybe is, ahol kiválasztott a még nyers csikók közül két négyesfogatra valót. Az európai udvarokban hamar híre ment, hogy a „minden oroszok cárja” a Döry ménesből vett fogatos lovakat. Ezt követően, egyre-másra jelentkeztek a Bajor udvarból, a Szász királyi család képviseletében vásárlási szándékkal.
A Döryek igazi, született lovas emberek, nemcsak Magyarországon, hanem messze az ország határain túl is kivételes népszerűségnek örvendenek.
Merhal Ernő
Amikor 1905-ben az Osztrák Hadügyi Kormányzat vette át Döry Józseftől a Sütvényi Ménest, Merhal Ernőt nevezték ki a K. und K. Remontendepot Gestüt Sütvény ménesparancsnokává. Merhal Ernő ezredes a lovassportok minden területén aktívan részt vett, de leginkább a lóversenysportban tűnt ki. Kiváló úrlovas volt. 1888-ban 27 lovaglással, 14 győzelemmel és 4 helyezéssel Champion úrlovas lett. 1890-ben 23 lovaglással, 10 győzelemmel és 2 helyezéssel pedig második lett az Úrlovasok Championátusában. Tehát kiválóan, nyeregből ismerte az angol telivéreket, nagy barátja volt a versenylovaknak.
Horváth Károly (1920-1989)
1932-ben került a pályára Zarigen idomárhoz. A szükséges kezdeti lovászévek hamar elteltek és 1934-ben már versenyben is lovagolhatott. Mint annyi más fiatal, szintén a megyeri pályán kezdte bontogatni szárnyait, nem is eredménytelenül, mert hamarosan megszületett az első győzelem, a nagyon ideges és megbízhatatlan Per Saldo nyergében. Évente általában hét-nyolc futamban sikerült nyernie, amelyek között számos olyan klasszikus is volt, mint a Budapesti Díj és a Bérczy Károly Emlékverseny, valamint a Magyar St. Leger. Később gát- és akadályversenyekben is lovagolt, ahol több mint tízszer haladt át elsőként a célvonalon.
Évtizedeken keresztül, még jóval a harmincon túl is sikerült olyan kis terhet lovagolnia, mint a 46-47 kiló, ami elég ritka, hiszen olyan különleges testi adottságokra van hozzá szükség, amellyel csak kevesen rendelkeznek.
Harminchét évesen, 1957-ben abbahagyta a versenyszerű lovaglást. A zsokéévek folyamán számos jól ismert idomárnál megfordult: Jeney, Mravik, Hujber, Horák, majd Juhász Antal, akinek az istállóját 1958-ban átvette és attól kezdve már, mint idomár működött. Iharos-nak köszönhetően, rövid idő alatt olyan nagy versenyeket sikerült nyernie, mint a Kincsem díj, a Ménesek Nagydíja, valamint a Szocialista országok nemzetközi versenynapján a Varsói Díj. Később, közel egy évtizednek kellett eltelnie, hogy újra egy hozzá hasonló, kitűnő ló bontakozzon ki istállójában. A pályafutása végeztével tenyésztésbe vonult Gabona nemcsak Budapesten ért el komoly sikereket – Őszi Kancadíj, Millenniumi Díj – hanem külföldön is, elsősorban Lengyelországban – Bukaresti Díj, Szocialista Országok Nagydíja (utóbbit pályarekorddal) – sikerült győznie.