Visszalapoztunk korabeli turf krónikákban, és a Magyarság című lapban rendkívül érdekes és élvezetes stílusú beszámolót olvashattunk a kereken 100 esztendővel ezelőtti Király Díjról, melyet ma már Milleniumi Díjként futnak. Egy K.G. monogramú szakírótól idézzük fel a versenyt. Tudni kell, hogy szakadó esőben, Alagon tartották az az évi versenyt. A futam favoritja Ricsay volt, aki az előző esztendőben megverte az akkor is Esch-sel futó Ascaniót. És hogy mi történt? Nos, olvassuk el a korabeli beszámolót alább:
„Egy hamis startnál Kudlich és Székelyvér messzebbre elgaloppoztak, de a második kísérlet sikerült, a fehér zászló lecsapódott és a lovak elindultak. Rendkívül sebesen kezdtek. Elől Székelyvér dressze világított, közvetlenül mögötte Ciha, valamivel hátrább Ricsay, azután Utolsó, Ascanio és Kudlich, F. Béla bácsi pedig nagy csodálkozásra sok hosszal hátrébb követte a mezőnyt. Néhány százméter után már Ciha vezetett, mellette Utolsó, majd Ricsay emögött Székelyvér, a többiek változatlan sorrendben. A fordulóban még mindig Ciha vezetett, mellette a korlátnál Ricsay galoppozott, közvetlenül mögötte Székelyvér, kívülről Ascanio tört előre, F. Béla bácsi is felzárkózott már; Kudlich és Utolsó visszaestek.
A távoszlopnál Ricsay a vezető mellé nyomult és abban a pillanatban úgy látszott, hogy könnyen nyeri a versenyt, de a következő másodpercben mellette termett Ascanio. Két-három galoppot egyvonalban mentek, Ricsay még „kézben”, Ascanio már ostor alatt. A favorit hívei megkönnyebbültek, de annál nagyobb volt ijedelmük a következő másodpercben. Hosszú volt az utolsó száz méter, ragadós és mély a talaj, Ricsay elkészült az erejével és amíg lovasa ijedten ostorozta, Ascanio mint a gőzgép tört előre. Mindent lebíró nagy szívóssága és állóképessége érvényesült a nehéz talajon és míg mögötte Ricsay a második helyet is csak ádáz küzdelem után tudta megőrizni fejhosszal Székelyvér ellenében, Ascanio könnyen, 2 és fél hosszal győzött ellene. Ciha lett negyedik, a mély talajon teljesen csődött mondott F. Béla bácsi ötödik, Kudlich hatodik és Utolsó — utolsó.
A papírszámító turftudósok konsternálódva magyarázgatták, hogy Ascaniónak nem lett volna szabad nyernie, holott jól emlékezhettek rá, hogy az elmúlt évben is csak a balszerencse, illetve lovasa ügyefogyottsága fosztotta meg a Király-dij dicsőségétől.
Néhány perccel később már autók tülköltek. Ezek „elkészült” favoritjátékosok voltak, — nagyfogadók, akik a maradék benzinjükkel siettek haza Pestre. Pedig még azután jött a java. Szira, Filomela és Sárgám, mint a sárga földig lefogadott nagy favoritok szenvedtek vereséget a hátralevő versenyekben, az eltépett tikkettek, mint hullák hevertek a földön szerteszét, a tribünök fele-népe már a vasúti kocsikban „elmélkedett”, csak a drága különfogadási helyen voltak mosolygó boldog emberek: a sorskegyelt bukmékerek, arcuk ragyogott, tömött táskáik hasa feszült, mint a kétnapos esőtől a föld, úgy nyelték le vasárnap délután a milliárdokat. Nekik igazán ünnepnapjuk volt.
A 28. Király-díjat a bukmékerek nyerték meg.”
A beszámolót felkutatta: Kömi