A galopp kapuzáró mindig egyfajta szomorúsággal tölti el az ember szívét, ugyanakkor a befejezés lezárást ad, amely nélkül nem tudnánk keretbe foglalni semmit. Így van ez az idén is, és így volt 125 esztendővel ezelőtt is.
Most nézzük meg, mit is írt a Vadász és Versenylap 1899. október 17-i száma, mely a két nappal korábbi, tehát október 15-i versenynapról számolt be, és – csakúgy mint most mi – kimondva-kimondatlanul várta a következő év kapunyitóját.
Budapesti versenyek
(Az utolsó napról)
„Vége van immár a leghosszabb meetingnek, mely valaha a budapesti pályán lezajlott s ezzel egyúttal becsukódnak a városligeti pálya kapui, s a sok szépemlékű zöld gyep több mint féléven át puszta sivárság lesz.
Annyi érdekesebbnél érdekesebb sportélmény vonul végig emlékünkben, midőn búcsút mondunk a tegnap még zajos és mozgalmas, most már csendes és kihalt versenytérnek, hogy lehangol bennünket a tudat, hogy mily hosszú időnek kell még elmúlnia, míg újra életre kel az a hely, hová ezrek meg ezrek tódultak a sport változatos örömeit élvezni.
Elbúcsúzott vasárnap a közönség a városligeti kedves pályától, s a búcsúnapra is nagy számban voltak jelen. A búcsúzás fő érdekessége a Dunakeszi Díj volt, olyan Austria Díj-féle, melyben a különböző évjáratok mérkőztek egymással, csakhogy ebben a versenyben a valóban első klasszisú lovak hiányoztak.
Hat ló indult ebben a búcsúversenyben, s minden évjárat képviselve volt benne. A négyévesek közül Fille, a háromévesek közül Alfréd és Diadal vettek részt a futamban, míg a fiatalokat Topromene, Hardly és Davensberg képviselték. A ringben Diadal és Ravensberg képviselték leginkább fogadás tárgyát, a többiek többé-kevésbé el voltak hanyagolva.
A start hamar sikerült, s Alfréd, Hardly és Davensberg voltak leginkább a frontban, a távoszlop előtt azonban Fille szökött ki a csomóból, s pillanatokig nyerőnek látszik, de a tribünök előtt a háttérből Topremene előre jön, a gróf Hunyady kanczáját üldözőbe veszi s végül 1 ½ hosszal elég könnyen nyer ellene, Alfréd két hosszal Fille mögött harmadik.
A szép Matchbox-csődőr, ha nem is tartozik vasárnapi formája alapján a legelső klasszisba, jelentékeny versenyképességet mutatott, s bizonyára fog még örömet szerezni passionátus tulajdonosának.”
Eddig az idézet. A hangulatot jól visszaadta ez a beszámoló, és reméljük, a mostani Kincsem parki zárónapról is kellemes elsz olvasgatni 125 esztendő elmúltával.
-kömi-