Évek óta az idomárok élmezőnyéhez tartozik Fézer Róbert, aki felemás szezont tudhat maga mögött. Istállójának több lova is megbízhatóan szerepelt idén, de várat még magára az igazi áttörés. Csikói és friss importjai nagy reményeket adnak a jövőre nézve, lánya Fézer Ramóna pedig megszerezte első utánpótlás champion címét.
Mennyire tudtak a lovaid megfelelni az elvárásaidnak, hogyan értékeled az idei szezont?
Nagy elvárásaim nem voltak az idei szezonban. Öreg lovam nem sok maradt, csak kis hendikep lovaim. A csikók is összességében beváltották a reményeimet, jól futkostak.
Nagydíjakban is kipróbáltuk őket, futott mind a három kétéves nagy versenyt és szerintem nem vallottunk szégyent. Quatremare ötödik lett a Szent László Díjban, Montgommery pedig harmadik a Kritériumban. Szerintem egy egész jó kis szezont tudtam zárni, sajnos az extra kiemelkedő lovam még egyelőre nem bújt ki.
Miben van hiányérzeted?
Én elégedett szerintem sosem leszek teljes mértékben. Az ember azért belülről mindig jobbat szeretne, én úgy érzem, hogy a 100% nekem kevés. Én próbálok a 120%-ra törekedni, amíg úgy érzem, hogy ilyen 80%-on pörgünk, én kevésnek találom. De igazság szerint ez már csak nekem 80%, a lovaim azok folyamatosan jól teljesítenek. Nyertünk egy nap két versenyt is, nyertünk egy versenyeket is. A szezon eleje volt egy kicsit nehéz, akkor a szerencse elkerülgetett minket. Nagyon későn nyertük az első versenyt, mert mindig volt valaki, aki megvert. Kikaptunk orrhosszal, rövid fejhosszal, apró nüanszokon múlott. Ezek az elajándékozott versenyek bosszantanak, inkább kapni szeretem a hasonlókat.
A hároméveseid szereplését milyennek ítéled?
Daenerys lett volna idén a Derby lovam, ő Fodor Ákosék kancájának, Itondának a féltestvére anyai ágon. Egyetlen egy problémám az volt vele, hogy csak start-célban tudott menni, de nagyon nagy tempót. Az elején felvetted és tartotta az iramot, lenyomta a 3000 métert is, folyamatosan mértem tréningeken. Csak sajnos ellovagolták, mert bele fogtak és úgy pullózott, hogy saját magába bele galoppozott, ami miatt kiment az ina. Pedig régen volt két olyan ígéretes telivérem min ő és Souda Bay. Úgyhogy, így azért nem vagyok teljesen megelégedve a szezonnal.
A következő évre mik a várakozásaid, kikben bízol a leginkább?
Nagyon nagy reményeim vannak most megint a következő szezonra, de nem tudom már hány éve folyamatosan bízik az ember a következő szezonban, hogy megint jó lesz. Most idáig nem sikerült áttörni, de korábban volt már pár nagyon jó évem azért, tehát nem vagyok teljesen elégedetlen. De most megint úgy érzem, hogy van három jó kétévesem, akiket ugye már megtudtunk futtatni. A távokat még keresgéljük, hogy esetlegesen mégis mi a legideálisabb nekik, mert vannak sejtelmeim, hogy mégis mi lesz az igazi. Quatremare, biztos, hogy 1600 méterig eláll, nem sprinter ló. Egyéb okok miatt tettük vissza rövidre, hogy megnézzük mégis mi a helyzet vele. Ott van nekem a Montgommery, aki sajnos sínes lett a Kétévesek Kritériumában. Tőle azért komoly versenyeket várok a következő évben. Meg van egy Shalaa kancám, Moonfall. Őneki nem tudom, hogy meddig húzhatom a távját, mert ugye sprinter apától és hosszú távú anyától származik, szóval bizonytalan, hogy mit örökölt pontosan. A középtávot biztosan tudja, 1400-1600 méter benne van. Hogy afelé mehetünk-e, vagy esetleg csökkenteni kell majd a távját, nem tudom előre megmondani.
Új szerzeményekkel, yearlingekkel bővült az istállód?
Yearlingek most sajnos nem érkeztek, de ennek ellenére nem panaszkodom. Év végén átjöttek új tulajdonosaink, Gönczi Lászlóék. Velük voltam kint a novemberi árverésen és a meglévő Orfheushoz még sikerült vásárolni kettő darab kétévest és egy hároméves kancát. Nem rossz származású lovak, olcsón tudtunk hozzájuk jutni. Én bízom bennük, szerintem ki tudok belőlük valamit szedni.
Egyébként a tulajdonosaiddal milyen a közös munka?
Jó kapcsolatot ápolunk , a megbeszéltek szerint dolgozunk.
Az istállód jelenlegi létszáma elegendő, vagy inkább nagyobb lottal dolgoznál szívesen?
Én ezzel a létszámmal úgy vagyok, hogy a jelenlegi csapatomhoz még egy picit kevés. Tehát 10 lóval dolgozunk jelenleg, és vagyunk rá hárman, én úgy érzem, hogy ez nekünk egy kicsit kevés ahhoz, hogy normálisan kijöjjünk belőle. Azt nem tudom, hogy mennyi lovat lennék képes eltrenírozni, fogalmam nincsen összességében. Valamikor negyven lovam is volt, nagy istállót felügyeltem, de elbírtam velük és nem mentek rosszul. A nagy létszámú istállóknak kedvezőbb helyzetük van, mert sérülés esetén könnyebben veszik elő a többi telivért. Persze a sérülésekre mindenki nagy figyelmet fordít, de egy kis istálló mindig jobban meg van szorítkozva. Nekem az idei évre három csikóm volt, akikre nagyon oda kellett figyelnem, hogy minden jó legyen, ezért is nem lehetett őket kihozni már helyből. Amúgy is nagy testűek, így évvégét tudtuk nagyjából megcélozni, mindenféleképpen fokozatosságot kellett bele vinnem. Sajnos azonban így sem sikerült teljesen megúsznunk, hiszen például a rutinos Bergspitze is lesérült, de verseny közben és a beszállításnál is előfordult hasonló.
A téli szünet mivel telik? Milyen intenzitással mozgatjátok a lovakat?
A tél hosszú, az, hogy hogyan fejlődnek, hogy tudjuk készíteni a lovakat, az mindig azon múlik, mennyire engedi a talaj, mennyire viseli meg őket a téli munka. Jön-e esetleg egy betegség, mert az az egész évre kifog hatni. Hiába vannak ilyenkor aranyszőrben a lovak, egy betegség visszavet mindent és azt a formáját nem tudja újra elő venni. Van, amikor kiesik szinte egy teljes szezon. Persze a lovakon is nagyon sok múlik, mert ugye először mindig azt nézzük, mennyire sérülékeny, mennyire lehet koptatni. Előfordul, hogy óvatosabbnak kell lennünk és több vattába kell csomagolni, mint amennyibe szeretnénk.
Lányod, Ramóna idén megkapta a Talent Díjat és megszerezte első utánpótlás champion címét, a csúcsra ért. Trénerként, edzőként és legfőképp apaként, hogy látod őt?
A legnagyobb tanulságom az idei évben, hogy a lányomat még fejlesztenem kell kicsit.
Még messze vagyunk apa boldogságától, főleg az utolsó kétszáz méteren érzem úgy, hogy nem elég erős. Persze nagyon örülünk a sikerének, a Talent Díjnak és a Champion címnek, nagyon büszkék vagyunk rá, de mindig ott van, az a fránya de. Nagyon szeretem a gyerekemet, viszont, ha hibázik, megmosom a fejét, persze ha ügyes, meg is dicsérem. Tehát azért kompenzálom, ugyanakkor elfogadja a negatív kritikát, mert azzal ő még fejlődik.
A szezonzárón dőlt el minden, ahol már nem a saját kezében volt a sorsa. Te hogyan élted meg ezt kívülről?
Figyelj, azt az utolsó futamot – ugye ő már nem lovagolt benne – ezt úgy szokták mondani, hogy kiszurkoltuk, nehogy a másik nyerjen. Nem vagyok egy negatív ember, én mindenben a jót keresem, a pozitívumokkal foglalkozom, bíztam benne, hogy a szerencse mellénk áll. Jövőre azonban még többet várok tőle, hogy ne az utolsó pillanatban kellejen számolgatni.