Utánpótlás championunk a címvédésre felvértezve magát, a szezon kezdet előtt egy hetet töltött Európa egyik legrangosabb zsokéiskolájában, az AFASEC gouvieux-i akadémiáján, Chantilly-ban. A műlóval ugyan meggyűlt a baja és a nyomait még a kezén viseli, de megülve azt megtalálta az egyensúlyt és új technikát is tanult mestereitől. A leginkább talán a séf lepte meg, de új barátságokkal is gyarapodott, a teljesítményével való megelégedettség révén pedig, egy nagy lehetőséggel a tarsolyában tért haza. Többek között ezeket és az ott töltött egy hét élményeit, tapasztalatait osztja meg velünk Fézer Ramóna.
Hogyan fogadtak és milyen az élet a campuson?
Nagyon kedves és segítőkész volt mindenki. Sok lovas van, tulajdonképpen ez egy rendes iskola, ahol be vannak osztva a napok: van, aki reggel lovagol, az délután oktatásra megy, valaki pedig reggel tanul és délután foglalkozik a lovakkal. Külön saját istállójuk van, ahol iskolalovakkal dolgoznak, illetve egy hatalmas tréningpálya. Hétfőn kedden és szerdán oda voltam beosztva reggelente, szállást pedig az akadémia lánykollégiumában kaptam. Egyébként jó volt a társaság a campuson, többekkel azóta is tartom a kapcsolatot.
Hétfőn kimentetek Chantilly híres pályájára. Mit csináltatok ott?
Körbe vezettek, kimentünk a startgéphez megfigyelni hogyan ugranak ki és néztünk versenyeket. Több idomárnak is bemutattak, így valamennyire a szakembereket is meg lehetett ismerni. Szombaton is hasonló volt Saint-Cloudban, ott az iskola kezdő lovasai is versenyeztek.
Milyen különbséget láttál, ami ott más, mint itthon nálunk?
Az idomárok és a zsokék saját kártyával rendelkeznek, azzal lépnek be a hátsó kapun, a mázsaházba bárki bemehet. Ott lehet fogadni is, csak a mázsáló el van kerítve kordonnal egy két méteres sávban. A zsokék ott járnak be a mérlegeléshez és egy külön folyosó vezet ki a jártatóhoz. Illetve ahogy mennek ki a lovak a szintetikus pályára egy műanyag/gumis, rácsos szerkezetű szőnyeggel, egy méter szélességű sávban le van terítve a gyep, ezzel védik, hogy ne legyen tiszta patanyomos.
Kedden már elkezdtétek a műlovas munkát, mik voltak az első tapasztalataid rajta?
Amikor legelőször felkerültem rá, konkrétan szétégettem a kezemet rajta. Teljesen más, mint az igazi ló, elsőre nem is tudtam, hogyan kéne használni. Nem vagyunk hozzászokva az ilyen szimulátorhoz. Néztem azokat, akik régebb óta ott voltak, és olyan szépen tudnak rajta lovagolni, hogy az valami elképesztő, de nyilván ők minden nap ezt csinálják.
A szimulátoron egy virtuális futamban találtad magad…itt is ugyanúgy beszippantott a versenyszellem, mint a valóságban?
Persze, próbáltam tempóztatni, mert nem ment. Egyszerűen nem ment, nem ment és elkezdte dörzsölni a kezemet az a bőr felület, ami ott van. Aztán csak nem akart sikerülni és olyan kontrákat nyomtam néha, hogy menjen már jobban az elsőknél!
Szerencsére azért figyeltek rád a mestereid, Thierry Thulliez és Thierry Jarnet. Milyen volt velük a közös munka, könnyen megértettétek egymást?
Segítőkészek voltak mindenben. Próbálták elmagyarázni az egészet, hogyan működik, a mű lovon nagyon sokat segítettek. Szerencsére megértettem őket, mert mindent mutogattak is mellé. Thulliez beszélt valamennyire angolul, vele könnyebb volt, de ha nem sikerült valamit megérteni, ott volt a fordító program, használtuk azt is. Jarnet csak franciául beszélt, de amit elmutogattak, abból már rájöttem mit kérnek és tudtam utánuk csinálni. Nem tudok egy szót se franciául, de ahogy a többieknek mondtak vagy mutattak valamit, már sokszor megértettem azt is. Thulliez-vel többen voltunk, és akkor megkért egy másik tanulót, hogy mutassa meg a feladatot, de Jarnet-val egyedül dolgoztam, így felült a műlóra és ő is csinálta velem a gyakorlatot. De néztünk videókat is és azokat kielemeztük, így taktikailag is adtak tanácsokat.
Több típusú műló is rendelkezésre állt, melyikeken ültél?
Három fajta műlovuk van, mindegyiken ültem. A mechanikuson az egyenesben való lovaglást és az ostorhasználatot, hasonló műlovon, mint ami itt van Alagon, az egyensúlyt gyakoroltuk. Meg van ugye a szimulátor, na az nagyon nehéz. Különböző fokozatú programok vannak rajta és folyamatosan állították be, hogy mikor mit adjon a gép. Készítettek róla videót is, a keddi és a pénteki teljesítményem közt azért érezhetően nagy a különbség.
Miben érzed a képzés legnagyobb hasznát, miben tudtál a leginkább fejlődni?
Megtaláltam azt a technikát, amivel normálisan meg tudom tartani az egyensúlyomat, az elején ez volt a legnehezebb. Illetve mutattak egy olyan technikát, amivel nem fáradok el annyira, mégis tudok erőt kifejteni a lovaglásomban. Ha elkezdek ostorozni, elviszem a testsúlyomat az egyik irányba. Igazi lovon ez nem tűnik fel annyira, viszont a műlovon érződik, mert nincs lefixálva a nyereg, így ahogy leütöttem egyet, már forgott is. Kétszer a ló mellett találtam magamat, de a vége felé már jobban ment az ostorhasználat is, mivel az egyensúlyomon is lett fejlesztve sok minden. Meg a helyes szár használat, hogyan kell fogni.
Gérald Mossé istállójánál munkát lovagoltál, hogy érezted ott magad? Milyenek voltak a tréningek?
Nagyon jó volt, nagyon kedves volt ott is mindenki. Reggel hét óra felé megérkeztem, és fél nyolckor mentünk ki az első lattal. Nagyon nagy tisztaság és rend van, semmi nincs a földön. Még a nyergeknek is van külön rúd, amin tartják, minden egyes boxnál. Én egy kétéves kancát lovagoltam, aki még nem futott. 1000 €/ ló havonta, hogy a tréningpályákat használhassák, külön megkérdeztem. Több lehetőség is van, körpálya és egyenesek, gyep és homok is, de mind nagyon jó minőségű.
Mi volt a legnagyobb élmény ebben az egy hétben?
A keddi nap volt a legjobb, akkor a műlovazás előtt volt egy erőnléti köredzés. Nyolc állomással, fél órán keresztül, különböző feladatokat kell teljesíteni, például súlyzós gyakorlatot, húzódzkodást, fekvőtámaszt, négyütemű fekvőtámaszt stb. Meg utána ilyen faltámasz lábujjhegyen egy percig, alkartámasz két percig. Ezt követően mentünk műlovazni. Nagyon élveztem.
Maradt benned valami miatt hiányérzet?
Kicsit több műlovazásra számítottam, illetve a táplálkozási tanácsadást hiányoltam. Egyszer voltunk startgépből kiugrani, arra több hangsúlyt fektethettek volna.
Mi volt számodra a legérdekesebb az akadémián?
Amikor az étkezőben megkaptam az ebédet, leültem az asztalhoz, majd oda jött hozzám a séf és megszólalt magyarul. Én meg úgy meglepődtem, hogy hirtelen nem is tudtam neki válaszolni. Mondta, hogy nem tud tökéletesen magyarul, de Romániából származik, ahogy apukám is.
Milyen kicsi a világ. És jól főzött, mit ettetek?
Igen, klasszikus menza kaját, meg nagyon finom sütiket, krémeket.
Milyen visszajelzéseket kaptál a teljesítményedre?
Mossé-nak nagyon tetszett, ahogy lovaglok munkában, megdicsért és kérdezte, hogy ment a ló, milyen volt. Akár hosszabb távon is lovagolhatnék nála. Jarnet-ék is mondták, hogy maradjak kint, mert szívesen dolgoznának tovább velem és csak a nagyversenyekre jöjjek haza Magyarországra. Illetve felajánlottak egy lehetőséget, júliusban részt vehetek egy meghívásos nemzetközi apprentice versenyen. Annyi megkötés van, hogy minden ország egy lovast nevezhet, én szeretnék ezzel élni és kimenni.
Gratulálok hozzá, ez nagy elismerés. A lovas társaidnak is ajánlanád, hogy próbáljanak ki egy hasonló képzést?
Nagyon jó tapasztalat volt, lehetne még intenzívebb, de igen, a többieknek is ajánlom. Ezúton is köszönöm a Magyar Lovaregyletnek és a Kincsem Parknak a támogatást, hogy ide eljuthattam.
