„Az emberek sok mindent elhallgatnak a halálról…többek között, hogy milyen hosszú ideig tart, míg a szívedben is meghalnak azok, akiket a legjobban szeretsz”
Szomorú szívvel tudatjuk, hogy a magyar lóversenysportot újabb veszteség érte. A Kincsem Park munkatársa, a versenytitkárság motorja, mindenki Editkéje 2025. április 13-án, vasárnap elhunyt. Versenytitkársági adminisztrátorként egy életen át szolgálta a galopp és az ügetősportot. Megbízhatósága, munka- és ügyszeretete révén hamar példaképpé vált. Szerénység, alázat, jókedv és örök optimizmus jellemezte. Közvetlenségével mindenkivel gyorsan megtalálta a közös hangot. Segítette a nagy öregeket és imádta, ha fiatal kollégák veszik körül. Mindene volt a versenyüzem. Nem volt könnyű élete, talán emiatt is a lóversenysportnak szentelte az életét, amiből mindenki csak profitált. Hosszú évtizedeken keresztül teljes természetességgel heti hét napos műszakot vitt. Mindenféle zokszó és hiba nélkül. Hatalmas munkabírásával és precizitásával ott volt minden versenynapon a titkárságon és a versenyintézőségi szobában. Sosem panaszkodott és minden apró dolognak tudott örülni. Élete párjának, Bayer András galopptrénernek az elvesztése nagyon megtörte a kétezres évek elején. Ezután már semmi sem volt a régi. Editkét munkaszeretete, racionalitása, a kollégák és a hozzá közel állók támogatása segítette és lendítette át a nehézségen. Komoly beteg volt már, de csütörtökönként az utolsó pillanatban is ő nyitotta hajnalban az iroda ajtót. Az újabb hétvége, az új versenynap, a frissen megjelent Turf éltette. Nagy fájdalmai voltak, de sosem panaszkodott, csak csinálta a dolgát csendben, szerényen. Vasárnaptól hiába várjuk, hogy jöjjön… Magányosan várja letakarva a jó öreg régi írógépe az asztalán. Editke követte szerető férjét, Bayer mestert, a főnököt, dr. Fehér Dezsőt, a közelmúltban elhunyt kolléganőjét és hű szövetségesét, Dragolovics Erzsikét. A Kincsem Park Életmű-díjas munkatársa pótolhatatlan veszteség mindenki számára.
Isten veled, Editke!