2025 június 22-én kaptuk a szomorú hírt, hogy életének 72. évében elhunyt Erdei József idomárhajtó, az utolsó „mohikánok” egyike, aki még a régi nagyoktól tanulta a szakmát. Vele ismét szegényebb lett az ügető társadalom egy kiváló, a szakmáját a legnagyobb odaadással végző szakemberrel. Élete volt a lóverseny, ezen belül leginkább az ügető, bár, mint oly sokan, ő is a galoppon kezdte pályafutását, méghozzá a legkiválóbb szakembernél, Aperianov Zakariásnál. Már ott mindent megtanult a lovakról, versenyben is sikeresen lovagolt, ennek a karriernek a katonaság véget vetett.
Miután leszerelt, a súlya miatt nem tudta tovább vállalni a lovaglást, így mint oly sokan, ő is átment az ügetőre. Olyan kiváló szakemberek egyengették a pályafutását, mint Spuriga Frigyes, Németh László és Gróza János, akiknek – na meg a szorgalmának – köszönhetően, 1990-ben segédhajtó champion lett 14 győzelemmel. Legnagyobb hajtó sikere, hogy kétszer nyert Tavaszi Hendikepet. 1992-ben Orkán, míg 1996-ban már hivatásos hajtóként, Uriember volt a partnere. Szaktudása elismeréseként 2002-ben idomári licencet kapott, és mindjárt ebben az évben egy kitűnő kanca, Freya révén megszerezte legnagyobb idomári győzelmét, amikor Vicen Pál hajtásával megnyerték a 88. Magyar Ügetőderby-t. Pályafutását 2009-ben fejezte be, melynek során idomárként 2088 futásból 61 győztese volt, 112-szer második, míg 110-szer harmadik helyen zártak lovai. Hajtóként 1829 versenyben indult, ebből 131-et nyert meg, továbbá 68 második és 86 harmadik helyet gyűjtött. „Vilma” utolsó győzelmét egy meghívásos versenyben Zaffirivel aratta 2022-ben.
Szaktudását három fiának is átadta, a legidősebb, József 52 versenyt nyert karrierje alatt, de Norbert is többször volt helyezett, míg Péter segédhajtóként 2018 óta ma is aktívan és sikeresen versenyez, már 33 sikernél jár. Végezetül álljon itt egy kis történet, hogy miért is kapta a fenti becenevet, ami szinte minden hajtónak volt abban az időben. Köztudott volt, hogy szerette a hosszú hajviseletet, barátai ezért többször is zrikálták és így „ragasztották” rá a Vilma nevet. Ő megfogadta, hogy addig nem vágatja le a haját, amíg nem lesz champion. 1990-ben az lett, de ezt követően hiába lett rövidebb a haja, a név mindvégig elkísérte, mindenki így szólította. Sok kezdő amatőrt hajtási lehetőséggel támogatott pályafutásuk elején, így jelen sorok írója is hálával és köszönettel emlékezik rá.
Isten veled Vilma!
Fodor László