A francia kapcsolat – Kurucz Attila útja az Európa-bajnoki ezüsthöz
– Hogyan kerültél kapcsolatba a francia szakemberekkel?
„Szeptember elején más okból utaztam Franciaországba, Párizsba. Minden alkalommal, amikor külföldön vagyok, igyekszem eljutni a helyi lóversenypályákra – most sem volt ez másképp. Egyik versenynapon megismerkedtem egy tulajdonos-idomárral, aki teljesen egyedül hozta a lovát versenyezni. Felajánlottam, hogy segítek neki aznap – ez volt az a pillanat, ami mindent elindított.”
-Franciaországban nem egyszerű bekerülni egy istállóba hajtónak, pláne nem a legjobbak közé. Hogyan nyílt meg előtted ez az ajtó?
„A nap végén azt mondta, ha van kedvem, menjek el hozzá Le Mans-ba, ahol van tizenöt versenylova. Sajnos először nem tudtam élni a lehetőséggel, mert egy hétre az ország másik végébe kellett utaznom. Ez idő alatt többször is hívott: beszélt rólam L.C. Abrivard sztártrénernek, aki kíváncsi lett rám. Felajánlotta, hogy először töltsek nála néhány hetet, ő felkészít, és ez idő alatt kipróbálhatom az összes lovát, utána bemutat neki. Ilyen lehetőség egyszer adódik az ember életében – nem is volt kérdés, hogy élek vele.”
Gondolom a franciaországi élmények maradandó benyomást tettek rád.
„Már az első trénernél, akinél jártam, lenyűgözött a környezet. Olyan volt, mintha egy privát Kincsem Parkba kerültem volna – saját traktorok, több tréningpálya, lóúsztató, minden a legmagasabb szinten. Pedig ez csak egy kisebb magánistálló volt, ahol mindössze három ember dolgozott. Látszott, hogy mennyire komolyan veszik a lovak felkészítését. A legjobb lovaikat még a 200 km-re lévő tengerpartra is elszállították gyorsmunkázni, hogy a vizes homokban edződjenek.”
Aztán jött az Abrivard Farm.
„Na, az már egészen más világ volt – ipari méretű működés, 100 versenyló egy idomárnál, hatalmas infrastruktúra, állandó mozgás. Ott tizenöt ember is kevésnek tűnt. Érdekesség, hogy minden versenyistállóban dolgoznak gyakornokok – Franciaországban ezt nagyon komolyan veszik, az utánpótlás ott tényleg rendszerszinten működik. Ez mindenkinek jó, a gyakornok bejuthat akár a legjobb istállókba is, az idomár pedig olcsó munkaerőt kap.”
Mit emelnél ki, ami lenyűgözött ebben az istállóban, milyen jó lovakkal találkoztál?
„Míg ott voltam, az egyik legjobb lovukat Inexess Bleu-t elvitték Svédországba, és az meg is nyerte a 99 millió Forintnak megfelelő első díjú nagyversenyt. Érdekesség, hogy az előző trénerem is indította a saját lovát Lovino Bello-t azon a napon, ő repülővel vitette át – de az sajnos nem ért el helyezést.”
Az ott töltött idő alatt Attila rengeteget tanult – nemcsak technikailag, hanem mentálisan is.
„Az Abrivard család neve fogalom Franciaországban. L.C. Abrivard az egyik legeredményesebb tréner, nagyon jók a lovai. Az idomítottjai minden évben 4-5 millió euró nyereményt érnek el. Persze ezért tenni is kell, rengeteg munka van mögötte. Részleteket nem mondhatok, mert mindenkivel titoktartási szerződést írattak alá. Mindkét idomárnál sok lehetőséget kaptam, szinte minden nap más lovat hajthattam. Többségében gyorsabb tréningekkel készülnek, mert Franciaországban minden nap vannak versenyek, sőt, egy nap több pályán is.
Szinte minden nap volt lehetőség gyorsmunkázó lovat hajtani. A közel 2500 győzelemmel rendelkező Alexandre Abrivard például direkt azzal fejlesztett, hogy mielőtt kimentünk, több lónál is előfordult, hogy az utolsó pillanatban átszerelte a ló fejét, és velem próbálta ki, hogy mit érzékelek. Azt mondta, ez segít abban, hogy a hajtó ne csak a kezével, hanem az ösztöneivel is figyeljen.”
– Mit adott neked ez a francia időszak az Európa bajnokságra való felkészülésben?
„Leginkább rutint és nyugalmat. Azt, hogy akkor is higgadt maradjak, ha a helyzet éles. Franciaországban naponta hajtottam különböző lovakat, és minden edzés más volt. Ez segített abban, hogy Palermóban is gyorsan alkalmazkodjak az idegen lovakhoz. Ott, ahol tíz perc alatt kell összeszokni egy új lóval, a rutin a legnagyobb kincs.
Azt hiszem, ha nincs ez a franciaországi időszak, nem jön össze az ezüst. Ott tanultam meg igazán, hogy minden apró részlet számít – és hogy a siker mindig a nyugalomból születik, mert akkor tudsz koncentrálni a versenyre és a lóval lévő kapocsra.
Amikor arról kérdezem, mi jön ezután, elmosolyodik:
„A cél most már egyértelmű, egyszer aranyat hozni haza. De addig is dolgozom tovább, tanulok, fejlődöm. Ez az ezüst azt bizonyítja, hogy Magyarország is ott lehet Európa élvonalában, ha van szív, munka és hit mögötte.”
Kurucz Attila története több, mint egy sporteredmény. Egy magyar ügetőhajtó, aki hitt az álmában, tanult a legjobbaktól, és bizonyította, hogy kitartással, alázattal és hittel a legjobbak között is helye lehet.”