Szomorú hírt kaptunk, ismét gyászol a magyar lóversenysport. 69 esztendős korában elhunyt Mizsei József, egykori versenylovas és sikeres galopp idomár. Ő még annak a generációnak volt jeles és szorgalmas tagja, aki a lovasélet és a galoppsport alapjait lovászfiúként sajátította el, majd végig járva a szakmai ranglétrát komoly, több évtizedes tapasztalat után tréner lett.
Komoly szaktekintélyek mellett tanulta meg a szakmát, pályafutását Keszthelyi István istállójában kezdte, első győzelmét 1973-ban a Csehszlovákiából importált Lipa nyergében szerezte. A következő években egyre megbízhatóbban lovagolt, a legeredményesebb szezonja 1976-ban volt, amikor Kozma József mellett, az istálló második számú lovasaként tizenegy sikert aratott. 1978-ig tartott a szárnyalása, akkor nyerte egyetlen kiemelt versenyét is, Escorial-al a Budapesti Díjat. Idő közben őt is utolérte a zsokék legnagyobb ellensége, az elnehezedés, így sövényeken is kipróbálta tudását. Galáddal gáton és akadályon is győzött, majd átkerült Esch Sándorhoz, ahol Súgó és Amado társaként is diadalmaskodott. A kötelező katonai szolgálat letöltése után Farkas Tibornál kapott lehetőséget, 1983-ban öt ugró versenyben ért haza. 1984-ben ült utoljára nyeregben, pályafutása során összesen 32 sík- és 16 gát, illetve akadály futamgyőzelmet ünnepelhetett. A rendszerválás utáni időszakban abrakmesterként dolgozott mindenki megelégedésére, Németh Ildikó és Házi László istállójában. A szakma csúcsa, a tréneri munka 2002-ben jött el a számára. Komoly és szép feladattal bízta meg Siklósi Tamás, az ESDE Bt. istálló tulajdonosa. Az erős, főleg import lovakból álló lottal 2007-ig dolgozott. Ez idő alatt számos komoly sikert ért el: Rézpatkó (Lovaregyleti Díj, 2002), Marcona (Kétévesek Kritériuma, 2003), Kulcslyuk (Köztársasági Díj, 2004), Buzogány (Imperiál Díj, 2004; Batthyány-Hunyady Díj, 2005), Alexander (Kozma Ferenc Emlékverseny, 2005), Búzamező (Gróf Károlyi Gyula Emlékverseny, 2005; Kozma Ferenc Emlékverseny, 2006), Sárkányfog (Nemzeti Díj, 2007).
Szintén emlékezetes, hogy nála mutatkozott be a későbbi elnyűhetetlen sprinter klasszis, Városbíró is, akivel tizenkét győzelmet szerzett, többek között a Káposztásmegyeri Díjat és kétszer a Flandorffer Tamás Emlékversenyt. Visszavonulása után a FŐKEFE vállalat Kőtáránál helyezkedett el. Mindenki tisztességes, becsületes úriemberként ismerte, a kollégák és a pálya csak „Őzinek” becézte.
Emlékét megőrizzük!