1957-től egészen 1991-ig, több mint három évtizeden keresztül szolgálta a hazai turf világát. Pályafutása során versenyzőként 24 győzelmet aratott, és olyan legendás, korszakos lovasokkal lovagolt együtt a mindennapi munkák és futamok során, mint Keszthelyi, Szentgyörgyi vagy Gelics. Szakmai elismeréseként a legendás idomár, Stircula mester istállójához kerülve, a korszak zsenije, Papp Sándor mögött, ő lett az istálló hivatalos második lovasa. Munkásságát és eredményeit a Horváth József által jegyzett Turf lexikon is hűen őrzi, amely így ír róla: „Jó idegzete, felkészültsége, biztos keze, kulturált magatartása itthon és külföldön elismert volt.” Emellett Dr. Fehér Dezső és Török Imre lóversenyzéssel kapcsolatos szakkiadványai, könyvei is nevesítik őt.
Szakmai életének legkiemelkedőbb mérföldköveként ő volt a zseniális, 1966-os Magyar, Osztrák és Bajor Derby-győztes telivér, Nem Igaz állandó ápolója és hajnali munkalovasa is. A lovak iránti alázata, mindennapos áldozatos munkája nagyban hozzájárult a hármas korona ezen ikonikus sikereihez. Később a vállalatnál betöltött szerepe révén a vezetés legbelső, bizalmi körébe került: hosszú éveken át volt a Kincsem Park legendás igazgatójának, Dr. Fehér Dezsőnek a személyi sofőrje, miközben Török Imre neves szakíróval is szoros, jó kapcsolatot ápolt.
Emlékét tisztelettel és kegyelettel megőrizzük