Szöveg: Pécsi István
Kevés olyan lóversenypálya létezik a világon, amely annyi érzelmet váltott ki az elmúlt 150 évben, mint a pardubicei, és még kevesebb, amely úgy tudott megújulni, hogy semmit nem vesztett a népszerűségéből.
Forrás: Velká pardubická Facebook
Néhány száz kilométerre tőlünk a cseh nagyváros 1874-ben került fel az ugrósport térképére, amikor lefutották az első Velká pardubickát. A nevéhez méltón a világ egyik legnagyobb akadályversenyét, ami mára nyugodtan kijelenthetjük, az egyetlen olyan pálya maradt a kontinensen, ami megidézi múltat, az ugrósport hőskorát a szántással, a változatos akadályparkkal és a világ legnagyobb ugrásával, a Taxis-szal.
Természetesen az akadályok kialakítása a mai kor követelményeihez lett igazítva, hogy a lehetőség szerint minél jobban megóvja a lovakat és a lovasokat a súlyos sérülésektől. Éppen utóbbi változtatások miatt féltették sokan a velkát, hogy elveszti legfőbb vonzerejét, az állandó veszélyt és a sok bizonytalanságot, ami másfél évszázada jellemezte a versenyt.
Szerencsére azonban annak ellenére, hogy a velká mai formájában valóban kevésbé tűnik veszélyesnek, mint a 90-es évek előtt, és lényegesen kevesebb a nagy baleset, a tradíció, a látvány, a magas színvonal, és a még mindig semmihez nem hasonlítható izgalma, lüktetése a futamnak változatlanul tízezreket vonz minden év októberében a pályára. Az érdeklődést jól mutatja, hogy a cseh tv 10 órás élő közvetítést szán évente az eseménynek, és a műsor nézettsége minden évben rekordokat döntöget.
Az idei 132. Velká pardubická sem okozott csalódást, sem a szervezőknek, akik kitehették a „telt ház” táblát, sem a nézőknek, akik korosztálytól, társadalmi hovatartozástól függetlenül remekül szórakoztak az ideális lóverseny időben.
Mire a velká 15 lovas mezőnye a parádéra sétált a 2020-as nyerő, nyugdíjas éveit töltő Hegnus vezetésével már mindenki hangulatba hozta magát, hangosan ünnepelték kedvenc lovasaikat, a start pillanatában pedig jött a szokásos hangrobbanás.
A negyedik akadály, a félelmetes Taxis előtt aztán újra megemelkedett a hangulat, a nézők tomboltak, a lovasok koncentráltak, a lovak pedig nekirugaszkodtak a hatalmas sövénynek és mögötte fekvő 5 méteres ároknak. Kettő kivételével megoldották az első komoly próbát, az egyik kieső, a szürke Star lovasa Jaroslav Brecka szomorúan üldögélt a földön bukása után, ami érthető; 58 évesen nem biztos, hogy lesz még lehetősége álmai megvalósítására, hogy 1992 után még egyszer velká nyerőt lovagolhasson.
Elöl közben két istállótárs, Player (Marcel Novak) és Streton (Thomas Gardner) nyomták az iramot, utóbbi lovas egy napja még Amerikában versenyzett és csak reggel landolt Prágában sikeresen. Nem úgy, mint a hatosnál a szlovák Kaiserwalzer, lovasa az ír ugrózseni Willie Mullins fia, Patrick nem volt túl szerencsés tavaly a Taxisnál, most két akadállyal később bukott. Csekély vigasz számára, hogy az egykoron magyar tréningben álló Mr Zuru-val egy órával korábban szerzett egy értékes második helyezést az éve legnagyobb sprint cross futamában, a Poplerben.
Vissza a nagydíjra, a Dropnál kiszáll az egyik kasszafavorit, a két hete Meranóban nagy cross country-t nyert Bruch Royal, a sztárzsoké Jozef Bartos dühösen csapkodja a földet ostorával, két ugrással később pedig a nagy öreg, a 2017-es nyerő, No Time To Lose véti el a landolást a víznél és esik ki a versenyből.
A címvédő Talent viszont nagyon magabiztos, a „kis” Slozil fokozatosan lopakodik vele előre és az utolsó akadályról már elsőként száguld a cél felé, nyakán Mr Spex-el. A hazánkban is jól ismert Lukas Matusky keményen dolgozik a nyolcéves Thai Chi herélten (Nancho és Sambo apai testvére), 100 méterrel a vége előtt utoléri a tavalyi nyerőt, és a célig biztosan megveri.
Matusky két éve nézők nélkül ült fel a trónra, most viszont megkapta, ami jár egy ilyen teljesítményért, a közönség percekig ünnepelte a szlovák zsokét. Harmadik helyre Sacamiro (Jakub Kocman) érkezik meg az igencsak látványosra sikeredett finisben.
A célt végül nyolcan érik el, érdekes és jól mutatja a verseny különlegességét, hogy az első ötben négy cseh tenyésztésű telivér nevét találjuk, annak ellenére, hogy az importok rendkívül nagy számban vannak jelen az ország galopp sportjában, de a velkához úgy tűnik már genetikailag kell a helyhez kötöttség. Lehet, hogy ez az oka a külföldiek távolmaradásának vagy az, hogy olyan sokszor égették már meg magukat az elmúlt évtizedekben. Kár érte, mert a népünnepély már megvan, ám sport szakmailag még magasabb polcra kerülhetne a verseny, ha francia, ír vagy angol lovakat is láthatnánk a mezőnyben.
A versenynap legfőbb tanulsága számomra a 100. Magyar Derby-hez hasonlóan, hogy a lóversenynek a régióban nem csak múltja, jelene, de jövője is van…
