Tolnay László (1954 – 2011)
„Cucu”, mert hogy szinte a kezdetektől ez volt a beceneve, 1954. február 15-én született Budapesten. Gyerekkora óta sportos életet élt, asztaliteniszezett, Országos- és Budapest bajnok volt, majd sportágat váltott és magas szinten, az Újpesti Dózsában jégkorongozott, később sikeres vállalkozó lett.
Édesapja révén, aki nagy lovis volt – a háború előtt hajtott és futtatott is – került közelebbi kapcsolatba az ügetővel, amikor egyszer egy lovat, Lion-t kapott tőle „ajándékba” teljes szerszámzattal, sulkyval együtt. A gyengéd „szülői erőszak” és a kezdeti kétségek után hamar beleszeretett a hajtásba, a versenyekbe, és rövidesen már ló vásárláson törte a fejét. Először orosz ügetőket vett, ezekkel azonban nem sok sikerélménye akadt. Az „U” betűs évjárat lovai aztán már meghozták az eredményeket is, Upet-tel aratta első győzelmét, mint amatőrhajtó, de ebben az időszakban Uriember és Utilapu is jól teljesített. Uriemberrel (Erdei József) tulajdonosként, 1996-ban Tavaszi Hendikepet is nyert. A kezdeti időkben Istók Ferencnél, Borbély Jánosnál, majd Fazekas Imrénél hajtott. Nem sokkal később kiváltotta a tulajdonos-idomári engedélyét és egyedül kezdett el dolgozni, ehhez Erdei József idomárhajtó segítségét is igénybe vette. A 60. győzelme után ő is idomárhajtó lett és barátai, Bagó Lajos valamint Hegedűs Sándor lovaival igen sikeres korszak vette kezdetét életében. Egymást követték a győzelmek, melyek között hat kiemelt nagyverseny elsőség volt. Betolakodóval nem csak a 2000-es Bródy János Emlékversenyben lett első, hanem, mint a hosszú távú Baka Hendikep ”specialistája”- amit háromszor nyert meg -, még ebben az évben azt is megnyerte vele, majd Derengővel 2001-ben ismét nem talált legyőzőre itt. Harmadik sikerét a Bakában, a hűséges Bonvivánnal, 2004-ben ért el. Derengővel még 2002-ben Májusi Nagydíjat és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter Díját is behúzták, de nagy kedvencével Cinema-val is sok versenyben diadalmaskodott. Közel volt a Derby-győzelemhez is, 2001-ben, Erzsébetvárossal végül ezüstérmet szerzett a legrangosabb futamban.
Pályafutása alatt 3763 alkalommal hajtott versenyben. 271-szer győzött, emellett több mint ezerszer szerzett pénzes helyezést, trénerként 415 győzelmet számlált. Meghatározó alakja volt a magyar ügetőversenyzésnek. Alig-alig rendeztek úgy versenynapot, hogy Ő és lovai ne lettek volna programon. A Kerepesi úton és a Kincsem Parkban is állandó és rendszerint főszereplője volt a futamoknak.
Több közéleti személyiség is az ő révén került a lóverseny, az ügető világába, így nyugodtan mondhatjuk, hogy közvetve bár, de sokat tett szeretett sportunk népszerűsítéséért. A 2000-es évek elején a közkedvelt műsorról, a Heti Hetesről csikót nevezett el, mely révén a médiában is egyre többször esett szó a lóversenyről. A későbbiekben gyerekkori barátját, Fábry Sándort is kicsábította a pályára, ő is a „Mester” felügyelete alatt ismerkedett a hajtással és szeretett bele az ügetőbe, majd hat versenyben is sikerült nyernie az idomítottjaival. Később már futtatóként is komoly szerepet vállalt, egyik kedvenc lova Lézer, Tavaszi Hendikepet nyert, de Kőmíves Péter nevét is említhetnénk, aki szintén részese volt az istálló mindennapjainak.
Természetesen az ügető iránti szerelmét fiának is örökül adta, Zoltán segédhajtóként versenyzett, és 46 győzelmet szerzett pályafutása alatt.
Saját tanyáján készült, dolgozott a lovakkal, eleinte Csizik Éva, majd a későbbi években Singer Renáta segítségével, aki az utolsó pillanatig mellette volt. Mikor megtudta, hogy súlyos beteg, nem adta fel, küzdött, harcolt, ettől kezdve két fronton is, a pályán, a futamokban a nemes ellenfelekkel, a „hétköznapokon” pedig a gyógyíthatatlan kórral. Teltek a hónapok és látszott rajta, hogy megviseli a betegség, rengeteget fogyott, de az utolsó pillanatig azt csinálta, amit szeretett, amit imádott, ami nélkül nem tudott élni. Minden szombaton itt volt velünk a pályán, nem hiányozhatott egyszer sem. Kicsit olyan volt ez, mint a „Sose halunk meg” című filmben. Ott Gyuszi bácsi, itt Laci hagyta maga mögött a kórházat és szökött el, az imádott ügető kedvéért és rohant ki az első futamra. Akkor is így tett, amikor 2011 decemberében az ideges természetű Ostrom sulkyjában, nyerni tudott. Akkor még nem tudtuk, nem tudhattuk, hogy ez volt az utolsó győzelme, mert a következő szombaton már nem tudott sulkyba ülni. Legnagyobb versenyét, meccsét a kegyetlen, végzetes betegséggel szemben, sajnos elveszítette.
Elment és most már oly sok ,,lovis” társával együtt fentről, az „égből” nézi a futamokat.
Cucu! Szívünkben, emlékezetünkben örökre velünk maradsz!
Paál László (1942 – 2016)
A napokban lett volna 82 éves, tősgyökeres ügető hívő volt, több mint 30 éven keresztül járt ki a versenyekre, legyen hó, vagy sár, eső, vagy kánikula, nem volt nélküle versenynap. Az évek során jó viszonyba került néhány idomárral, így Török Istvánnal és Veres Lászlóval is, de közvetlensége, barátságos emberi hozzáállása miatt, jó kapcsolatot ápolt a Kincsem Nemzeti Kft. néhány dolgozójával is, többek között Lutz Lajossal, aki több éven át a starter segítőjeként tevékenykedett.
Az ügető szeretetét fia, ifj. Paál László viszi tovább, aki ezzel az emlékversennyel tiszteleg édesapja emléke előtt, és itt köszöni meg Holstein Attilának és Katona Gyulának az édesapja iránti barátságukat!
Vezér Ferenc (1956 – 2021)
A Veszprém megyei Úrkúton, a forradalom évében született, életkörülményei a helyzetből adódóan nem voltak a legjobbak. A Bakonyban nevelkedett, természet szeretete miatt kezdték el érdekelni az állatok, de legfőképpen a lovak. Úrkútról 1971 és 1974 között Tatáig vitte őt az állatok és az egészségügy iránti elhivatottsága, egészen pontosan a Mezőgazdasági és Élelmiszer Ipari Iskolában tanult tovább. A mezőgazdaságon „finomítva”, következett az Állategészségügyi Főiskola (1978-79). Eközben 1974-től a Magyar Lóverseny Vállalatnál kezdett el dolgozni, egészen 1992-ig, mint nagyon eredményes zsoké, párhuzamosan tanulva az állategészségügyet. A karrierjének a végét, és egy másik kezdetét hozta egy baleset 1992-ben.
Állatorvosi technikusként folytatta tovább pályafutását 2004-ig. Ez idő alatt ismerte meg leendő feleségét és gyermekeinek anyját. Egész Pest megyét lefedve gyógyította a különböző állatokat éjjel – nappal, sokuk életét megmentve. 2004-től az állatgyógyításban már nagyrészt csak a lovakat vette előtérbe, egészen nyugdíjas koráig, 2020-ig. Ezzel párhuzamosan a versenylovak felkészítésével is foglalkozott az ügetőn. Akik hozzá fordultak, azoknak azonnal a segítségére sietett, és minden tudását beleadva, lelkiismeretesen gyógyított, kezelt, ezzel komoly elismerést vívott ki az idomárok és a tulajdonosok körében. Pályafutása alatt megannyi helyen, rengeteg állaton segített, megismerte a lovak gazdáját és családját, mindenkivel jó kapcsolatot ápolt, önmagát nem kímélve, életeket mentett. Ő volt Vezér Ferenc!
-FL-