Marschall József
(1909-1994)
Minden idők legeredményesebb magyar hajtójára emlékezünk az év legrangosabb, nemzetközi sprintversenyében. Ő volt az az idomárhajtó, akinek több mint fél évszázados pályafutása beragyogta a magyar ügetőversenyzés egét. Mestere, a szintén legendás Feiser Sándor volt. Nagyszerű pályafutását egy sárga mén, Molinári budapesti és bécsi sorozatgyőzelmeivel alapozta meg. A Magyar Turf már az első évben felfedezte benne az isteni tehetséget és 1926-ban így írt: „Marschall József eddigi hajtásai a legszebb reményekre jogosítanak”. Nem tévedtek! Első győzelmét 1926 májusában aratta, majd 1931-ben, 22 évesen kapott idomári engedélyt. Hat év kellett számára, hogy megnyerje a 100. versenyét. Az ezredik sikerét 1946-ban aratta és elsőnek érte el az 1500. győzelmet, majd egyetlen magyar hajtóként a 2000-et. Első championátusát 1942-ben szerezte meg, majd ezután további tíz következett, összesen megszakítás nélkül tizenegy (1942-1952), ez világviszonylatban is kiemelkedő teljesítmény volt abban az időben. Jóllehet, hogy 1952-ben ő is áldozatul esett az önkényuralom koncepciós pereinek, de 1957-ben visszatért. Hihetetlen pályafutása alatt számos győzelmet aratott Európa nagyobb versenypályáin, így Ausztriában, Németországban, Dániában, és az akkori Szovjetunióban. 19-szeres champion, szinte lehetetlen lenne felsorolni valamennyi kiemelt versenyben aratott győzelmét, lovaival 30 rekordot hajtott. 1973-ban fejezte be a versenyekben való hajtást, ekkor 2478 győzelme volt. Olyan legendás lovai voltak, mint Molinári, Hádli, Koppány, Uli, Grammofon, Ezerjó és Karvaly. Derby-győztes idomítottjai, akik az ő hajtásával nyerték meg a legnagyobb versenyt: Fantom, Margaret Glass, Recorder, Orlando, Pán és pályafutása utolsó évében, Vak Bottyán. Egyik legkedvesebb lovaként talán Recorder-t lehetne megemlíteni, akivel annak nevéhez méltóan számtalan pályarekordot állított fel, és aki később a tenyésztésben is maradandót alkotott. Az aprótermetű hajtóóriást a közönség csak „Varázslóként” emlegette, mivel mestere volt a művészi pozíciószerzésnek, a „taktikai egyszeregy” fölényes ismeretével és mindenkori tökéletes alkalmazásával, hihetetlen lendületű és pompásan időzített finiseivel méltán érdemelte ki a fenti jelzőt. Jó kolléga volt, aki hozzá fordult segítségért, mindig hasznos tanácsokat kapott tőle. Gyakran volt, hogy megtetszett neki egy ló egy másik trénernél, és olyankor egy jobb lovat adott érte cserébe. Pályafutása alatt nemzetközi szaktekintélynek is számított, majd nyugdíjazása után Németországba is hívták, ahol nagy elismeréssel nyilatkoztak róla.
A verseny története
1957-ben alapították, akkor Villám Díj néven futották 1600 méterre ezt a patinás versenyt, amiben 1965-ig csak magyar lovak vettek részt, ezután már nemzetközi versenyként került be az ügetőverseny naptárba. A legelső versenyt 1957 május 13-án Csicsóka nyerte meg 23.0-ban Ferge Lászlóval, míg a bűvös 20 alá elsőként Kabalának sikerült leszorítania a kilométer átlagot, amikor 1964-ben, Konta Dezsővel 19.8-as formával verte Hadúrt és Karvalyt. 1977-ig csak egy futamban mérkőztek meg a lovak, majd 1985-ig kétszer versenyeztek, és a több pontot szerzett ló lett a győztes. 1986-tól előfutamos verseny, 1988-ban Filmpremier-Villám Díj, 1989-ben a lázas megbetegedések miatt egy futamosra lett kiírva, és ez így is maradt ezután is. Jelenlegi nevére 1994-ben keresztelték át, hogy ezzel a legrangosabb nemzetközi versennyel méltón emlékezzünk minden idők legeredményesebb magyar hajtójára és idomárjára, Marschall Józsefre. 1994-ben két külön futammal tisztelegtek az abban az évben elhunyt hajtófenomén emléke előtt úgy, hogy külön futottak a magyar és az import lovak. A magyar lovak számára kiírt részben Parcella (Horváth Lajos) nyert, az importok számára rendezettet pedig a Rosenthal istálló kitűnősége, Speedy Foster (Büki Gábor) húzta be. Itt kell megjegyeznünk, hogy a verseny hosszú története során mindössze négy lónak sikerült háromszor nyernie, így például az előbb már említett Speedy Foster-nek (1993,1994,1995) Büki Gáborral. A további három nyerő viszont bravúrosan, egymás utáni három évben tudott győzni, az egyik a régmúltból Ezerjó (1959-ben Rátai Dénes, 1960 és 1961-ben Marschall József) volt, a korábbi időkből pedig Solo (1978, 1979 és 1980-ban City-vel holtversenyben), végül El Santana (2000, 2001, 2002). A győztesek listáján olyan kitűnő ügetőink vannak, mint a fentebb már említett Kabala (1964), vagy az apró termetű „rakéta”, City, aki 1980-ban Vilcsek Károllyal holtversenyben győzött ugyan Solo-val, de a 18.3-as ideje, amit a második futamban ért el szenzációs pályarekord volt. Végül, de nem utolsósorban a nevéhez méltó acélos kanca, Vas Lady (1998) is öregbítette a hazai tenyésztés sikereit. Az egyetlen női hajtó, aki ezt a nagyversenyt meg tudta nyerni, az Nagyváry Andrea, aki amatőrként, 1999-ben Zala Szépe kocsijában, akkor versenyrekordnak számító idővel, 15.8-ban tudott győzni. 2004-től az új pálya adottságaihoz idomulva 1800 méterre módosult a verseny távja, amit egy osztrák ló Enzio Toftebjerg nyert meg Gerhard Mayer-rel. A jelenlegi versenyrekordot Prosperous és Gareth Boko tartja, egyformán 12.7-et ügetve nyertek 2021-ben, illetve 2022-ben. A magyar tenyésztésű lovak közül ebben a nagyversenyben Alfa Boy tartja a rekordot 13.6-tal, amit 2021-ben egy negyedik helyezéssel ért el Lakatos Csabával.