A május 16-án lefutott 151. Preakness Stakes izgalmas volt és kisebb-nagyobb meglepetéssel ért véget a szürke Napoleon Solo jóvoltából. Az amerikai Hármas Korona második ágaként ismert verseny ezúttal a szokásos baltimore-i Pimlico Race Course helyett a Laurel Parkban került megrendezésre, mivel a hagyományos helyszínen nagyszabású átépítési munkálatok zajlanak.
A valamivel több mint 1900 méteres futamban a favorit Taj Mahal vezetett be, míg a későbbi nyerő folyamatosan mögötte ment, támadó pozícióban a 2. helyen. Aztán a finisre fordító kanyarban nekilendítette lovasa Napoleon Solót, aki így elment az addigi vezető mellett és simán lehozta a futamot Chad Summers trénernek, Paco Lopezzel a nyergében. Mögé Iron Honor (F. Prat) és Chip Honcho (J.L. Ortiz) érkeztek, a második helyezett a nyerőtől 5/4 hossznyira. Mivel a Kentucky-t nyerő Golden Tempo itt nem indult, így máris hatalmas az érdeklődés a Belmont Stakes-beli összecsapásukra.
Amúgy a 7/1-es szorzóval induló Napoleon Solo számára ez a diadal nemcsak dicsőséget, hanem egy 1,2 millió dolláros átutalást is hozott az istálló számára a szervezőktől, mert ennyi volt a nyerő díjazása. A tréner, Chad Summers és a zsoké, Paco Lopez számára is ez volt az első Hármas Korona győzelem. A várakozásokkal ellentétben a favorit Taj Mahal végül visszaesett, és a 10. helyen ért célba.
Paco Lopez, a nyerő lovasa kiemelte, hogy minden a terveik szerint alakult, ami sokat számított a végelszámolásnál: „Sikerült a lovat a megfelelő pozícióban tartanom, és a rajtunk is jól sikerült, ami rengeteget segített. Chad kiválóan felkészítette őt. Már a felvezetés során is éreztem, hogy nagyon játékos kedvében van, és egyszerűen készen állt a futásra.”
A tréner, Chad Summers természetesen szintén elégedett volt, de kitért a ló korábbi versenyeiben való rossz futásainak okaira is: „Ezt a versenyt olyanok nyerték meg, akikben senki sem hitt – legalábbis a ló és a csapat szempontjából. A Wood Memorial előtt egy speciális patkóval edzettünk, és lényegében csak azért küzdöttünk, hogy egyáltalán elindulhasson akkor azon a versenyen, nem pedig a győzelemért. Nem volt egyszerű sem az érzés, sem a ló futása utáni kritikákat. Most viszont, hogy végre úgy készülhetett fel, amire szüksége van a topra hozáshoz, nos, ez érezhető különbséget jelentett. A Wood Memorial után egy hétre levettük a patkóit, és miután visszakapta a régi, megszokottjait, újra önmaga lett.”
-kömi-
Fotó: Blood Horse