Mikor kezdted a lovaglást és honnan jött az ötlet? Gábortól hallottam pár történetet ezzel kapcsolatban, de kíváncsiak lennénk a te történetedre.
2010-ben kezdtem a galopp sportot, első lovaglásaimat 24-25 évesen kaptam, szóval mondhatni elég későn. Persze gyerek korom óta lovagoltam otthon Mongóliában, ahol születtem, a nagyapámnak sok versenylova volt, hétévesen hosszútávú távlovas versenyen is indultam, tehát a lovak mindig is közel álltak hozzám. Nagyjából 20 éve költöztünk Németországba a családommal, később tanultam, illetve mással foglalkoztam, és egyszer csak úgy döntöttem mégis ez lesz a hivatásom.
Sokat közvetítem a nemzetközi versenyeket, így nyomon követtem a karriered, de szeretnélek kicsit bővebben is bemutatni, hogy közelebb kerülhess az olvasókhoz. Mely istállók voltak fontosak a karriered előmenetele szempontjából?
Lovagoltam Hoppegartenben, három nagy istállóban kaptam lehetőséget. Németország több pályáján is megfordultam, sokat tanultam Roland Dzubasz-tól, lehetőség kaptam, hogy lovagolhassak Belgiumban, Franciaországban, Martin Rölke-től, majd Sasa Smrczek-hez kerültem, akivel a mai napig együtt dolgozunk, immár 8 éve itt Düsseldorfban.
Jöjjön most néhány kérdés Gáborral kapcsolatban? Régóta ismeritek egymást, dolgoztatok már együtt korábban is?
Igen mondhatjuk, hogy régóta ismerjük egymást, többször is felkért, hogy versenyezzek a lovaival, ha jól emlékszem 4-5 alkalommal lovagoltam már neki. Volt olyan is, hogy elhívott Magyarországra, de nem tudtam vállalni ezeket a felkéréseket, hiszen a versenynapok szinte mindig ütköztek a német versenypályák programjával.
Mikor kaptad a felkérést a Group 3-as versenyben Nancho-ra?
Gábor felhívott és megkérdezte, hogy lovagolnám-e Nancho-t. Küldött rengeteg videót is róla, így kicsit jobban megismerhettem. Természetesen igent mondtam. Elmesélte, hogy nagyon jól mozog mély pályán, ez a Kincsem Díjban is látható volt, nagyon könnyen nyert. Akkor még azt mondtam, hogy nem lesz könnyű a dolgunk, mert a mezőny várhatóan erős lovakból fog állni, de természetesen mondtam neki, hogy én mindent meg fogok tenni, hogy a maximumot nyújtsuk. Gábor azt is mondta, hogy ne aggódjak, ő bízik a ló képességében, higgyem el, jó esélyt képviselünk.
Nancho és Encki a Group 1 győzelem kapujában (fotó: Racingphotos.com/Longines)
Mit gondoltál a lóról? Bizonyára megnézted az eredményeit, ugyanakkor a német lovakhoz képest nehéz lehetett megítélni a képességét.
Amikor felültem a jártatóban és kikentréztünk, azonnal éreztem, hogy Gábor mire is gondolt. Remek mozgású ló, erős és a videókon látotthoz képest nyugodtan viselkedett mindkét alkalommal. A gépben már tudtam, hogy jók az esélyeink, mindent beleadunk és biztos, hogy a döntőben küzdhetünk a legjobbakkal.
A Group 3-as győzelem során látszott az arcodon a boldogság, végig mosolyogtad a befutót. Milyen érzés volt a siker?
Ahogy mondtam abban bíztam, hogy dobogósok lehetünk ehhez képest kicsit átlovagoltam a finish-ben, majd hátra néztem és láttam, hogy mindenki 6-7 hosszal mögöttünk jár, elképedtem, hogy mennyire meg fogjuk őket verni. Csodálatos érzés volt.
A győzelem után volt arról szó, hogy ismét találkoztok Nancho-val?
A verseny után eredetileg az volt a terv, hogy Nancho megkezdi a téli pihenését, majd hétfőn mégis megcsörrent a telefonom, Gábor volt az, és mondta, hogy úgy döntöttek mégis elindulnak a Group 1-ben. Vállalom? – kérdezte. Hát persze- válaszoltam. Azonnal éreztem, hogy mekkora lehetőség vár rám, talán összejön az álmom, hogy Group 1-es versenyt nyerhetek.
Szerencsére elfogadtad Gábor újbóli felkérését. Itt még erősebb ellenfeleket kaptatok, mit gondoltál a futam előtt az esélyeitekről és mi volt az utasítás, mire kért Gábor a versenyben hogy helyezkedjetek?
Gábor nem volt kint a pályán, így a tulajdonos mondott pár dolgot a helyszínen, de alapvetően rám bízta a taktika felállítását. Úgy döntöttünk, hogy mivel nagyon kívülre kerültünk, a 9-es startboxba, ezért igyekszem hamar beülni a falra, a mezőny elejével, így talán nem szorulok kívülre, mikor elérjük az első kanyart. Voltak erős ellenfeleink, Donjah és Manuela de Vega, őket kellett megvernünk, így végig azt figyeltem verseny közben, hogy ez a két ló merre jár. Tudtam milyen kincs van a kezemben, bíztam Nancho-ban, tudtam mit tud, így nem féltem. Emellett rettenetesen motivált is voltam, mindent beleadtam a győzelem érdekében.
Fantasztikus lendülettel, remek időzítés mellett megtaláltad a tökéletes gyújtópontot a hajrára. Végig a tervek szerint alakult minden?
Ahogy mondtam igyekeztem kicsit offenzívebbnek lenni, hiszen jó tempóban a frontban kellett mennünk, így a második pozíciót ragadtam meg, egészen az utolsó kanyarig. Akkor már tudtam, hogy minden rendben, tudam, hogy velünk van a mély pálya, de ha nem mozdulunk, könnyen ráfaraghatunk, ezért hamarabb indítottam a megszokottnál. A taktika bejött, mert szereztünk 4-5 hossz előnyt, amit sokáig tartottunk is. Hiába támadtak, már nem tudtak elérni, persze a szerencse is velünk volt, ezt nem szabad kifelejteni. Nagyon boldog voltam, hogy bejött a terv, fantasztikus volt.
Mindannyiunk számára hatalmas boldogságot okoztatok, a közönség is állva ünnepelt benneteket. Az ováció még a közvetítés közben is jól hallható volt. Számodra, Gábornak és Magyarországnak is ez az első ilyen sikere. Láthatóan te is nagyon örültél a győzelemnek, a mázsaházban kollégáid is pezsgővel ünnepeltek. Mit gondolsz a karriered szempontjából okozhat ez a siker változást?
Győztünk!!! (fotó Nadja Frenzel)
Biztos vagyok benne, hogy sokat jelent majd. Tudod én minden nap korán kelek és teszem a dolgom, keményen készülök, edzem, és igyekszem sokat tanulni a nálam jobb lovasoktól. Az utóbbi három év alatt rengeteget sikerült fejlődnöm, főleg a finishekben érzem magam erősnek, melyet talán Gábor is meglátott bennem. Minden lovas álma, hogy Group versenyt nyerjen, nyertem már Group 3-at többek között Nancho-val is, helyezve voltam Group 2-ben, és lehetőséget kaptam párszor Group 1-ben is, de mikor egy ilyen versenyt megnyersz, az egészen más. Ez egy valóra vált álom. Amíg egy zsoké nem nyert ilyen kaliberű futamban, addig nem kapja meg az igazán jó sanszokat, gyengébb képességű lóval pedig nehéz. Tudod olyan ez, mint amikor a jártatóban a többiek Nancho-ra és rám néztek Baden-Baden-ben. Mit akartok, nincs semmi esélyetek…- mondták páran. Verseny után persze mindenki elismerően jött oda és mondták, ne haragudj, ez tényleg remek ló, nem is gondoltuk. Nos valahogy így néztek rám Group 1-ben korábban. Úgy érzem ez ezután talán változhat. Ha most felmegyek a facebook-ra, instagram-ra, vagy kinyitok egy szaklapot, mindenhol magunkat látom és ez remek érzés, a kemény munkánknak meg lett az eredménye.
A győztes csapat Encki, Nancho, Nagy Norbert, a megbízott idomár, Kerekes Károly és természetesen Maronka Gábor (fotó: Galopprenbahn, Munchen)
Kívánom Neked, hogy mindez teljesüljön! Végezetül még egy kérdésem lenne Nancho-val kapcsolatban. Gondolod, hogy képes lehet más Group 1-ben is megállni a helyét, akár Franciaországban, vagy Angliában?
Biztos vagyok benne, hogy felveszi majd a versenyt más országok legjobbjaival is. Meg kell találni számára a megfelelő állomást, a pálya és a táv nagyon fontos lesz, úgy érzem a 2000 méter lehet számára a leginkább optimális. Gábor tudni fogja, hogy hogyan tovább.
Gratulálok és további sok sikert kívánok Neked!
Varga Áron
fotók: Bayarsaikhan Encki, Nadja Frenzel, Galopprennbahn, Munchen, https://www.facebook.com/galopprennbahnmuenchen/photos/pcb.3082705878413449/3082698998414137/?type=3&theater