A lovak ellátásában, felkészítésében és versenyeztetésében elengedhetetlen az istállószemélyzet munkája. Éppen ezért a versenyszervező a Kincsem Nemzeti Kft. a most bevezetett életpályamodell keretein belül, teljesítménytől függően kívánja mind erkölcsileg és mind anyagilag is támogatni a lovakkal foglalkozó szakembereket a trénereket, a lovasokat és a lóápolókat. A trénerek mellett dolgozó munkatársak a lovászok és a lovasok, az ő munkájuk elengedhetetlen a mindennapi munka során. Pető Sándor idomár munkatársait, Deczki Zoltán lovászt és Mészáros Zsolt zsokét kérdeztük.
Hogyan zajlanak a mindennapok az istállóban?
Deczki Zoltán: Reggel öt óra körül érkezünk az istállóhoz, mindegyik ló megkapja a reggeli abrakját. Amint befejezték az evést a karámba visszük őket és amíg kint vannak kitakarítjuk a boxokat. Ahogy világosodik már megyünk is nyergelni, de mielőtt felülnénk lepucoljuk őket és megnézzük a lábukat, patkójukat. Lovaglás után ismét lepucoljuk őket és szénát is kapnak. Miután a lovak körüli teendőkkel végeztünk, rendet rakunk az istállóban és az istálló szobában, kihordjuk a délutáni zabot a boxok elé. Most így télen 11 óra körül megkapják az ebédet, este fél hatkor pedig az esti adagot.
Minden lovas ember tudja, hogy a lovaknál nincs szabadnap, gondolom ez nálatok sincs másként.
Mészáros Zsolt: Ez így igaz, ez egy ilyen életforma. A lovasoknak nincs hétvégéjük, sem ünnepnapjuk. 365 napot dolgozunk a lovakkal az évben, valakinek mindig itt kell lennie velük. Úgy gondolom csak igazi elhivatottsággal és odaadással lehet ezt a munkát csinálni.
Deczki Zoltán: Ezt én is pontosan így gondolom! Ezt a munkát sehogy máshogy nem érdemes csinálni, mint odaadással, szeretettel, türelemmel. A lovak az életünk!
Hogyan zajlik egy versenynapotok? Milyen feladatok vannak aznap az istállóban?
Deczki Zoltán: Azok a lovak akik versenyben futnak a hétvégén, természetesen egész héten más jellegű munkákkal készülnek. A verseny előtti napon csak sétálnak, amelyik ló több mozgást igényel azokkal trappolunk pár kört. Vasárnap reggel a lószállító indulásától függően megetetjük őket, egy-két lovat karámba teszünk. Összekészítjük a versenyhez szükséges felszereléseket, hámokat, kantárokat, vezetőszárakat. A felszereléseken kívül szénát is szoktunk vinni nekik, ezt is előre bekészítjük.
Miben más a téli felkészülés a nyárihoz képest?
Deczki Zoltán: Télen mivel nincsenek gyorsmunkák amelyek eleve több energiát igényelnek, így kevesebb zabot is adunk nekik a nyári adaghoz képest, amikor intenzív munkát végeznek. A futott lovak egy része ilyenkor le van állítva, pihenőt kapnak. Az időjárás függvényében januártól végeznek újra rendes, és egyre erősebb munkákat. Főként a mének és csikók vannak mozgatva ilyenkor jobban.
Mészáros Zsolt: Télen előkészítjük a következő szezont, így az alapozás elengedhetetlen, sok ügetés és lassú munka a talaj állapotától függően. Ebben az időszakban inkább a csikókkal való feladatok kerülnek előtérbe, velük és a három évesekkel foglalkozunk a legtöbbet.
Mivel említetted az előbb a csikókat, hogyan kezditek el a velük való foglalkozást?
Mészáros Zsolt: A csikókkal való munka az őszi időszakban kezdődik el, mikor idekerülnek a versenyistállóba a ménesből vagy az árverésekről. Ez összetett feladat. Először is meg kell szokniuk az ember közelségét és megtanulniuk, hogy bízhatnak bennünk. Miután ez a kapcsolat kialakult, jöhet a karámban való munka, futószáron vezetés. Ha ezt már megszokta heveder kerül rá, majd nyereg. Miután ez is természetessé válik, következhet a felhasalás majd a felülés, először boxban majd kint futószáron vezetve és kiengedve. Mindegyik csikó más és más, különböző tempóban lehet velük haladni. Amint futószáron szépen megy elkezdődik az ügetés és a vezető ló mögött végzett munka. Természetesen itt is először lépnek, ügetnek majd mennek ki a pályára.
Az újonnan érkezett csikóitok közül ki lehet valakit emelni valamilyen nem átlagos tulajdonsága vagy szokása miatt?
Mészáros Zsolt: Most még külön nem emelnék ki senkit. Mindegyikükben van valami szerethető, mindegyik egy külön egyéniség.
Deczki Zoltán: Én ugyanezt tudom elmondani. Az elején mindegyik csikó másként viselkedik, majd megszokják a közelségünket és rengeteget fejlődnek, változnak. Igazán különleges ezt a folyamatot végig kísérni a saját szemünkkel, a fejlődésüket a karrierjük végéig.