Nem minden arany, ami fénylik – Molnár Kata
A tavalyi évben legnagyobb örömünkre több lóversenyszakember tért haza, hogy a külföldön szerezett tapasztalatát hasznosítva a Kincsem Parkban folytassa karrierjét. Akkor sokukról beszámoltunk, kérdeztük őket tapasztalataikról. A hazai galopp szezon hamarosan indul, így a következő hetekben azokat a kollégákat keressük meg, akik jelenleg is külföldön élnek és dolgoznak. Hogyan élnek? Hogyan boldogulnak? Hogy látják a nemzetközi lóversenyéletet? Követik-e a Kincsem Park versenyeit?
Orosházi lányként talán adta magát a lehetőség, hogy belekóstolj a lóversenyzésbe. Amatőrlovasként versenyeztél a Kincsem Parkban a kezdetek kezdetén, most pedig Ausztriában a Bécsi Ügető Egyesületnél dolgozol. Mi motivált arra, hogy belevágj ebbe a sportba?
A lovak szeretete nálam nagyon korán kezdődött, hét éves koromban már voltizsáltam. Nem sokkal később megismertem életem első angol telivérjét, Acrobate-t, aki már az első pillanattól kezdve nagyon tetszett, így rengeteget segítettem a körülötte lévő teendőkben. Ekkor felkeltette az érdeklődésemet a galopp sport, 1999-ben már ott voltam a Galopp Kapunyitón. Szerettem volna a versenyek részese lenni, 2004-ben kibéreltem az első lovamat Travel-t (Alhamad-Transz), akit később meg is vásároltam. Hivatalos versenyben először 2005-ben lovagoltam, előtte Orosházán készültem a bogárzói lóversenypályán.
Szép sikereid voltak, a későbbiekben galoppról mégis áttértél az ügető szakágra. Miért váltottál?
Bár telivéreket lovagoltam, szabadidőmben már ekkor átjártam hajtani Kolozsi László istállójába. Hála neki és a hűséges Diabolónak megtanultam egy s mást, itt indult minden. Galoppon amatőrversenyzőként a 2007-es év nagyon eredménytelen volt számomra, azt éreztem bárhogy próbálkozom semmi sem sikerül. Tudni kell rólam, hogy nagyon maximalista vagyok, így úgy döntöttem, hogy nem szeretném a továbbiakban ezt folytatni. Nem adta már azt a boldogságot, amit addig adott, az ügetőn viszont nagyon jól éreztem magam és ott ragadtam.
Több, mint nyolc éve már, hogy kint dolgozol a legjobb ügetőistállókban. Miért döntöttél úgy, hogy ott vállalsz munkát?
Az ok egy számomra fantasztikus ügető ló volt, Thunderbird Mo, miatta történt minden. Lényegében ő volt az oka annak, hogy itt folytattam tovább, Mario Zanderigo osztrák idomárhoz került, így mentem vele én is a Kincsem Parkból, ahol ekkor Csordás Emil istállóját erősítettem. Természetesen az eltelt idő alatt jöttek újabb és újabb lovak, akiket megszerettem, így nem is gondolkoztam a visszatérésen. Pár évvel ezelőtt sajnos balesetet szenvedtem, így 2015 óta már nem dolgozom aktívan lovakkal, most már hobbiszerűen foglalkozom velük. Jelenleg sport adminisztrátori képesítés megszerzésén dolgozom és a Bécsi Ügető Egyesületnél vagyok gyakornok. Ez több dolgot is magába foglal, hétfőnként indulóadás van, a többi napon adminisztrációs munka vár rám. A PMU rendszernek mi is tagjai vagyunk, akárcsak Magyarország, így velük is tarjuk a kapcsolatot. A versennyel kapcsolatos információkat is mi kezeljük, a bírói torony munkáját is erősítem. Az említett teendők mellett dopping ellenőri megbízottként is részt veszek a versenynapokon az állatorvos munkáját segítve.
Számunkra Bécs és a bécsi ügető mindig a követendő példa volt sok szempontból. Mi a helyzet ma az ottani lóversennyel?
A pálya szépsége sajnos elnyomja a valódi helyzet problémáit. Komoly nehézségekkel kell megküzdenünk, hiszen a pálya, Krieau, és az ügetőversenyeket szervező egyesület teljesen önfenntartó, így a létesítmény működtetése rengeteg bizonytalansággal jár emiatt. Az utóbbi években csökkent a terület és a ló létszám, jelentős hiány van szakemberekből is. Több pályán lévő istállót lebontottak. A vezetőség mindent megpróbál a talpon maradás érdekében. Külső eseményeket szerveznek ide, cégeknek próbálnak bérbe adni bizonyos részeket, de minden engedélyköteles így nincs egyszerű dolguk.
A nehézségek ellenére mi az, amit pozitívumként tudnál kiemelni?
Lovas szemmel nézve magasabbak az elvárások és többet is kell dolgozni, mint Magyarországon, de úgy érzem, hogy nagyobb megbecsülést kapok én magam és a munkám is. Természetesen ez nincs minden istállóban így, de szerencsére én remek emberekkel dolgozhattam együtt, ez egyaránt igaz a vezetőségre és a munkatársakra is.
Ausztriában hogyan látják a magyar lóverseny helyzetét?
Nagyon dicsérik a vezetőség ötletességét és kreativitását, azt, hogy különböző eseményekkel van összekötve egy-egy nagyobb versenynap. Az évek óta sikerrel megrendezett Food Truck Show-n is részt vettek már. Jó ötletnek tűnik a két ország hajtótalálkozójának a visszahozása is, amely a tervek szerint a Derby hétvégén lesz, információm szerint a Kincsem Parkban. Véleményük szerint kitűnő ötlet, hogy a régi, már aktívan nem használt második helyi tribün előtt kialakításra került az agár – és a rögbipálya! Eleve az agár versenyek bevezetése is bővíti a látogatókört. Az, hogy egy Öttusa Világbajnokságot össze tudtak kötni egy versenynapi hétvégével pedig kiemelkedő dolog. A pálya minősége sem elhanyagolható, rendszeresen szóba kerül, hogy milyen jó minőségű futófelületet biztosítanak az ügetőknek és a telivéreknek egyaránt a Kincsem Parkban és hogy az elmúlt években mennyit fejlődött a magyar lóverseny. Azt hiszem, az itteniek sokkal pozitívabban látják a kincsem parki helyzetet, mint a benne dolgozók.
A versenyszervező, a Kincsem Nemzeti Kft. a most bevezetett Életpályamodell keretein belül támogatja a lovakkal foglalkozó hazai szakembereket. Eljutott-e ennek a híre Bécsbe? Hogyan vélekedsz erről a kezdeményezésről?
Pozitív dolognak tartom, hiszen minden segítség nagy segítség, ezt őszintén mondhatom. Így azok az emberek is részesülhetnek a sikerekből, akik nap mint nap tesznek azért, hogy ezek a lovak pályára tudjanak lépni és eredményesen szerepeljenek.
