Bár az agárpályán most a téli időszakban agarak helyett csak szarkák és varjak kergetőznek, az élet a színfalak mögött és az E-Turfon nem áll meg, ezért ezt az időszakot arra használjuk, hogy alaposan kifaggassuk az agarasokat hogyan értékelik az első szezont az Agárstadionban.
Előtte azonban szeretnénk bemutatni az olvasóknak az agárpálya lelkes csapatának egy részét, akik minden péntek este aktívan részt vesznek a versenyek és edzések olajozott lebonyolításában.
Első interjú alanyunk Bíró Bendegúz „a nyúlbedobó”.
A Kincsem Park nem új hely számodra, sok éve jársz már ki rendszeresen, sőt, kisebb-nagyobb munkákat is vállaltál már itt.
Igen, egészen kiskorom óta járok ki a Kincsem Parkba, hisz édesapám régóta itt dolgozik, így adta magát a lehetőség. Az elmúlt évek során dolgoztam a sajtó regisztráción, illetve voltam jelmezes kabala is, ami kifejezetten élvezetes volt, hisz mindenki nagyon szerette ezeket a ló figurákat és a velünk készített szelfik rengeteg helyen megjelentek. Szerintem egy agár kabalának is nagy sikere lenne!
Ez zseniális ötlet, továbbítom is majd az illetékesek felé, tényleg mókás lenne! 😀 Ha már rá is tértünk az agarakra, mondd el kérlek, ők hogyan jöttek képbe nálad?
Én a pályán dolgozó kis csapat többi tagjával ellentétben kilógok a sorból, mert 1 évvel ezelőttig nemhogy az agarakkal nem voltam semmilyen kapcsolatban, de egyáltalán a kutyák világával sem. Amikor azonban megtudtam, hogy épül egy agárstadion, egyből elfogott a kíváncsiság és szerencsémre lehetőséget is kaptam, hogy részt vállaljak a feladatokból.
Mit csinálsz pontosan?
Nyúlbedobó, nyúl letakaró vagyok. Azt hiszem ez némi magyarázatra szorul, nem biztos, hogy mindenkinek érthető. A pályán a futott távtól függetlenül a műnyulat húzó kis kocsi mindig ugyan ott áll meg, egy előre beprogramozott helyen. Ahhoz azonban, hogy a megállásnál ne legyen baleset – hisz minden agár meg akarja fogni a nyulat – az a szokás, hogy áll ott egy ember, aki egy nagy dobozzal letakarja az akkorra már lelassult és megállított nyulat, így mire az agarak odaérnek már nincs a szemük előtt és ezzel szinte egyidőben ha szükséges bedob egy műszőrt a pálya közepére elterelve ezzel az agarak figyelmét a sínen futó nyúlról. Ez az ember vagyok én.
Hogy tetszik neked ez az egész agaras világ, amibe belecsöppentél?
Az első versenyen, amit láttam az új pályán, már egyből akcióban voltam, mint nyúlbedobó. Lenyűgözött a gyorsaságuk, de ami még ennél is jobban meglepett az az, hogy mennyire emberbarát lények az agarak. A sport látványossága és izgalma, valamint egy barátságos, új közösség megismerése pedig egyre érdeklődőbbé tett.
Úgy hangzik, mint egy új hobbi és a péntek estéid ezzel le is vannak kötve, hisz kéthetente versenyek vannak, a közbülső két pénteken pedig edzések. Ha jól tudom “főállásban” egyetemre jársz. Mit tanulsz, mindek készülsz és mivel töltöd a szabadidődet legszívesebben?
Igen, így van, jelenleg egyetemi tanulmányaimat folytatom a Corvinus-on Regionális és Környezeti Gazdaságtan Mesterszakon, amivel később a banki világon keresztül szeretnék dolgozni a fenntarthatóságért. Sokáig a földrajz volt a kedvenc témaköröm, így évekkel ezelőtt önkéntesként csatlakoztam a European Geography Association-hoz (EGEA), ahol elsősorban diákkonferenciákat és Erasmus jellegű utakat szervezünk, melynek kapcsán eddig Csehországba és Ausztriába is eljutottam. A szabadidőmben emellett túrázni és olvasni szeretek a legjobban, de mostanában ezekre kevesebb időm jut, mert az egyetem mellett igyekszem sokféle beugró, illetve diákmunkát elvállalni. Jelenleg azonban, hogy sorra szűnnek meg ezek a lehetőségek elsősorban a vizsgáimra készülök, hogy az eredményeimmel jó gyakorlati helyet szerezzek majd.
Előreláthatólag mi az elképzelésed, maradsz jövőre is az agarak körül?
Igen, mindenképp szeretnék jövőre is dolgozni a pályán, mert nagyon élveztem ezt a szezont.