Olaszországnak nagy hagyományai vannak az ügetősportban. Milyen hétvégét zártál az idei kontinens versenyen?
– A FEGAT női Amatőrhajtó Európa-bajnokságon vettem részt, 13 ország képviseltette magát, a helyszín Firenze volt. A versenysorozat három futamból állt, a végeredmény az összpontszám alapján kerül kihirdetésre, illetve pontegyenlőség esetén a helyezések döntenek. Emiatt a futamokban óriási küzdelem volt. A pontrendszernek köszönhetően most is szoros volt a végeredmény, csupán 1 ponttal maradtam le a 4-5-6. helyezettől, így lettem hetedik. Ezekben a versenyekben elsősorban a szerencse számít, hogy ki hol végez.
Milyen a firenzei pálya?
– A versenypálya az itthonihoz képest más volt, a hossza 1000 méter, a cél pedig a befutóegyenes közepén van, ami nagyon rövid, összesen talán ha 200 méter volt. Ez nagyban meghatározta a versenyeket.
A futamokat 2000 méterre rendezték, ami középtávnak felel meg. Érdekes, hogy az ottani lovak általában csak 1600 méteren versenyeznek, így a 2000 méter kissé hosszúnak bizonyult jó néhány ló számára.
Milyen lovakat kaptál, volt-e lehetőséged kipróbálni őket a start előtt?
– Három futamban hajtottam három különböző lóval. Mindegyik lovam nagyon rendes volt, de kipróbálni, lehajtani csak az egyiket tudtam verseny előtt, őt is csak a futam előtt egy órával. A második lovamat kifejezetten jó esélynek tartották, ennek ellenére ő ment a legkevésbé jól, elég lustának éreztem.
Hogy érezted magad kint, milyenek voltak a versenytársak?
– Nagyon jól éreztem magam, rendkívül jó a hangulat ezeken a versenyeken. Ráadásul nagyon jó lehetőség arra is, hogy nemzetközi kapcsolatokat építsünk más országok hajtóival.
