/ by /   E-Turf Magazin, Friss hírek, Interjúk-szakcikkek / 0 comments

A Lincoln Handicap – a szezon nyitánya Nagy-Britanniában

Írta: John Randall, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.

A Lincoln Handicap a brit síkverseny szezon kezdetét jelentő verseny. Az eredetileg hároméves és idősebb lovaknak kiírt futam először 1849 került megrendezésre mérföldes távon, és bár mostanra kissé megkopott jelentősége, a múltban számos klasszikus nyerője és egyéb világsztár telivér kezdte itt az évadot. 1964-ig Lincolnshire Handicap, és Lincoln Spring Handicap néven futották. Az eredeti táv két mérföld volt a XIX. században, majd amikor ezt soknak találták másfélre csökkentették. 1854-ben ismét kurtítottak egyet rajta, és végül 1600 méterben állapodtak meg. A verseny hamar nagy népszerűségre tett szert, és hatalmas mezőnyök jöttek össze a szezonnyitóra annak ellenére, hogy március végén és április elején még igen mostohák az időjárási körülmények a szélfútta és a tengerpart mellett elhelyezkedő Lincolnshire grófságban. Általános tapasztalat volt, hogy a futamot outsider nyeri.

Persimmon

A híres-nevezetes nyertesek közül kiemelkedik Bendigo (1880 pm, Ben Battle – Hasty Girl), aki hat évesen megnyerte az legelső Eclipse Stakes-et, Clorane (1891 sm, Castlereagh – May Girl), aki arról vált emlékezetessé, hogy tulajdonosa jó darabig nem tudta lova származását hitelt érdemlően bizonyítani, ezért félvérként volt nyilvántartva. Winkfield’s Pride (1893 sm, Winkfield – Alimony) is a notabilitások közé tartozik, aki kora egyik legtehetségesebb lova volt, és ha nagy ellenfele, a derby-nyerő Persimmon (1893 stpm, St. Simon – Perdita) nem ugyanabban az évben születik, és ha annak tulajdonosa, Albert Eduárd walesi herceg, a későbbi VII. Eduárd, nem szereti mindenek felett a lóversenyt, talán máshogy alakult volna a ló sorsa. De nem így lett. Franciaországban így is szép további eredményeket ért el, és ott vonult ménesbe. Érdekesség, hogy Persimmon lánya, a brit lóversenyzés legfénylőbb csillaga, a fantasztikus Sceptre (1899 pk, Persimmon – Ornament) a Lincolnban kikapott, a későbbiekben semmilyen kiemelkedő teljesítményt nem nyújtó St. Maclou-tól. Emlékezzünk meg Vedasról (1902 pm, Florizel – Agnostic) is, aki a 1905-ös Lincolnban ugyan csak rossz kilencedik lett, de öt hétre rá remek stílusban nyerte a 2000 Guineas-t Newmarketben. Sokáig kellett várni a külföldi sikerre, de amikor megérkezett, jókorát szólt, hiszen Ob (1901 pm, Bocage – Glave), Franciaország egykori legjobb kétévese, 1905-ben és 1906-ban is nyerni tudott. A szintén gall Sir Gallahad (1920 pm, Teddy – Plucky Liege) és Tapin (1921 pm, La Farina – Maillane) azután ruccantak át a szigetországba és nyerték meg a futamot, hogy otthon mindketten bezsebelték Poule d’Essai des Poulains-t, vagyis a Francia 2000 Guineas-t. Tapin teljesítménye azért is figyelemreméltó, mert a mezőnyben ott volt Parth (1920 pm, Polymelus – Willia) az 1923-as Prix de l’Arc de Triomph nyerője. Nem tartozik közvetlenül a témához, de nem tudunk ellenállni a kísértésnek, hogy néhány gondolatot közöljünk Parth tulajdonosáról, Abraham Kingsley Macomber-ről.

Az amerikai származású utazó és üzletember barátaival feltérképezte a Közép-Afrikát, így mai Zimbabwe területét is. Amikor azonban a matabele törzs tagjai békétlenkedni kezdtek a környéken, forró lett az amerikaiak lába alatt a talaj, és hosszú viszontagságok után, elmenekültek a kontinensről. (A háborúba csapó zavargásoknak Cecil Rhodes vetett véget, akiről Rhodézia a nevét kapta.) Macomber tudományos érdemeit az angol Royal Georgaphical Society azzal honorálta, hogy tagjai sorába emelte. Ennek ellenére a kalandvágyó tudós hazautazott szülőföldjére. Amikor azonban 1911-ben betiltották a lóversenyfogadást az Új-Világban, Macomber az asztalra csapott és áttelepült Franciaországba, ahol 1955-ig megbecsülésben és távolról sem utolsó sorban szeretett telivérei között élt. Példáját szinte az összes nagy amerikai futtató követte, és csak két év múlva mentek vissza, amikor az őrült törvényt hatályon kívül helyezték. Az 1920-as szesztilalom szinte logikus következménye volt a puritán ámokfutásnak. Térjünk vissza azonban eredeti témánkhoz.

A Lincoln népszerűsége a két világháború között érte el csúcsát. Abban az időben ugyanis a Grand National hetében futották, és a szemfüles bukmékerek Spring Double (Tavaszi Kettős) néven új fogadási terméket vezettek be, különleges ajánlatokkal álltal elő a nevezett versenyekre. Mindenki játszani akart és a közvéleményt már hetekkel a futamok előtt lefoglalta az esélyek elemzése. 1938-ban a Wadington’s játékáru gyár megalkotta az első lóverseny társasjátékot. A figurák a Lincoln Handicapet 1926 és 1937 között megnyerő lovak neveit viselték. Köztük volt Doringen (1929 pk, Franklin – Trilogy), a szigetország valaha élt egyik legjobb hároméves kancája.

El kell mondani azonban, hogy szakmai berkekben fenntartással kezdték kezelni a versenyt a XX. század dereka táján. Sok induló még nem volt teljesen felkészült, ráadásul a hatalmas mezőnyökben mindig kiemelt jelentősége volt a startpozíciónak a pálya sajátosságai miatt. 1964-ben a lincolni versenyteret bezárták, de a futam nem szűnt meg, hanem Doncasterbe költözött. A fogadókat azonban nem kedvetlenítette el sem a tavaszi formák kiszámíthatatlansága, sem a helyszín változás. Olyannyira nem, hogy 1968-ban a vakmerő játékos hírében álló Barry Hills akkora összeget nyert a 100/8-hoz adott Frankincense-szel (1964 pm, Princely Gift – Amethea), hogy ott hagyta John Oxley trénernél betöltött abrakmesteri állását, és kiváltotta a tréneri licencet. A mester valószínűleg soha nem nyer Arc de Triopmphe-ot, számos angol klasszikust, Ír Derbyt, sőt Szlovák Derbyt sem, ha nem hallgat akkori megérzésére.

Barry Hills

1971-ben bevezették a Group-rendszert, a technika fejlődésének köszönhetően 1989-től folyamatosan rendeznek futamokat szintetikus futófelületen (all weather) országszerte, ezért a hendikepek jelentőségét háttérbe szorult. Az sem kedvezett a Lincoln Handicapnek, hogy a Dubai World Cup rendszerint egy napra esik a versennyel. Mindezek ellenére a futam népszerűsége továbbra is nagy, és a szezon hivatalos megnyitóján számos híresség és megannyi turfbarát ünnepli a brit lóversenyzés háromszáz esztendős hagyományait.