Hazánk egyik legsikeresebb idomárhajtójának, Csordás Emilnek a pályafutása egy újabb mérföldkőhöz érkezett. A hétvégén 500. győzelmét aratta Sensation kocsijában a Kincsem Parkban. E szép kerek szám kapcsán a mögötte álló rengeteg versenyről, sikerekről, kiemelkedő lovakról és érdekes történetekről kérdeztük.
Gratulálunk, fantasztikus szám! 500 győzelem. Melyik lovakra emlékszel vissza legszívesebben pályafutásod során, akik hozzásegítettek a félezerhez?
– Minden ilyen alkalom jó lehetőség a múlt áttekintéséhez, sok remek lóval dolgoztam együtt, így többet is meg szeretnék említeni, mert megérdemlik és nélkülük nem tartanék ott, ahol.
Az első versenyemet ügetőn – mert előtte a galopp szakágban versenyeztem – egy Oázis nevű loval arattam a 80-as évek végén. Ő egy kiváló, somogysárdi tenyésztésű ló volt. Aztán az első komolyabb nagyversenyt, a Tavaszi Hendikepet egy orosz, azaz akkor még szovjet import ügetőnek, Vambának köszönhetem. Rendfőnök sulkyjában győzedelmeskedtem először kiemelt nagyversenyben, mikor győztünk a Sennyey Géza Emlékversenyben. Vele kapcsolatban meg kell még említenem, hogy Bécsben 15,1-es időt ügetve 4. lettem az ottani Marchall József Emlékversenynek megfelelő nagydíjban.
Az évek alatt sok jó ló megfordult a kezem között, szép számú klasszist adott az istállóm, akiket rendszeresen csikókortól már mi készítettünk fel. Rengeteg kiemelt és tenyészversenyt nyertem, a most is aktív hajtók közül Fazekas Imre mögött a második vagyok, amit nagyon nagy dolognak tartok. Arra törekszem, hogy az idősebb lovak minél tovább maradjanak talpon és lehetőleg a legjobbjukat tudják hozni évről-évre. A folyamatos eredménykényszer ellenére mindent elkövetek annak érdekében, hogy sokáig fussanak, a tulajdonosnak pénzt keressenek és ne sántuljanak le.
Butterflyt mindenképpen ki kell külön is emelnem, vele nyertem a legtöbb kiemelt versenyt, 17-et a régi Ügetőn, a Kerepesi úton.
Szerencsére van már Derby győzelmem, melyet Grál lovaggal sikerült nyernem, aminek külön érdekessége, hogy ez a Derby volt a Kerepesi úti Ügetőpálya utolsó Magyar Ügetőderbyje, teltház volt, 10.000 ember előtt futottuk a versenyt. Ráadásul a versenyt is újra indították egy start utáni baleset miatt. Pályafutásom második fejezete már ide a Kincsem Parkba köthető, az új pályán Effendit említem meg, aki egy klasszis ló volt. Rendkívül szívós, kemény csődör, nagy szívvel, aki sajnos idős korára goromba lett. Extrán púlozott, így került hozzám, de nálam nagyszerűen működött.
A legjobb saját tenyésztésű lovam Nobody, rá különösen büszke vagyok. Mindössze 1-2 kancával tenyésztek, mert egy csikó felnevelési költsége 2,5 millió forint körül van. Nobody svéd import anyától született, rendkívül jó származású ló volt, egész életében nekem dolgozott. Sajnos egy rejtett szívbetegsége volt, ami korán, 6 évesen elvitte. Nagyon megviselt elvesztése.
A maiak közül Milliondollar Luxot talán nem kell bemutatni senkinek, a jelen versenyzés egyik sztárja. 9 évesen került hozzám és az első versenye óta rendkívül jól teljesít. Kiváló a származása, apja francia, anyja olasz tenyésztésű, így fedeztetésre is sokan keresik. Több csikó született már utána tavaly és idén is, illetve a mostani szezonban is több fedezésre volt és lesz igény.
Hogyan emlékszel vissza az elmúlt évekre, míg elérted az 500. győzelmedet? Gyorsan elszállt?
– Ez az 500. győzelem három évtized kőkemény munkája. Ez nem jön csak úgy magától, ezért meg kell dolgozni. Állattal, lóval, pláne versenylóval foglalkozni az egy teljesen más életformát követel, mint egy átlagembertől. Közel 2500-3000 versenyben hajtottam, ezalatt pedig sokminden megtörtént és annak az ellenkezője is. Rám jellemző, hogy szívesen és jól veszem ezeket a nem várt akadályokat, másodpercek alatt reagálok, ha valami történik. Ilyen emlékezetes eset volt, amikor eltört a kocsi rúdja. El volt öregedve már, de a festés miatt nem lehetett látni. Egyszer csak a rázkódás miatt a verseny közben a rúd eltört, így azt kézzel fogtam tovább a verseny végéig. Slussz poén az volt, hogy meg is nyertem a futamot.
A másik ilyen emlékezetes versenyem az volt, mikor a finisben a hajtótársamtól átvett ostorral hajtottam tovább a versenyben. Ez mind én vagyok, le sem tudnám tagadni, ettől vagyok Csordás Emil.
