Írta: Kovács Botond.
Július 11. és 13. között ismét Newmarketre szegezi tekintetét az angol és a nemzetközi turfvilág. July Festival néven háromnapos mítinget szerveznek a lósport fővárosában. Két Group 1-es, négy Group 2-es és egy-egy Group 3-as és Listed besorolású futam került a programra, tehát panaszra nem lehet ok, lesz izgalom bőven. Természetesen emellett színvonalas keretprogram várja majd a July Racecourse (Júliusi Pálya) látogatóit. Az első nap a Ladies’ Day, a második a Feel Good Friday (és mivel a mítinget egy francia pezsgőgyár szponzorálja, az sem elképzelhetetlen, hogy ezt a macskajaj szombat követi), a versenysorozat csúcspontja a July Cup Day lesz másnap.
Newmarketben két versenypálya van. A Rowley Mile Course és a July Racecourse, amelyet Bunburry Mile-nak is szoktak nevezni. Míg a Rowley Mile a lóversenyzést rajongásig szerető II. Károly lováról, Old Rowley-ról kapta a nevét (egyébként a királynak is ugyanez volt a beceneve), a másik pályát Sir Charles Bunburyről nevezték el. Sir Charles-ot talán nem kell bemutatnunk, az Epsom Derby alapító atyjáról van szó. Newmarketről és Károly királyról megjegyezzük azonban, hogy az uralkodó nevéhez fűződik az első lefektetett szabályok szerint megrendezett futam megalapítása 1665-ben, bár egyes történészek 1666-ra datálják az eseményt. A verseny a Town Plate nevet viselte és viseli napjainkban is, minden év októberében futják három mérföld és hat furlong, azaz körülbelül hat kilométer távra. A polgári forradalom ideje alatt Anglia de facto köztársaság volt, és bár Károlyt Skócia királyává kiáltották ki, Angliában nem ismerték el államfőnek. A szigetországra vészterhes idők köszöntöttek. Az uralkodó apját, I. Károlyt kivégezték és a britek egymás gyilkolászásával voltak elfoglalva. A monarchiát restauráló Stuart-házi király kerekedett végül felül 1660-ban, és békét teremtett.
Nyilván a népjóléti intézkedések egyike volt a lóversenyzés megteremtése is. Természetesen előtte is hódoltak már e szenvedélynek sokan, de ekkor születtek meg az első, a mai napig érvényben lévő regulák. Érdekesség, hogy már ekkor is szabályozták az ostorcsapásokat, bár nyilván a humanitárius és nem az állatjóléti szempontok voltak a fontosabbak, hiszen csak annyi volt a kitétel, hogy a lovasok egymást nem ütlegelhetik. Szintén kodifikálták, hogy a Versenytitkár húsz shillinget kap munkájáért, amely kiterjedt a pálya közelében döcögő lovasszekerek távol tartására is, valamint újabb húsz shillinget azért, hogy a verseny után a város szegényei között szétossza (ez nagyjából kétszer 152 fontnak felel meg mai értéken). Lefektették azt is, hogy a futamban katonák és lovászok nem indulhatnak. Talán pont ez tette lehetővé, hogy 1671-ben, maga az uralkodó galoppozzon át elsőként a célvonalon, amely teljesítményt azóta egyetlen koronás főnek sem sikerült megismételnie.
Az alábbiakban a míting kínálatából szemezgetünk.
Duchess of Cambridge Stakes (Group 2)
A díj eredeti neve Cherry Hinton Stakes volt, de nem egy híres lóról nevezték el, hanem a Newmarkethez igen közeli egyetemváros, Cambridge egy csendes és elegáns negyedéről, amelyet a XI. században írt kódex, a Domesday Book is megemlít, Szép Edit, II. Harald király feleségének egykori birtokaként. Sajgó szívvel, de kihagyjuk a mélyebb helytörténeti elemzést, ám annak nem bírunk ellenállni, hogy idebiggyesszük, a városrész prominens lakói közé tartozott többek között Syd Barrett, a Pink Floyd együttes egykori frontembere.
A versenyt 1947 óta rendezik meg minden esztendőben, az első nyerő Great Fun volt. A Cherry Hinton 1971-1996 között Group 3-asnak minősült, de jött az előléptetés, ma már csak egy fokozat választja el a legfelső kategóriától. A névváltoztatásra 2013-ban került sor. Vilmos herceg felesége, Katalin, ugyan rendelkezik férje révén a Cambridge hercegnője, Strathearn grófnője és Carrickfergus bárónője címekkel, de az i-re a pontot mégiscsak Duchess of Cambidge Stakes (Cambridge Hercegnőjének Díja) tette fel. Az itt remekelő kétéves kancák közül sokan nyertek klasszikus versenyeket a következő éveben, közülük a legutóbbi, Attraction volt, aki 1000 Guineas-t tudott nyerni Angliában és Írországban is. A sötét pej Attraction (Efisio – Flirtation, Pusuit Of Love) a mai napig megmelengeti a lóversenybarátok szívét, hiszen a csapnivaló lábállású telivér, szinte képtelen volt egyenesen galoppozni. Ennek ellenére a legmagasabb osztályokban futott, tizenöt startjából tíz versenyt nyert meg, kétszer volt helyezve és csaknem 900.000 fonttal gazdagította tulajdonosát, a skót Guy Innes-Kert, Roxburghe 10. hercegét.
A legeredményesebb zsoké Walter Swinburn volt e versenyben, négyszer nyert Top Socialite (1984), Kerrera (1988), Chicarica (1990), Red Carnival (1994) és Wannabe Grand (1998) nyergében. Két tréner osztozik az elsőségen négy-négy győzelemmel, ők Henry Cecil Roussalka (1974), Diminuendo (1987), Chimes of Freedom (1989), és Musicale (1991) révén, valamint Sir Michael Stoute, aki három sikerét Swinburnnek köszönheti, illetve egyet Dazzle-nek, 1996-ban, akit Kieren Fallon lovagolt.
Hat furlong-ot kell végiggaloppoznia annak a kancáknak, nyeregbe száll az angol turf zsokéinak színe-virága, a jártatóban a trénerek krémje adja majd az utasítást.
Folyt. köv.