Írta: Peter Scargill, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.
Amikor Justify 2018 júniusában abszolválta a Belmont Stakes-et, és az Egyesült Államok történelmének tizenharmadik Hármas Korona nyerője lett, hatalmas sikert könyvelhetett el a remek telivér többségi tulajdonosa, a China Horse Club. A WinStar Farm, a Head Of Plains Partners és a Starlight Racing a China Horse Clubbal (CHC) egyetértésben azóta eladta Coolmore-nak a hókás sárgát. A vételár 75 millió dollár (22.1 milliárd forint) volt. Az írek 150 ezer dollárt (44.2 millió forint) kérnek egy fedezésért.
Theo Ah King, a CHC alapítója ennél jobb reklámról nem is álmodhatott volna. A milliárdos kínai vállalkozó 2012-ben alapította a klubot, amelynek nevével ellentétben, nem kizárólag a lóversenyzés támogatása a célja, hanem a szuper-gazdag kínaiak megismertetése a luxus életmóddal. Mivel vannak elegen, nyilván lesz eredménye a szakszerű iránymutatásnak.
Justify sikere a nemzetközi figyelem középpontjába állította a CHC-t, amit még azzal is fokoztak, hogy a Champion Horse Assets Group révén jelentős részesedést vásároltak az Alitzeti Groupban, amely 25% erejéig birtokosa a Tote-nak, Nagy-Britannia totalizatőr rendszerben működő fogadásszervezőjének.
Csak ezután derült ki, hogy a kínaiak komoly felvásárlásokba kezdtek az üzleti élet egyéb területein is: Svájcban sípályák kerültek a birtokukba, Ausztráliában szabadidő központot építenek, és a karibi St. Lucián lóversenypályát. A klub tagsága tehát nem éri be a pezsgőzéssel, és fotózkodással, egyértelmű, hogy forralnak valami mást is. Ennek ellenére alig tudni a szervezet működéséről és tagságáról, tevékenységüket sűrű homály és titokzatosság fedi. Annyi azonban biztos, hogy a frontembernek számító Teo A Khing az építőiparban szerezte milliárdjait, az ő nevéhez fűződik a Meydan Racecourse megtervezése. Saját bevallása szerint akkor fertőzte meg a lóversenyzés, miközben Mohammed Al Maktoum sejkkel a világot járta (nyilván kettesben könnyebb volt anyagot gyűjteni egy megépítendő lóversenypályához). Meglepő, de a CHC Szingapúrban székel, és körülbelül háromszáz tagja van. Természetesen a honlapon semmilyen információ nem található róluk, még a tagdíj nagysága sem ismert, de nem hivatalos forrásokból úgy értesültünk, hogy az összeg hét számjegyű. Természetesen amerikai dollárban. Úgy tűnik tehát, hogy a CHC a világ legdrágább futtatói egyesülete.
Az év elején a cseppet sem kínai hangzású névvel rendelkező Eden Harrington, a klub ügyvezetője jobbnak látta megtörni az addigi hallgatást, és rövid közleményt juttatott el a szakmai sajtónak: – Célunk a kínai és a nemzetközi lóversenyzés fejlesztése, amelyben kiemelt hangsúlyt kap a Kínai Népköztársaság versenyüzemének megteremtése és sikeressé tétele. Szeretnénk részesei lenni a nemzetközi lóverseny elitnek, és ehhez hatalmas segítséget kaptunk a remek Justifytól. China Dream Project (Kínai Álom Projekt) néven útjára indítottunk egy kezdeményezést. Kínai lovasokat és lovas szakembereket küldünk a világ ismert lóverseny központjaiba, hogy elsajátíthassák a szakma fortélyait. Emellett az anyaországban megszervezzük az évenként megtartandó Kínai Lovas Kultúrfesztivált. A célunk az, hogy Kína minél hamarabb bekapcsolódjon a nemzetközi lovaséletbe, és ott minél erősebb pozíciót szerezzen. Tudjuk, hogy ez nem történhet meg egyik napról a másikra, de sok türelemmel és komoly tőkével rendelkezünk.
Eddig a nyilatkozat. A kínai lóverseny hagyományok hiányában úgy tűnik, hogy a feliratkozott milliárdosokat nem csak a telivérek szeretete vonzotta a sportba, sőt, azt is meg mernénk kockáztatni, hogy a turf csak eszköz számukra üzleti céljaik eléréséhez. Ne legyünk azonban túl kritikusak. Teo A Khing kitűnő munkát végez, közeli kapcsolatba került a szakma nagyágyúival, így John Warrennel, II. Erzsébet királynő tenyésztési tanácsadójával, Dr. Andreas Jacobs-szal a világhírű német Gestüt Fährhof és az angol Newsells Park Stud tulajdonosával, Új-Zéland megkerülhetetlen lóverseny-mágnásával Sir Owen Glennel, és a coolmore-i John Magnier sem nyomja ki a telefonját egy csendes hétvégén, ha A Khing megcsörgeti.
Kerry Brown, a londoni King’s College Sinológiai Intézetének (Kína-kutató intézet) igazgatója így vélekedik: – Egy érdekes folyamatnak vagyunk a szemtanúi. Teo A Khing mögött komoly erők állhatnak, akik szeretnék a gazdag kínaiak viselkedését irányítani azáltal, hogy nemzetközi státuszt adnak nekik, és pénzüket a megfelelő csatornák felé terelik. Csak nagyon nehezen lehet megbecsülni ezeknek az embereknek a számát, de ne legyenek illúzióink, százezres nagyságrendről van szó. Csak pénzzel nem lehet tekintélyt szerezni sem a lóversenyzésben, sem az élet más területein, ezért az élet minden területén próbálnak szerephez jutni. Nem akarom önöket kiábrándítani, de ezeknek az embereknek akár panda-derbyt is rendezhetnénk, ha azon keresztül tudnának befolyást szerezni, a lósport csak eszköz számukra, hiszen nincs az európai értelemben vett kötődésük a zöld gyephez.
Nemrégiben híre ment, hogy a Teo A Khing kezdeményezésére megkezdett St. Lucia-i lóversenypálya és szórakoztató központ kínai befektetői egyfajta bónuszként állampolgárságot is kapnak a karibi meseszigeten. Az erős politikai hátszél ellenére a 2.6 milliárd dollárba (766.1 milliárd forint) kerülő pálya megnyitását már több alkalommal el kellett halasztani, úgy tűnik azonban, hogy idén decemberben végül sor kerül rá.
Nem véletlen a CHC dressz színe (vörös, sárga csillagok, vörös-sárga ujj, vörös, sárga csillagos sapka). Nyílt titok, hogy a CHC törekvéseit a legmesszebbmenőkig támogatja a kommunista állami vezetés, ezért már eddig is figyelemre méltó erőt tudtak felmutatni Amerikában, Ausztráliában és a Karibi-térségben.
Tom Biddington, a hongkongi kiadású South China Morning Post szerkesztője így látja a szervezet működését: – A CHC egyáltalán nincs jelen Hongkongban, és furcsa, de Kínában is csak korlátozott mértékben. E tekintetben a Hong Kong Jockey Club előttük jár az anyaországban. Sőt, a klub nem exponálja magát, inkább Teo neve szerepel mindenhol. Egyéb vállalkozásain keresztül intézi a Kínába irányuló telivér importot, ő szerződteti oda a külföldi szakembereket, és a hazaiakat ő közvetíti külföldre. Más kérdés, hogy a tulajdonosok már a CHC tagjaiból kerülnek ki, de a futtatói tevékenység nem mondható nagy léptékűnek, nincsenek rendszeres versenyek. Ennek egyik fő oka, hogy a mai napig nem legalizálták a lóversenyfogadást.
Michael Wallace a CHC tenyésztési és versenyzési igazgatója felel az új tulajdonosok felkutatásáért. – A kínai nép kultúrájában ismeretlen az európai értelemben vett lóversenyzés, ezért a szó szoros értelmében nulláról indulunk. Ennek azonban megvannak a maga előnyei is, mi alakíthatjuk, mi formálhatjuk az kinevelendő réteget. Rengeteg jómódú emberrel találkozom az élet minden terültéről, minden korosztályból, és azzal szembesültem, hogy sokaknak fogalmuk sincs mi fán terem a lóversenyzés, de mégis nyitottak, érdeklődőek, és vonzónak tartják a turf színes és elegáns világát.
A CHC jó úton halad a hazai tulajdonos réteg megteremtésén és robbanásszerű fejlődés várható attól a pillanattól kezdve, hogy az állam legalizálja a lóversenyfogadást. A szórványos vidéki mítingeket csak ezután válthatja fel a terv szerint és teljes gőzzel működő versenyüzem, amelynek nem elképzelhetetlen, hogy a Kínához tartozó Belső-Mongólia lesz a központja. Az ott élő lakosság körében évezredekre nyúlik vissza a lószeretet és a lótenyésztés, igaz csak helyi lófajtákkal. A CHC azonban nem bíz semmit sem a véletlenre, mindent megtesz annak érdekében, hogy kitanulja a fogadásszervezés csínját-bínját. Ezért is szerzett érdekeltséget a Tote-ban, amelynek nagysága 16% e pillanatban. Több brit szakember aggodalmának adott hangot a részesedés nagyságának hallatán. Teo A Khing egy alkalommal így nyilatkozott a Financial Times-nak: – A lóversenyfogadás legalizálása csak idő kérdése a Kínai Népköztársaságban. Azért dolgozunk, hogy amikor ez megtörténik, ki tudjuk elégíteni a kínai emberek játékkedvét, és biztosíthatok róla mindenkit, ez nagy és igen hálás feladat lesz. Hazámban szívesen játszanak az emberek szerencsejátékot, és az állampolgárok számát ismerve, el leszünk látva kliensekkel. Várhatóan az új törvény hatályba lépésével, hatalmas piac nyílik Kínában, rengeteg angol telivérre lesz szükségünk. Nem titok, hogy ezt mi már piacvezető pozícióból akarjuk szemlélni. Jelenleg az a feladatunk, hogy ehhez nagy pénzű befektetőket találjunk.
Borítékolható azonban némi súrlódás. A Hong Kong Jockey Club is arra ácsingózik, hogy megszerezze a kínai lóversenyzés feletti dominanciát. A Kuangtung tartományban található Conghua városában pályát üzemeltet, és alkalmanként mítingeket is tart, amelyekre olyan sztárokat hív meg, mint például a brit champion Silvestre de Sousa. A tíz éve üzemelő Conghua azonban inkább számít Hongkong kihelyezett tréningtelepének. Érdekesség, hogyha a google-maps segítségével próbálnánk megtalálni a helyszínt egy nagy kérdőjel jelenik meg a térképen, a pálya pontos földrajzi elhelyezkedése úgy látszik nem publikus, vagy legalábbis szeretnék megnehezíteni a betájolását. A téma ismerői jól tudják, hogy a két kínai szervezet között fagyos a viszony, és nem érkeztek még hírek kapcsolatfelvételről.A piacon megjelentek a Dubai Racing Club és az Irish Thoroughbred Marketing képviselői is, akik a szecsuáni Csengtuban szerveztek versenyeket. Mindenki ott akar lenni a kezdésnél, hogy megkaparintson egy zsíros szeletet a mesés profittal kecsegtető piacból.
Ki lesz a verseny győztese? Csak egy szervezetnek lesz joga versenyeket és fogadást szervezni? Van esélye a külföldieknek is? Számos kérdés vár még megválaszolásra, amely csak akkor dől majd el, ha az állampárt úgy dönt, zöld utat ad az európai mintára szervezendő lóversenyzésnek.