/ by /   Friss hírek, Interjúk-szakcikkek / 0 comments

Liberalizált fogadási piac Amerikában

Írta: Bill Barber, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.

Sokak szerint új aranyláz kezdődik az Egyesült Államokban azt követően, hogy számos tagállam legalizálta a sportfogadást. Mások a fejüket fogják és a lóversenyzést féltik. Milyen hatással lesz az új korszak a lóverseny fogadásra, és ezen keresztül a lóversenyzésre? Számos kérdés áll még nyitva, az alábbiakban a helyzet jelenlegi áttekintésére vállalkozunk.

Európai szemmel meglepő, de a szabadság és demokrácia hazájában, az egyenlőség szülőföldjén hosszú évtizedeken át nem lehetett legálisan fogadást kötni sporteseményekre. Egyszerűben megfogalmazva, nemhogy Tippmix nem volt, de Totó sem. Ez persze nem tartotta vissza a fogadni vágyó lakosságot, a legnépszerűbb sportágakra (amerikai futball, baseball, kosárlabda és jégkorong) évente 150 milliárd dollárt helyeztek el a fogadásszervezőknél. Hadd pontosítsunk. Az illegális fogadásszervezőknél, és ezzel a szervezett alvilág szekerét tolták. Aki látott már hollywoodi maffiás filmet, az tudja, miről van szó. Az illegális piac nemcsak a fogadásszervezésre terjedt ki (bár nem beszélhetünk még teljes egészében múltidőben) hanem a „rokon szakmákra” is: uzsora, védelmi pénzek szedése, prostitúció és kábítószer kereskedelem. Akik ismerik a történelmet, komoly hasonlóságokat fedezhetnek fel a korai XX. század szesztilalma és az illegális sportfogadás, valamint ezek társadalmi hatásai között. Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy Nevada állam mindig kivételt jelentett, de ez aligha számított, hiszen tudjuk, hogy ott kik fújják a Passzátszelet.

– Merre fújjuk, Nicky? – Igyunk egyet, és közben kitaláljuk, Sam.

Történt azonban, hogy 2018 májusában az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága feszegetni kezdte professzionális és amatőr sportok védelméről szóló, és a sportfogadást is magában foglaló törvényt, és csakhamar megtalálta rajta az eddig nem látható réseket. Ennek következtében tíz tagállamban legalizálták az eddig mételynek tekintett tevékenységet. Sokan felsóhajtottak, hogy nem kell bujkálniuk és olyan cselszövésbe bonyolódniuk, mintha két kilogramm kokaint akarnának vásárolni. Természetesen, ez azzal is együtt járt, hogy a jellegzetes akcentussal beszélő rossz fiúk most fortyognak magukban. Felvetődik azonban, hogy milyen hatással lesz mindez a lóversenyzésre? Azért égető a dilemma, mert az Atlanti-óceán másik oldalán a lóversenyfogadás volt az egyetlen lehetőség, a sportfogadásra, ezt nem tiltották. Az új versenytársak megjelenése negatív hatással lehet a régóta és hatalmas profittal működő üzletágra.

A liberalizálás első napja óta működik a vicces nevű, de véresen komoly Thoroughbred Idea Foundation (kb. Telivérekről Ötletelő Alapítvány), amelynek felelős pozícióiban az Egyesült Államok lóversenyzését szívükön viselő legnagyobb futtatók, tenyésztők és hendikeperek, sőt, még Gary Stevens, világhírű zsoké is megtalálható. Szintén helyet kaptak a lóversenyfogadók egyesületének képviselői. (Ez már a demokrácia magasiskolája, ismerjük el.)

Az alapítvány vezetője, Pat Cummings így nyilatkozott: – Vegyes érzelmekkel tekintünk az új korszak elé. Lehet, hogy egy óriási lehetőség kapujában állunk, de az is lehet, hogy mélyrepülésbe kezdünk. Úgy érezzük, mindenképpen cselekednünk kell. Egy felől érezzük, hogy rengeteg helyi közösség fellélegezhet, népszerűbbé válhatnak a kisebb sportesemények, arról nem is beszélve, hogy munkahelyek létesülhetnek az új lehetőség által. A problémát abban látom, hogy a többnyire előre rögzített nyereménnyel kecsegtető (fixed odds) lehetőségek elcsábítják a totalizatőr rendszerre berendezkedett régi játékosainkat. Sok embernek eddig sem tetszett, hogy 10/1-hez játszott meg egy lovat, és a végén csak 2/1-hez fizették ki, de mivel nem volt más lehetőség, tűrniük kellett. A piac most közbe szólt, és erős, csábító versenytárs jelent meg a horizonton. A törvény ráadásul nem rendelkezik, sőt semmit sem mond a lóverseny fixed odds-rendszeréről, nem áll lehetőségünkben olyan fogadást kötni, mint Angliában a bukiknál, ahol a fogadó előre tudja, hogy mennyit nyerhet, ha az ő lova fut be elsőnek. Ezt rendkívül problematikusnak találom. Jelenleg még a piac 66%-a a miénk, de félek tőle, hogy ez hamar megváltozik, ha nem vezetjük be a fixed-odds-rendszert az Európában hagyományos tét- és helyfogadásokra. Tartok tőle, hogy az új lehetőségek a fiatalabb generációkat is aktív részeseivé teszik a piacnak, akiknek eszük ágában sem lesz pénzt tenni olyan kínálatokra, amelyek nem előre kiszámíthatók. Ez érthető is, hiszen nekik semmilyen kötődésük nincs a kialakult, hagyományos fogadási formákhoz.

Az Egyesült Államokban a lóversenyfogadás az elmúlt években növekedő pályára állt, és 2018-ban 11.26 milliárd dolláros forgalmat könyvelt el. Ez persze nem annyira nagy szó, ha tudjuk, hogy ugyanez az adat 2003-ban 15.2 milliárd dollár volt. Mi lesz azonban ezután?

Paul Leylandot a szerencsejáték iparral foglalkozó szakmai elemző szervezet, a Regulus Partners képviselőjét is megkerestük. – Új korszak küszöbén állunk – mondja a szakember. – Óriási lehetőségek nyílnak, és meg kell találni a megfelelő egyensúlyt, hogy senkinek sem sérüljenek az érdekei. Véleményem szerint a lóversenyfogadás szervezőknek nem szabad borúlátónak lenni, inkább új lehetőségeket kell keresniük az új környezetben. Meg kell találni a sportfogadás és a lóversenyfogadás szimbiózisát. Nem tiltják ugyanis, hogy a régi tevékenység mellett újakat vegyenek fel a portfolióba. Hol van az megírva, hogy a lóverseny fogadóirodákban nem lehet hokira vagy baseballra játszani? Élniük kell az új lehetőséggel, panaszra semmi okuk, nem csorbultak a lehetőségeik, nem tiltották be a lóverseny fogadást. Csak annyi történt, hogy az eddig monopolhelyzet megszűnt. Véleményem szerint a liberalizáció társadalmi hatása nagyon kedvező. Amerika mindig a lehetőségek hazája volt, ami azt jelenti, hogy nem siránkozni kell, hanem dolgozni.

A piac már mozgásba lendült, és komoly összegek kezdtek vándorolni egyik pontról a másikba. Richard McGuire, a sportfogadásban utazó, londoni székhelyű Sportech vezérigazgatója, amely cégnek jelentős érdekeltségei vannak az amerikai piacon, és nem mellesleg a brit labdarúgásban piacvezető pozíciót foglal el, az Újvilág felé fordította tekintetét. – Haladni kell a korral, és üstökön kell ragadni a lehetőségeket. Az amerikai liberalizációval már akkor elkéstek a bírák, amikor teret engedtek annak. Meggyőződésem, hogy az amerikai lóversenyfogadás piaca nem sérül, hiszen évtizedek óta kialakult klientúrával rendelkezik. Azt reméljük, hogy több pénz kerül a rendszerbe, olyan összegek, amelyeket eddig másra költöttek az emberek. A Connecticutban lévő irodáinkból jövő adatok ezt a tendenciát támasztják alá.

Richard McGuire

Hasonlóan vélekedik Dennis Drazin a New Jersey-ben található Monmouth Park Racecourse igazgatója. – Szerintem új lehetőséget kaptak az egyszer fent, egyszer lent lévő lóversenyfogadást szervező vállalkozások a sportfogadási piac liberalizálásával. Büszke vagyok rá, hogy tavaly az állam kormányzója Phil Murphy helyezte el az első legális tétet a pályánkon működtetett fogadóirodában. Új lehetőségek állnak előttünk, ami ránk is fér, mert tulajdonosunk, a William Hill a tenger másik oldalán nehézségekkel küzd, ott a nyerőgépek legnagyobb tétjét csökkentették drasztikusan, és ez igen komoly következményekkel járt. A tíz államban, ahol elkezdődhetett a legális sportfogadás, kaszinók és lóversenypályák vették kezükbe a fogadásszervezést. Megvan tehát a lehetőség arra, hogy a versenytereken másra is lehessen pénzt feltenni. Én úgy látom nem elvonásról van szó, hanem a lehetőségeink bővítéséről, amelyből a lóversenyzés is hasznot húzhat. Jókor jött a változás, hiszen 2012-ben súlyos válságon esett át a szakma, a Monmouth Parkot majdnem be kellett zárnunk.