/ by /   Friss hírek, Interjúk-szakcikkek / 0 comments

Breeders’ Cup – Santa Anita, 2019

Írta: Kovács Botond.

Idén harminchatodik alkalommal rendezik meg az Egyesült Államokban a világ egyik leglátványosabb és legnagyobb presztízsű versenysorozatát, a Breeders’ Cupot. A kétnapos eseményen a világ legjobb telivérei állnak starthoz, ilyenkor nyílik alkalom, hogy összecsapjanak az élvonal legfelső fokán lévő telivérek, idomárok és zsokék. Az amerikaiktól megszokott show-elemekben bővelkedő míting hatalmas tömegeket vonz a pályára és a televízió készülékek elé, a pénzdíjak bőven a többmilliós régiókban járnak.

John R. Gaines

A Breeders’ Cup ötlete az 1980-as évek elején fogalmazódott meg John R. Gaines fejében. A kisállat eledel előállítással és forgalmazással foglalkozó milliárdos az egyik legnagyobb amerikai futtató és tenyésztő volt, aki apjától és nagyapjától örökölte a sport szeretetét. Az ő nevéhez fűződik a National Thoroughbred Racing Assication (NTRA – Amerikai Telivér Futtató Egyesület) megalapítása, lovai közül Vaguely Noble vitte a legtöbbre (Pirx de l’Arc de Triomphe, 1968), igaz csak résztulajdonosa volt, és az ő ménesében fedezett Aga Khan világhírű telivére, Blushing Groom.

Hollywood Park

Gaines kezdeményezése eleinte nem talált lelkes fogadtatásra, azonban egyebek mellett a neves tréner, John Nerud munkásságának köszönhetően 1984-ben elindult a versenysorozat, és igen hamar óriási népszerűségre tett szert. Nem csoda, hiszen a szervezők alapvető elve volt, hogy csak Grade 1-es besorolású futamokat rendezzenek, és ez mágnesként vonzotta a szakma legjobbjait, legelőször a kaliforniai Hollywood Parkba. (Idén két Grade 2 is szerepel a programon.) A versenyeknek azonban nincs állandó helyszíne, a megrendezés jogáért hasonlóképpen versengenek a lóverseny pályák, mint az olimpia megszervezéséért. Az idei rendező Santa Anita tartja a rekordot tíz alkalommal, Churchill Downs kilencszer volt házigazda, őket követi a Belmont Park négy eseménnyel, majd a Gulfstream Park és a Holywood Park következik három-hárommal. Egyszer Kanadában is volt kupa, 2006-ban a Woodbine Racetrack volt a vendéglátó, az egyetlen eset, amikor nem az Egyesült Államokban rendezték meg a versenyeket. Már tavaly előtt kiderült, hogy idén ismét Santa Anita, 2020-ban Keeneland, 2021-ben Del Mar ad otthont az eseménynek. Tavalyi adat, de érdekes, hogy a Kentucky Derbynek is helyszínt biztosító Churchill Downs versenypályán a biztonság kedvéért még sebtében elköltöttek 70 millió dollárt (19.8 milliárd forint) a míting előtt, nézőtéri és vendéglátóipari fejlesztésekre. Biztosra mentek, mindennek olajozottan kellett működnie.

 

2019-ben a míting versenyeinek összdíjazása meghaladta a 30 millió dollárt (8.5 milliárd forint), tehát az ötlet nem csupán szárba szökkent, hanem bátran állíthatjuk, szárnyal. Az International Federation of Horseracing Authorities (Nemzetközi Lóverseny Szövetség – IFHA) nyilvántartása szerint a Breeders’ Cup Classic a negyedik, a Turf a tizedik, a Distaff pedig a tizenkettedik legfontosabb futam a világon. Ez utóbbi a kancaversenyek közül a második legnagyobb.

Itt jön el az alkalom, hogy bemutassuk, milyen versenyszámokban rendeznek futamokat az Újvilágban, és rögtönzött angol nyelvleckét is adunk az elnevezések könnyebb megértése érdekében. A kétévesek a Juvenile Turf, a Juvenile Fillies Turf és a 2018-ban bevezetett Juvenile Turf Sprint kategóriákban versengenek. Ezen kívül a kétéves kancák homokon is összecsaphatnak (Juvenile Fillies), és lesz egy egyszerűen csak Juvenile-nak elnevezett futam homokon, méneknek, herélteknek és konokméneknek (olyan mének, akiknek a heréi nem ereszkedett le). Ha a futam nevében a turf szó szerepel, akkor gyepen futnak a lovak. Ezt általában külön említik, ha nem, akkor a dirt, vagyik homokon a felület. A filly/fillies és a mare kifejezések a kancáknak kiírt küzdelmeket takarják. (Az angol nyelv két szót is használ a kancára. Megszületésüktől négy éves korukig filly, utána mare a szakmai elnevezésük.) A kétévesek két számban (Juvenile, Juvenile Fillies) 2 millió dollár (593 millió forint) összdíjazásért futnak, a többiben az indulók kénytelenek lesznek beérni az 1 millió dollárral.

A jobb alsó sarokban

Akárcsak a hároméves és idősebb lovak számára kiírt mérföldes Dirt Mile, a Filly & Mare Sprint és a Turf Sprint résztvevői. Két millió dollárért küzdenek gyepen a Mile és a Filly & Mare Turf résztvevői, és a hároméves és idősebb kancák számára rendezett, 1800 méteres Distaff-ban starthoz állók. Ez utóbbiban homokon. (A distaff angol szó jelentése: rokka. Lehet, hogy ráférne az amerikai kollégákra egy érzékenyítő program. Hol van az megírva, hogy férfiak nem fonhatnak fonalat?) A kisebb versenyeknek nincs meghatározott sorrendje, változhatnak évről évre, bár a Distaffot jellemzően a második nap végén futják, és hagyományosan a két legfontosabb követi, a 4 millió dolláros (1.13 millárd forint) Turf 2400 méteren, és a 6 milliós (1.7 milliárd forint) Classic homokon, itt a táv 2000 méter. A tizennégy szám mindegyikében változik az életkor, a nem, a táv és a futófelület. Két futamot töröltek el eddig a programból, a 2800 méteres Marathont és a Juvenile Sprintet.

Csillagászati összegekről beszélünk, de vajon honnan veszik a szervezők ezt a rengeteg pénzt? A választ a verseny elnevezésében kell keresni. A Breeders’ Cup jelentése: Tenyésztők Kupája. Az Egyesült Államokban minden fedezőmén tulajdonosa annyi összeget tesz évenként a míting képzeletbeli kalapjába, amennyi a mén fedezési díja. Ez mindenki számára elfogadható áldozat, hiszen olyan, mintha egyszer ingyen fedezett volna a lova, csak ekkora összegtől esik el tulajdonos. Ha azonban egy mén ötvennél több utódot nemzett egy szezonban, legközelebb már két fedezési díjnak megfelelő összeget kell befizetni. Az így összejött jelentős summát a szponzorok is szívesen toldják meg kisebb-nagyobb összegekkel és értékes tiszteletdíjakkal.

Egy futamban legfeljebb tizennégy ló indítható, de ha a pálya tulajdonságai megkövetelik, ezen a számon kurtíthatnak. A versenyek megrendezésének tulajdonosa, a Breeders’ Cup Ltd. kvalifikációs rendszerhez köti a nevezéseket, amelyek során a Grade besorolású versenyekben elért helyezések számítanak. Léteznek Win and You’re In (Nyerj, és futhatsz) futamok is, amelyek megnyerése automatikusan indulási jogosultságot biztosít a lónak.

Amerikai fáraó

Amerikában közismerten rajonganak a rekordokért, ha valami tökéletes, az csak addig marad úgy, amíg rá nem jönnek, hogy azt is felül lehet múlni. Így vannak ezzel a Breeders’ Cup szervezői is, hiszen kitalálták hogyan lehet a Triple Crown, vagyis a Hármas Korona fogalmát túlszárnyalni. Sokáig azt hittük ez a lóversenyzésben elérhető abszolút csúcs, az Egyesült Államokban tizenhárom ilyen ló élt vagy él, a halhatatlansághoz a Kentucky Derby, a Preakness Stakes és a Belmont Stakes megnyerése szükséges. Eljött azonban 2015, a világ megismerhette American Pharoah-t, aki a klasszikus futamok után start-cél győzelemmel megnyerte a Breeders’ Cup Classic-ot. A szervezők alig várták, hogy előrukkolhassanak az ötletükkel: a négy verseny megnyerését Grand Slamnek nevezték el. Ezzel új időszámítás kezdődött, és új távlatok nyíltak a lovak és futtatóik előtt. (Talán egy helyesírási kézikönyvet is elővesznek, és lovuk elnevezésekor elkerülik azt a bakit, amelyet a szupersztár esetében nem sikerült: helyesen pharaoh, nem pharoah. Mindegy, nem kukacoskodunk.)

Az eddigi 333 Breeders’ Cup futam közül a legtöbbet természetesen a hazaiak nyerték, összesen 262 győzelemmel rendelkeznek. A második helyen Írország áll 31 sikerrel, a bronz érmet Nagy-Britannia kapta 20 első helyezéssel. Ezen kívül 7 francia, meglepő, de csupán 6 kanadai, 1 német és 1 japán diadal került be az évkönyvekbe. A valaha élt legsikeresebb Breeders’ Cup zsoké az ötvenhárom éves, 26 győzelemmel rendelkező Mike Smith, aki egyébként 5549 nyert futamot tudhat a háta mögött. Őt a Purto Rico-i John Velazquez követi 16 elsőséggel, a szintén amerikai és nyugállományú Jerry Bailey ugyancsak 16 alkalommal galoppozott át lovaival elsőként a célvonalon. Frankie Dettori az első európai a névsorban 14 győzelemmel.

Lukas itt még nem öreg

Trénereknél a Nagy Öreg, Darrell Wayne Lukas vezet 20 sikerrel. A nyolcvanhárom esztendős mester 4807 idomítottja nyert versenyt eddig. A második Bob Baffert 15 elsőséggel, ismét csak a harmadik hely jutott az első európainak, Aidan O’Briennek, ezt is meg kell osztania Chad Brownnal. Mindketten 12 sikert könyvelhettek el eddig. Tulajdonosok közül Khalid Abdullah herceg vezet, lovai összesen 16 millió dollárt nyertek. A második helyen a Godolphin istálló áll 15 milliós elszámolással, harmadik a Magnier-Tabor-Smith trió 13 millióval. Nagyon érdekes, hogy az osztrák Magna Racino egykori gazdája, Frank Stronach a negyedik 8.4 millió dollár pénzdíjjal. Talán nem meglepő, hogy Galileo ivadékai nyerték eddig a legtöbb pénzt (12.2 millió dollár), őt Unbridled’s Song és Storm Cat követi. Ennek ellenére egy Street Cry ivadék, Zenyatta kereste a legtöbb pénzt, 4.6 millió dollárral örvendeztette meg tulajdonosát, az A & M Records tulajdonosát, Jerry Mosst és feleségét, Annt. A szintén amerikai Tiznow a második, őt Mucho Macho Man követi, és kontinensünket a francia tulajdonú Goldikova képviseli. Goldikova és Beholder három-három győzelemmel rendelkeznek, ők a csúcstartók, két sikere több lónak is volt.